Nagyölyves
Nagyölyves (románul: Ulieș), falu Romániában, Maros megyében.
| Nagyölyves (Ulieș) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Maros |
| Község | Mezőrücs |
| Rang | falu |
| Községközpont | Mezőrücs |
| Irányítószám | 547498 |
| Körzethívószám | 0265 |
| SIRUTA-kód | 119117 |
| Népesség | |
| Népesség | 385 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 51 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 44′ 01″, k. h. 24° 20′ 01″Koordináták: é. sz. 46° 44′ 01″, k. h. 24° 20′ 01″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Nagysármástól keletre fekvő település.
Története szerkesztés
Nevét 1321-ben p. Wlues, p. Wleues néven említette először oklevél. Későbbi névváltozatai: 1329-ben fl. Wlwespatak, Vlwespatak alakban fordult elő.
1321-ben Ölyvest Károly Róbert király a Kacsics nemzetségbeli Mihály fia Péternek adta. 1329-ben pedig Ölyvespatakot Örményes határjárásában említették.
A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott.
Népessége szerkesztés
2002-ben 554 lakosa volt, ebből 401 román, 86 cigány és 67 magyar nemzetiségű.
Vallások szerkesztés
A falu lakói közül 410-en ortodox, 41-en görögkatolikus és 67-en református hitűek.
Látnivalók szerkesztés
Református temploma a középkorban, a 13. században épült, román stílusban. Később átépítették, így reneszánsz elemeket is hordoz magán.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
Források szerkesztés
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. (Akadémia, 1987) ISBN 963 05 3613 7
.svg){kind=small}
