Nagy Zoltán (költő)

(1884–1945) magyar költő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 12.

Nagy Zoltán, született Grosz Zoltán[4] (Érmihályfalva, 1884. május 15.Budapest, 1945. július 4.)[5] költő, író, kritikus, ügyvéd. A Nyugat első nemzedékének tagja.

Nagy Zoltán
Bal szélen Nagy Zoltán, mellette Füst Milán, előtte Tóth Árpád Helfgott Sámuel felvétele
Bal szélen Nagy Zoltán, mellette Füst Milán, előtte Tóth Árpád
Helfgott Sámuel felvétele
SzületettGrosz Zoltán
1884. május 15.[1][2]
Érmihályfalva
Elhunyt1945. július 4. (61 évesen)[1][2]
Budapest V. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaBalázs Magdolna
SzüleiGrosz Ármin
Klein Janka
Foglalkozása
Halál okaemberölés
SírhelyeFiumei Úti Sírkert[3]
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Grosz Ármin és Klein Janka fia. Iskoláit Nagyváradon és Debrecenben, jogi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. 1907-től Budapesten ügyvéd volt. 1911-től 10 éven át Debrecenben volt ügyvéd. Felesége Balázs Magdolna volt.

Bár a fasizmus üldöztetéseit túlélte, a Falk Miksa utcai lakásán gyilkosság áldozata lett.

Költészete

szerkesztés

Költészete a francia szimbolizmus vonzáskörében indult, kezdetben dekoratív szimbolikájával hatott, később érett művészetté teljesedett. Ma is érvényes portrékat rajzolt költőtársairól, mint például: Tóth Árpádról. Költészetének fő motívumai a csönd, a magány, a romantikus szomorúság és a keserű szatíra. Novellákat s egy kisregényt is írt.

1909-ben haladó politikusnak számít, ám költészete továbbra is politikamentes. Költészetében nincsenek életrajzi vonatkozások, vallomásai nem szólnak sem szerelméről, sem házasságáról. 1923-ban megjelent Elégiák című verseskötete, amellyel eléri pályájának csúcsát. Zsidó származású költő, de a vallásos emlékképek, melyek Ady Endrét a protestáns, Babits Mihályt a katolikus, Füst Milánt a zsidó múlthoz kötik, távol állnak a költő világától. Egyedül a fasizmus időszakában jelenik meg költészetében a Zsidócsillag, mint szimbólum: az értelmetlen és érthetetlen üldözöttség kényszerű jelvénye: ,,A csillagom, a csillagom / Halovány, gyűrött, sárga, / Ezentúl együtt bujdosunk / Esőbe, hóba, sárba’’. A szimbolista áttételes kifejezésmódot követve a fasizmust csupán érzelmekkel, gondolatokkal határolja körül. Ám hiába jutott túl épségben életének ezen a korszakán, nem sokkal ezután meggyilkolták a saját lakásán.

  • Hónapos szobákból; Athenaeum, Budapest, 1907
  • Csend! Aranymadár! Versek; Nyugat, Budapest, 1913
  • Die Legende vom lachenden Mann; németre fordította: Stefan J. Klein; Wöhrle, Konstanz, 1922
  • Elégiák; Genius, Budapest, 1923
  • Álmomban zene. Költemények. 1924-1944; Hungária, Budapest, 1947
  • Ének a magasban. Összegyűjtött versek. 1907-1944; sajtó alá rend., jegyz., bibliogr. Végh György, bev. Kardos Pál; Magvető, Budapest, 1962
  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/11102.htm, Nagy Zoltán, 2017. október 9.
  2. a b BnF-források (francia nyelven)
  3. http://resolver.pim.hu/auth/PIM66097, Nagy Zoltán, 2018. szeptember 10.
  4. Névváltoztatása a M. Kir. Belügyminisztérium 114193/1902. sz. rendelete alapján
  5. Halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 1575/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 18.)

További információk

szerkesztés