Az NE 81 típusú (a DB AG-nál: 626 sorozatként vezetve) a német magánvasutak igényei szerint kifejlesztett mellékvonali motorkocsit egyfős kiszolgálásra tervezték és először 1981-ben szállították.

NE 81
NE 81, DB 626
Általános adatok
GyártóWaggon-Union, (ABB–Henschel), Pankow Németország
Gyártásban1981-1995
Darabszám26 db
Műszaki adatok
TengelyelrendezésB’B’
Nyomtávolság1 435 mm
Hajtókerék-átmérő900 mm
Teljesítmény
Névlegeskezdetben: 2 × 191–201 kW
később: 2 × 250 kW
Vontatókezdetben: 2 × 185 kW
később: 2 × .. kW
Engedélyezett legnagyobb sebességmotortípustól függően 80–100 km/h
Ütközők közötti hossz23 894 mm
Magasság3 909 mm
Szélesség2 830 mm
Forgócsaptávolság15 100 mm
Tengelytáv forgóvázon belül2 200 mm
Teljes tengelytávolság17 300 mm
Szolgálati tömeg39–46 t (vezérlőkocsi: 32–33) t
Hajtáskardános, kúpkerekes
Vezérlésszinkronvezérlés max. 2 motorvonatig
Kapcsolókészülék típusacsavarkapocs
Fékek
Rögzítőfékrugóerőtárolós
Átmenő fék(elektro)pneumatikus tárcsafék
Vonatfűtéshűtővízkörből + Webasto
Vonatbefolyásoló rendszerSifa, PZB90
Legkisebb pályaívsugár90 m
ErőátvitelVoith T 211r(z) hidrodinamikus
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusakezdetben: MAN D2566 MTUE/MTUH
később: MAN D2866 LUE/LUH
Szerkezetehathengeres fekvő hengerelrendezésű dízelmotor kipufogógázos turbófeltöltéssel és töltőlevegő-hűtéssel (az utolsó szériák Euro2-es motorúak)
Névleges fordulatszám2200 1/min
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma0 + 84–96 (+ 0)[1] (kiviteltől függően) db
Állóhelyek számakb. 100 (kiviteltől függően, 4 fő/m²)
Padlómagasság1 205 mm
Alacsony padlós rész0 %
Osztályok2.
Üzemmóddízel-hidrodinamikus
A Wikimédia Commons tartalmaz NE 81 témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története

szerkesztés

Az 1970-es évek végén több német magánvasút (Südwestdeutsche Eisenbahnen AG, Württembergische Nebenbahnen GmbH, Kahlrung-Verkehrs-GmbH és Regentalbahn AG) felismerte, hogy a Német Szövetségi Vasút (DB) számára kifejlesztett 627 sorozatú szólómotorkocsi és 628/928 sorozatú kétrészes motorvonat nem felel meg az igényeiknek, egyfelől magas áruk, másfelől pedig hagyományos vasúti kocsik továbbítására való alkalmatlanságuk miatt. Azért 1980-ban egy új típusú motorkocsit rendeltek meg az Orenstein und Koppel cégtől. A megrendelés összesen 11 db motorkocsira és egy azonos felépítésű vezérlőkocsira szólt. Időközben az Orenstein und Koppel beszüntette a vasúti járművek gyártását így az új motorkocsik a berlini Waggon-Union cégnél készültek el. Ennek köszönhető, hogy ezeknek a járműveknek két (egy Orenstein und Koppel és egy Waggon-Union) gyári számuk is volt. A motorkocsik típusjelzésében az NE jelentése Nichtbundeseigene Eisenbahn, azaz kb: magánvasút, míg a 81 az első gyártási évet (1981) jelöli. A motorkocsikkal szemben az alábbi fő követelményeket támasztották:

  • Négy hajtott tengely, mivel esetenként teherkocsik vontatását is el kell végezniük.
  • A motorkocsi- és a közúti autóbuszgyártásban már bevált gépi berendezések alkalmazása.
  • Közúti autóbuszok standard elemeinek alkalmazása, mely megkönnyíti a közlekedési vállalatok számára az alkatrészutánpótlást és csökkenti a raktározási igényeket.
  • Egyfős kiszolgálás.
  • Kényelmes utasterek kialakítása, mely nem marad el ezen közlekedési vállalatok autóbuszainak színvonalától
  • Két motorkocsi szinkronüzeme, illetve távvezérlés lehetősége vezérlőkocsiból. Ezenkívül alkalmasnak kell lenniük a már meglévő típusokkal való szinkronüzemre is.

A járművek megfeleltek a fenti elvárásoknak, így 1985-ben egy második kis sorozat készült belőlük. Ekkor az SWEG számára vezetőállás nélküli mellékkocsi is készült. Az utolsó két, 1993-ban és 1994-ben elkészült szériát már a Waggon-Union új tulajdonosa, az ABB-Henschel égisze alatt készült el. Összességében 26 db motorkocsi, 14 db vezérlőkocsi és 3 db mellékkocsi kézült el. A motorkocsikkal szerzett tapasztalatok alapján készült el és aratott kereskedelmi sikert a Regio-Shuttle RS1 típusú alacsony padlós motorkocsi.

Műszaki jellemzők

szerkesztés

Az NE 81 normál nyomtávolságú nagyvasúti jármű, melynek kocsiszekrénye az UIC-előírások szerinti 2000 kN-os nyomóerő elviselésére képes. A járművet két dízel-hidrodinamikus gépcsoport hajtja, mely MAN-gyártású dízelmotorból és Voith T 211r(z)-hajtóműből áll. A jármű mind a négy tengelye hajtott.

Járműszekrény

szerkesztés

A kocsiszekrény acélprofilokból és lemezekből összehegesztett szerkezet. Az alvázkonstrukciót egy személykocsialvázból fejlesztették ki. A széles ajtók és nagy ablakkivágások miatt a tető is a kocsiszekrénnyel együtthordó szerkezet.

Forgóvázak

szerkesztés

A forgóvázakat az Orenstein und Koppel dortmundi üzeme készítette. A primer rugózás – a München–Kassel-típusú forgóvázakhoz és az MDmot hajtott forgóvázakhoz hasonlóan – vízszintes csavarrugókból áll. A kocsiszekrény a forgóvázakra oldalsó csúszótámokon támaszkodik

Gépi berendezés

szerkesztés

A járművek hajtását biztosító dízelmotorokat és hajtóműveket motorkocsi padlója alatt helyezték el. A forgóvázanként egy-egy, eredetileg hathengeres fekvő elrendezésű MAN-dízelmotor Voith T 211r(z) típusú egy hidrodinamikus nyomatékmódosítóból és egy hidrodinamikus tengelykapcsolóból álló irányváltós hajtómű köziktatásával kardántengelyen át hajtja a hozzá közeli forgóváz mindkét kerékpárját. A tengelyhajtóművek Gmeinder GM 160EHA/427, illetve GM 160 E/350 típusúak. Mindegyik gépi berendezéshez egy-egy Behr-gyártmányú hidrosztatikus hajtású hűtőberendezés és egy-egy 24 V-os 95 A-es vilagítási generátor tartozik. Az akkumulátorok kapacitása 200 Ah.

Mindegyik üzemeltető eltérő berendezéssel kérte a járműveit. Az SWEG és a KVG WC-vel, a WNB WC-nélkül kérte a járműveit. Az ülések 2+2 elrendezésűek. Az ajtók a villamosoknál és az autóbuszoknál alkalmazotthoz hasonló harmonika-ajtók („ráncajtók”). A vezetőállásokat a jármű hossztengelyében helyezték el és menetjegykiadáshoz is alkalmassá tették.

  1. 1. osztályú + 2. osztályú (+ felcsapható) ülőhely