Nagy a feje, búsuljon a ló

A Nagy a feje, búsuljon a ló kezdetű csárdás Pálóczi Horváth Ádám szerzeménye.[1][2] Más forrás szerint a dallam szerzője Szabadi Frank Ignác, a szöveget K. Csapó Dániel írta.[3] Szentirmay Elemér zongorakíséretet írt hozzá Ne bántsd a magyart! címmel 1867-ben.[4] Mára népdallá vált.

Nagy a feje, búsuljon a ló
Műfajmagyar népies dal
SzerzőPálóczi Horváth Ádám
Hangfajmoll
A kotta hangnemeD moll
SorokA B C D
Hangterjedelem1–5 VII–8 5–9 1–5
Kadencia1 (5) 5
Szótagszám9 9 7 8
Kiemelt források
Népdaltípus2833

A dal első sorából szólás lett. Jelentése: nem érdemes szomorkodni.[5]

Feldolgozás:

Szerző Mire
Farkas Ferenc ének, zongora 50 csárdás, 45. kotta
Ludvig József tangóharmonika Kicsiny falu, ott születtem én, 12. oldal

Kotta és dallam

szerkesztés
 

1)

 

Nagy a feje, búsuljon a ló,
egy kislányért búsulni nem jó.
Gombház, hej, ha leszakad,
egy helyébe száz is akad.

Azt mondja a Tízparancsolat:
szeresd felebarátodat.
Kisangyalom, szeress tehát:
én vagyok a felebarát!

Eltörött a kocsi kereke,
mivel megyünk ki a ligetbe?
Zsuppkocsival, három csacsival,
várnak a lányok a cvikipuszival.

A zsuppkocsi a rabszállító kocsi. A cvikipuszi valakinek a szájára adott csók, miközben megcsípik az illető mindkét arcát.

  1. A magyar irodalom története: 19. Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820) és a korabeli énekgyűjtés. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1965. ISBN 963 05 1642 X Hozzáférés: 2016. április 6.  
  2. Nagy Ernő: Lulla község története. www.sulinet.hu (1998. január 15.) (Hozzáférés: 2016. április 6.)
  3. Leszler József: Nótakedvelőknek. Budapest: Zeneműkiadó. 1986. 80. o. ISBN 963 330 599 3  
  4. Szentirmay régi stílusú magyar népdalnak (mai szóhasználattal: verbunkosnak) tartja a dalt. Kerényi György: Szentirmay Elemér és a magyar népzene. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1966. 261–262. o.  
  5. Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve. mek.oszk.hu. Pécs: Engel Lajos könyvnyomdája (1890) (Hozzáférés: 2016. április 6.)

Felvételek

szerkesztés