Nagy Zoltán (költő)

(1884–1945) magyar költő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 9.

Nagy Zoltán, született Grosz Zoltán[4] (Érmihályfalva, 1884. május 15.Budapest, 1945. július 4.)[5] költő, író, kritikus, ügyvéd. A Nyugat első nemzedékének tagja.

Nagy Zoltán
SzületettGrosz Zoltán
1884. május 15.[1][2]
Érmihályfalva
Elhunyt1945. július 4. (61 évesen)[1][2]
Budapest V. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaBalázs Magdolna
SzüleiGrosz Ármin
Klein Janka
Foglalkozása
Halál okaemberölés
SírhelyeFiumei Úti Sírkert[3]
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Grosz Ármin és Klein Janka fia. Iskoláit Nagyváradon és Debrecenben, jogi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. 1907-től Budapesten ügyvéd volt. 1911-től 10 éven át Debrecenben volt ügyvéd. Felesége Balázs Magdolna volt.

Bár a fasizmus üldöztetéseit túlélte, a Falk Miksa utcai lakásán gyilkosság áldozata lett.

Költészete

szerkesztés

Költészete a francia szimbolizmus vonzáskörében indult, kezdetben dekoratív szimbolikájával hatott, később érett művészetté teljesedett. Ma is érvényes portrékat rajzolt költőtársairól, mint például: Tóth Árpádról. Költészetének fő motívumai a csönd, a magány, a romantikus szomorúság és a keserű szatíra. Novellákat s egy kisregényt is írt.

1909-ben haladó politikusnak számít, ám költészete továbbra is politikamentes. Költészetében nincsenek életrajzi vonatkozások, vallomásai nem szólnak sem szerelméről, sem házasságáról. 1923-ban megjelent Elégiák című verseskötete, amellyel eléri pályájának csúcsát. Zsidó származású költő, de a vallásos emlékképek, melyek Ady Endrét a protestáns, Babits Mihályt a katolikus, Füst Milánt a zsidó múlthoz kötik, távol állnak a költő világától. Egyedül a fasizmus időszakában jelenik meg költészetében a Zsidócsillag, mint szimbólum: az értelmetlen és érthetetlen üldözöttség kényszerű jelvénye: ,,A csillagom, a csillagom / Halovány, gyűrött, sárga, / Ezentúl együtt bujdosunk / Esőbe, hóba, sárba’’. A szimbolista áttételes kifejezésmódot követve a fasizmust csupán érzelmekkel, gondolatokkal határolja körül. Ám hiába jutott túl épségben életének ezen a korszakán, nem sokkal ezután meggyilkolták a saját lakásán.

  • Hónapos szobákból; Athenaeum, Budapest, 1907
  • Csend! Aranymadár! Versek; Nyugat, Budapest, 1913
  • Die Legende vom lachenden Mann; németre fordította: Stefan J. Klein; Wöhrle, Konstanz, 1922
  • Elégiák; Genius, Budapest, 1923
  • Álmomban zene. Költemények. 1924-1944; Hungária, Budapest, 1947
  • Ének a magasban. Összegyűjtött versek. 1907-1944; sajtó alá rend., jegyz., bibliogr. Végh György, bev. Kardos Pál; Magvető, Budapest, 1962
  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/11102.htm, Nagy Zoltán, 2017. október 9.
  2. a b BnF-források (francia nyelven)
  3. http://resolver.pim.hu/auth/PIM66097, Nagy Zoltán, 2018. szeptember 10.
  4. Névváltoztatása a M. Kir. Belügyminisztérium 114193/1902. sz. rendelete alapján
  5. Halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 1575/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 18.)

További információk

szerkesztés