Főmenü megnyitása

Nagy Benedek álneve: Tivai Miklós (Kolozsvár, 1937. május 29. –) erdélyi magyar közíró, helytörténész, dr. Nagy András György fia.

Nagy Benedek
Nagy Benedek.jpg
Született 1937. május 29. (82 éves)
Kolozsvár
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Foglalkozása újságíró,
író,
helytörténész,
pedagógus
Tisztség román országgyűlési képviselő

ÉletútjaSzerkesztés

1954-ben Csíkszeredában végezte el a középiskolát, egyetemi tanulmányait pedig a Bolyai Tudományegyetem Történelem Karán kezdte meg. A történelem-filológia kari diákszövetség egyik vezetőjeként 1956-ban részt vett a diáktanács programjának megfogalmazásában, amiért 1956. november 24-én letartóztatták és ötesztendei börtönre ítélték (1956–1961). Kiszabadulása után 1962-től 1965-ig faipari munkás, villanyszerelő, technikumi tanuló, 19651968 között bányaipari technikus, majd 19681974 között muzeológus, tisztviselő és rövid ideig megyei laptudósító, ahonnan, mivel nem volt párttag, menesztik.

1968-ban jóváhagyja a minisztérium az egyetemre való visszavételi kérését, látogatás nélküli szakra. 1971-ben történelemtanári diplomát szerzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. 1974-től 1990-ig helyettesítő, majd rendes tanár Csíkszereda különböző iskoláiban. 1989. december 22-én a csíkszeredai tüntetők, köztük egykori diákjai felszólalásra ösztönzik. A csíki RMDSZ egyik alapítója, 1990-től a Csíki Lapok szerkesztőbizottsági tagja. 19901996 között az RMDSZ listáján parlamenti képviselő, e minőségében szólal fel a HAR-KOV-Jelentés vitájában. 1991-ben nem szavazza meg az új alkotmányt. Márton Árpáddal közösen dolgozzák ki 1994-ben az RMDSZ-nek a nemzeti kisebbségek anyanyelven történő oktatásáról szóló törvénytervezetét, stb. 1994-ben 1956-os emlékéremmel tüntették ki. 1996-ban nyugdíjba megy. A magyar egyházfők és az RMDSZ javaslatára 1998 és 2008 között a magyar történelmi egyházak képviseletében a Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa Bukarestben. 2003 és 2009 között az Országos Restitúciós Bizottságon belül az egyházi és a közösségi ingatlanok restitúciós albizottságának is a szaktanácsosa. 2007-ben megkapja a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. 2009 januárjában egészségügyi okokból visszavonul.

MunkásságaSzerkesztés

Első írásaival 1968-ban az Előre hétvégi irodalmi mellékletében és a Hargita hasábjain jelentkezett. Riportjait, helytörténeti és néprajzi cikkeit, novelláit és karcolatait, sporttudósításait e lapokon kívül az Ifjúmunkás, az a Hét, a Falvak Dolgozó Népe, a Megyei Tükör, a Korunk, az Utunk Évkönyv és a Hargita Kalendárium közölték. Felcsíki kerítések című néprajzi szaktanulmány-sorozata 1970-ben a Művelődésben jelent meg. Székedi Ferenccel és Péter Lászlóval együtt társszerkesztője az 50 éves a csíkszeredai jégkorong (Csíkszereda 1979) című kétnyelvű kötetnek. Társadalmi mozgalmak a Csíki-medencében a 19. század második felében és a 20. század elején című történelmi tanulmánya az Acta Hargitensia című múzeumi évkönyvben (Csíkszereda, 1980) és különnyomatban is nyilvánossághoz jutott.

Megjelent kötetei

  • KÜZDELEM HAJNALIG. Cikkek és ünnepi beszédek (1968-2003), Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2003
  • EGY SORS VOLT EZ IS. Börtönéveim, 1956-1961, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2004
  • ERDÉLYI KÖTÉLTÁNC. Megélt és visszaszerzett történeteim, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2013
  • ELLENZÉKBEN ÉS ELLENSZÉLBEN, Politikusi feljegyzések oldalnézetből, I. kötet (1989-1993), Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2016.

Ezen kívül több elfekvő családi emlékirat, gazdasági és szépirodalmi munka kötetben való megjelenését gondozta (Tivai Nagy Imre, dr. Nagy András és Nagy Borbála munkáit).

ForrásokSzerkesztés