Nagy-szénási turistaház
A Nagy-szénási turistaház (hivatalos nevén Szabó Imre turistaház vagy menedékház) egykori turistaház a Budai-hegységben, Nagykovácsitól északra, a Nagy-Szénás csúcsa alatt. Ma már csak egy emlékfal és két emléktábla jelzi a helyét.[1][2]
| Nagy-szénási turistaház | |
 | |
| Nagy-szénási turistaház emlékfal | |
| Ország | Magyarország |
| Tszf. magasság | 500 m |
| Hegység | Budai-hegység |
| Hely | Nagy-Szénás |
| Típus | turistaház |
| Turisztikai adatok | |
| Megnyitás ideje | 1926. május 16. |
| Megszűnt | 1979 |
| Elhelyezkedése | |
 Nagy-szénási turistaház
Pozíció Solymár-Nagykovácsi térképén
| |
 é. sz. 47° 35′ 30″, k. h. 18° 52′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 30″, k. h. 18° 52′ 25″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy-szénási turistaház témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
Építése szerkesztés
Története összefonódik a magyar munkásmozgalom történetével. A szervezők sokszor csak a természetben tudtak úgy találkozni, hogy ne figyeljék őket.
A turistaház létesítésének gondolata 1923. március 15-én, egy itteni kirándulás során merült fel a Munkás Testedző Egyesület (MTE) néhány tagjában: úgy ítélték meg, hogy a hegy csúcsa alatt, attól kicsivel északra, a Pilisszentiván felé néző lejtő pihenőjében igen jó elhelyezkedésű menedékházat létesíthetnének. A kezdeményezők ehhez segítséget kaptak az Általános Fogyasztási Szövetkezettől, a Szociáldemokrata Párttól és több szakszervezettől, továbbá személy szerint Szabó Imre szociáldemokrata országgyűlési képviselőtől, aki egyben az Munkás Testedző Egyesület elnöke is volt.
A házat 1924–26 között társadalmi munkában építette fel a Munkás Testedző Egyesület Turista Szakosztályának mintegy 200 tagja, akik saját kezűleg hordták fel az építőanyagot és a vizet a hegyre, az építkezés helyszínére. Az első tervekben mintegy 6×4 méteres alapterületű épület falazása nagyrészt pelyvával egybegyúrt-taposott agyag és kőpor felhasználásával készült. A menedékház 1926. május 16-án nyílt meg; létesítéséről Benjámin László költő is megemlékezett egyik versében. A létesítmény a hivatalos nevét Szabó Imréről kapta, aki anyagilag is segítette a ház megvalósulását.
A házat 1927-ben verandával és egy további hálóhelyiséggel, 1934-ben pedig étteremmel bővítették, így több jelentős sport-, illetve turisztikai eseménynek is helyet tudott már adni – 1938-ban például itt rendezték a háború előtti utolsó országos munkás síbajnokságot. Miután azonban a hatalom nem nézte jó szemmel az itt folyó élénk egyesületi élet munkásmozgalmi jellegét, politikai színezetét, a csendőrség Pilisvörösvárról induló őrjáratai gyakran felkeresték a menedékházat.[1][2][3][4]
A szocializmus időszakában szerkesztés
1949-ben az ekkor 35 férőhelyes épületet államosították, és a Turistaházakat Kezelő Vállalat (TKV) vette kezelésébe, amivel meg is pecsételődött a sorsa, ettől fogva ugyanis semmiféle állagmegóvás, felújítás, fejlesztés nem történt, csak egy emléktábla-avatás 1959. május 24-én, megörökítendő a munkásmozgalmi múltat. A TKV jogutódja, a Turista Ellátó Vállalat (TEV) 1975-ös megszűnését követően a ház teljesen gazdátlanná vált, nem akadt, akinek szándéka és anyagi lehetősége is lett volna az egyre inkább omladozó épület megmentésére. Néhány értékesebbnek tartott „relikviát” a turista szervezetek Gödre menekítettek át, a biztos elkallódás vagy megsemmisülés elől, de magának a háznak a pusztulását már nem volt, aki megállítsa.
A Másfélmillió lépés Magyarországon című honismereti televíziós sorozat forgatásakor, 1979. szeptember 9-én itt is járt a filmes stáb, megörökítve az elhagyatott épületet, sőt helyszíni riport is készült a házat építő egykori MTE-tagokkal. Az épület ekkor még állt, a felvételek tanúsága szerint a falak jó állapotban voltak, a tető pedig javítható lett volna, leginkább csak a nyílászárók szorultak pótlásra. Néhány hónappal később azonban – feltehetőleg nem függetlenül a filmben elhangzott kritikáktól – a budapesti pártbizottság utasítására ledózerolták. A hely ugyanis szerintük „kétes egyének találkozóhelye” volt. Ennek oka lehetett a Poór Istvánnal kapcsolatos eljárás is, aki bizonyos adatok alapján[5] részt vett az itt rendezett happeningeken. Az épület jó ideig kéktúra-bélyegzőhelyként is szolgált.[1][3][4]
Emlékezete szerkesztés
1982 óta emlékfal (Bajnok Béla pilisvörösvári szobrászművész alkotása), továbbá egy 1986-ban állított emlékkő, és néhány megmaradt alapfal jelöli az egykori turistaház helyét.[1][2][3][4] 2016. május 21-én a Pilisszentiváni Sportegyesület szervezésében újabb emléktáblát állítottak a helyszínen, az említett emlékkő alsó részén, a turistaház megnyitásának 90. évfordulója alkalmából.
-
-
Emlékkő és emléktábla a turistaház helyén -
A 80-as években állított emlékkő felirata 2016-ban már nehezen olvasható
Egyéb turistaházak a környéken szerkesztés
Az 1920-as években három turistaház is létesült egymástól alig néhány kilométernyi távolságra a Nagy-Szénás és a Zsíros-hegy tömbjében. Legkorábban a Sasok otthona épült meg, a nagykovácsi Putz-majort tulajdonló özvegy Putz Jánosné 1923-ban tett felajánlása révén (avatására 1925. július 19-én került sor); a konyha és étterem nélkül működő szálláshely fenntartója a Magyar Turista Egyesületen belül működő „Sasok társasága” volt.[6] Nem sokkal ezután létesült a Nagy-szénási turistaház, a Munkás Turista Egyesület kezdeményezésében (átadás: 1926), végül harmadikként az 1929-re elkészült Zsíros-hegyi turistaház, gyakran említett korabeli nevén a Péntekiek menedékháza, melynek megvalósítását a Magyar Turista Egyesületen belül működő „Péntekiek asztaltársasága” vállalta magára. Utóbbi mellé később még egy különálló, 70 fős befogadóképességű „otthon” is épült, amit 1936. június 7-én avattak fel.
A Sasok otthonának sorsa nem tisztázott, ahogy nem ismert az sem, vajon a megszűnése után lebontották-e, vagy nyaralónak, lakóháznak építették át. A három közül a Zsíros-hegyi működött a legtovább, egészen a 80-as évek végéig. Téves az a hiedelem, mely szerint a Sasok otthona a Nagy-szénási turistaházzal lenne azonos,[7] mert egy, az 1920-30-as évek fordulója környékéről fennmaradt térkép mindhárom turistaházat szerepelteti, és a Sasok otthonának helyét Nagykovácsi üdülőtelepén, a mai Erdész utca környékén jelöli. (Mivel a 19-20. század fordulóján gyakorlatilag ugyanezen a helyen működött a lengyel-cseh Zwierzina-család nagykovácsi bányaüzeme, könnyen elképzelhető az is, hogy a menedékház a bányaüzem valamelyik felhagyott épületének átépítésével, vagy annak építőanyagából létesült.)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d Nagyszénás, Zsíroshegy - turistaházak (magyar nyelven). mirko vosátka blog, 2008. március 15. (Hozzáférés: 2011. november 23.)
- ↑ a b c Szontagh Ottó (2002. július). Túrajavaslat a Budai hegységbe. Vörösvári Újság II (6-7). [2004. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 23.)
- ↑ a b c Piliscsaba - Kőris-völgy - Bükkös-árok - Kutya-hegy - Nagy-Szénás - Turistaház emlékfal - Felső-Zsíros-hegy - Nagykovácsi, Zsíroshegyalja - Alsó-Zsíros-hegy - volt Zsíros-hegyi turistaház romjai (Muflon itató) TÚRALEÍRÁSSAL! (magyar nyelven). Magyar Természetjáró Szövetség, 2011. augusztus 15. [2013. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 23.)
- ↑ a b c Régi Turistaházak V. - A Nagyszénási turistaház (magyar nyelven). GPSGames.hu, 2009. február 6. (Hozzáférés: 2011. október 26.)
- ↑ A Kenguru galeri - Borenich Péter honlapja. borenichpeter.hu. (Hozzáférés: 2019. december 16.)
- ↑ Négy turista-menedékház a Zsíros-hegyen - 90 éve avatták az elsőt, ma már egy sincs meg közülük!. Pest Megyei Hírhatár, 2015. szeptember 7. (Hozzáférés: 2019. július 26.)
- ↑ Sasok Otthona Turistaház, Nagyszénás, 1920-as évek. MANDA.hu. (Hozzáférés: 2019. július 25.)
További információk szerkesztés
- Óvári Sándor: Nagyszénási menedékház. Szentiváni Újság, XI. évf. 2. szám, 2001. február–március, 9. old.
- Pápa Miklós – Dénes György: Budai-hegység útikalauz. Sport, Budapest, 1982. 248–249. oldal ISBN 963 253 300 3
- Thuróczy Lajos szerk.: Az országos kék-túra útvonala mentén. Budapest, 1964. 66. old.
- Európa Diplomás Szénások (magyar)
- Másfélmillió lépés Magyarországon, 14/7. rész – A Pilisi Parkerdőben, MTV videótár (0:35:34-től 0:38:23-ig) (magyar)