Narvál

emlősfaj

A narvál (Monodon monoceros) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a narválfélék (Monodontidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Narvál
Narválok levegővételkor
Narválok levegővételkor
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Cetancodontamorpha
Alrend: Whippomorpha
Csoport: Cetaceomorpha
Alrendág: Cetek (Cetacea)
Részalrend: Fogascetek (Odontoceti)
Csoport: Delphinida
Öregcsalád: Delphinoidea
Család: Narválfélék (Monodontidae)
Alcsalád: Monodontinae
Nem: Monodon
Linnaeus, 1758
Faj: M. monoceros
Tudományos név
Monodon monoceros
Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák

a nem szinonimái:

  • Ceratodon Brünnich, 1772
  • Diodon Storr, 1780
  • Narwalus Lacépède, 1804
  • Tachynices Brookes, 1828

a faj szinonimái:

  • Monodon microcephalus (Lacépède, 1804)
  • Monodon monodon (Pallas, 1811)
  • Monodon narhval Blumenbach, 1788
  • Monodon vulgaris (Lacépède, 1804)
Elterjedés
Elterjedési területe (kék: rendszeres, sávozott: ritka)
Elterjedési területe (kék: rendszeres, sávozott: ritka)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Narvál témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Narvál témájú médiaállományokat és Narvál témájú kategóriát.

Nemének az egyetlen faja.

ElőfordulásaSzerkesztés

Az északi-sarki vizekben, Észak-Oroszország, Észak-Alaszka és Észak-Kanada partjai előtt, valamint Grönland és a Spitzbergák közelében található meg, a Davis-szorosban, a Novaja Zemlja környékén. Állományát kb. 80 ezer egyedre becsülik, ennek fele Grönlandnál él. A narvál elterjedését tekintve tehát a legészakibb cetfaj. Ritkán merészkedik az északi szélesség 60. fokánál délebbre.[1]

MegjelenéseSzerkesztés

 
Ritka, kétagyaras narválkoponya (kb. 500 közül egy esetben fordul elő)

A hím narvál hossza 5-6,6, a nőstényé 4-5,5 méter. A hím testtömege 800-1800, míg a nőstényé általában legfeljebb 900 kilogramm. Homloka magasra tornyosul; „csőre” nincs. A hím állat felső állcsontjából két fog nő ki vízszintesen előre. A bal oldali fog agyarrá fejlődik, amely folyamatosan nő, akár 3 méter hosszú is lehet. Agyaruk nem kizárólag az ivarérett hímeknek van, de a nőstényeké satnyább az övékénél, és csak kb. 15%-uk rendelkezik vele. Szintén ritkán, de találnak kétagyarú példányt is. Az agyar jelentősége nem teljesen ismert. A leginkább elfogadott elmélet szerint a hímek ezzel teszik vonzóbbá magukat a nőstények számára, és meg is verekszenek egymással, amit a nemi kétalakúság alátámaszt. Régebben arra gondoltak, hogy ezzel tör magának léket a jégpáncélon. A 2010-es években felfedezték, hogy az agyarban több millió idegpálya fut, amelyek végződése annak felszínére is elér. Ezek segítségével érzékelhetik pl. a víz hőfokát, sótartalmát, a halrajok jelenlétére utaló szerves maradványokat és akár a nemi érettséget jelző hormonokat is. A felszínen megfigyelt viselkedésük, amikor keresztezik agyaraikat, egyfajta kommunikáció lehet közöttük ezáltal. A túlélésben ennek az érzékelésnek azonban nem lehet jelentős szerepe, hiszen a nőstények még tovább is élnek a hímeknél.[2]

A narvál torpedó alakú, áramvonalas törzse a vízben lehetővé teszi a gyors mozgást. Hátán a bőr feketén pettyezett, hasa fehér; a pettyek a fejtájékon összesűrűsödnek. Az idősödő hímek sötét foltjai gyakran elhalványodnak; gyakran csak egy sötét csík marad a háton. A lekerekített mellúszók (átalakult mellső végtagok) vége a növekvő életkorral egyre inkább felfelé kunkorodik. A mellúszók sötétebbek, mint a test színe. A test vonala az alig elkülönülő hátúszóig meglehetősen egyenes, a széles farokúszó előtt csapott. Az egyetlen utód születéskor sötét kékesszürke, de ahogy idősebbé válik, színezete a kifejlett állatok foltozott, illetve pettyezett színét veszi fel. Születéskor a borjú nagyjából 150-170 centiméter hosszú, átlagosan 80 kilogramm tömegű.

ÉletmódjaSzerkesztés

A narvál társas állat, a fiatal hímek külön csapatokat alkotnak, de vannak vegyes csapatok is. A narválok a velük egy élőhelyen előforduló belugával szemben gyorsan és fordulékonyan úsznak. Minden más cetfélénél mélyebben hatol be a sarkvidéki vizekbe, a 80. szélességi fokon is túl. Ott néha nagy csapatokat alkot a lékek környékén, melyeket rendszeres felszínre bukásuk révén tartanak fenn, amely szükséges ahhoz, hogy levegőhöz jussanak. A hímek nem a jég áttörésére használják agyarukat, amint azt korábban gondolták. E szervüknek a táplálkozásban sincs szerepe, vagy legalábbis jelentéktelen, hiszen az agyar nélküli nőstények gyomortartalma semmiben sem különbözik a hímekétől. Pontosan még nem ismert a hasznuk, de az agyarakon lévő karcolások és állkapcsokban talált maradványok arra utalnak, hogy a hímek megvívnak egymással rangsorbeli helyükért és a nőstényekért, azonban ilyet még senki nem figyelt meg, de valószínűleg ezek a mélyben történnek a párzási időszakban, ami télen, jéggel borított vizeken történik. A felszínen mutatott hasonló viselkedés, amikor fiatal bikák félig kiemelkednek a vízből és keresztezik agyaraikat, feltehetően a párzási csatákra való felkészülés lehet, de újabb elméletek szerint érzékelésre használják.[2] Tápláléka halakból, tintahalakból és rákokból áll. A táplálékszerzését és tájékozódását éles hangok kibocsátásával segíti, mint minket a szonár. Táplálékáért 370-400 méterig is lemerül, és egy félóránál is tovább maradhat a víz alatt. Általában 30-40 évig él.

SzaporodásaSzerkesztés

A hím az ivarérettségét 6 évesen, míg a nőstény 5 évesen éri el. A párzási időszak március–május között van. A vemhességi idő 15 hónapig tart, ezután a nőstény egy borjat hoz a világra. Két ellés között többnyire három év nyugalmi idő telik el.

Rokon fajokSzerkesztés

A család másik élő tagja és rokona, a beluga (Delphinapterus leucas).

EgyébSzerkesztés

Mivel az eszkimók igen nagyra értékelik a narvál agyarát, még mindig vadásznak rá. A Jeges-tenger kanadai területén évente körülbelül ezer narválra szól a vadászkvóta. Korábban jóval több narválbikát ejtettek el, mivel a középkori Európában az „egyszarvú” agyarának csodatevő erőt tulajdonítottak, és értéke felért az aranyéval. A szász választófejedelem egy alkalommal 100 000 tallért fizetett egyetlen narválagyarért. Ezeket a fogakat már az ókorban is ismerték és megbecsülték. Zegzugos utakon jutottak el közép- és dél-európai térségbe, ahol aztán táptalajt adtak az egyszarvú mondájának. Később minden egyes természetrajzi gyűjtemény narválagyarral kívánt büszkélkedni. Az még ma sem ismert, mi az oka, hogy gyakorlatilag mindig csak a bal oldali fog nő meg agyarrá.

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Narwhal (WWF, hozzáférés: 2022. augusztus 28.)
  2. a b Why a Tusk? The real-life unicorns of the sea and the tusks that make them famous (ocean.si.edu, Hozzáférés: 2022. augusztus. 28.)

ForrásokSzerkesztés