Neÿ Ákos

(1881–1967) mérnök, a MÁV és a DSA igazgatója

Pilisi Neÿ Ákos (Budapest, 1881. szeptember 12. – Budapest, 1967. november 22.) mérnök, a MÁV és a DSA igazgatója. A Ferenc József-rend lovagkeresztjének és a Nagy Szent Gergely-rend lovagkeresztjének birtokosa.

Neÿ Ákos
Neÿ Ákos Fortepan 96188.jpg

Született 1881. szeptember 12.
Budapest
Elhunyt 1967. november 22. (86 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Házastársa kisjeszeni és folkusfalvi Jeszenszky Lea (1889-1972)
Iskolái József Műegyetem
Munkái
Jelentős projektjei Duna–Száva–Adria Vasút államosítása
Díjai Nagy Szent Gergely-rend
A Wikimédia Commons tartalmaz Neÿ Ákos témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A nemesi származású pilisi Neÿ család sarja. Édesapja, pilisi Neÿ Béla (1843-1920) építész, esztéta, művészettörténész, miniszteri tanácsos, író, lapszerkesztő, édesanyja, nemes Peregriny Jolán (1847-1906) volt.[1] Apai nagyszülei pilisi Neÿ Ferenc (1814-1889), hírlapíró, színműíró, a pesti belvárosi reáliskola igazgatója, és pilisi Pilisy Angyalka voltak. Anyai nagyszülei nemes Peregriny Elek (18121885), akadémikus, és lenkei és zádorfalvi Lenkey Emma (18241850) voltak.

1903-ban végzett a József Műegyetemen mint általános mérnök. Pályájának legfontosabb része a ranglétrán végighaladva elért MÁV, majd DSA fejlesztési igazgatói posztja. De eltöltött másfél évtizedet a Vasúti és Hajózási Főfelügyeleten is. A trianoni békeszerződés tárgyalásán mint vasúti és hajózási szakértő vett részt. Ott olyan határozottan – bár a végkifejletet érdemben módosítani már nem tudva – képviselte a magyar érdekeket, hogy az antant-bizottság bosszúból le is akarta tartóztatni. A DSA igazgatójaként 19261932 között tevékenykedett. Több jelentős korszerűsítés fűződik a nevéhez. Megújította a mozdony-, motorkocsi- és kocsiállományt is. A turizmus fejlesztése érdekében felújította a Balaton-parti állomások és megállók közül Balatonboglár, Balatonföldvár, Balatonszemes, Balatonvilágos, Máriafürdő, Alsóbélatelep, Szárszó felvételi épületeit, forgalmi okokból pedig Kiscséripusztáét. Székesfehérvár vasútállomását az akkori Magyarország legkorszerűbb állomásává fejlesztette, felépíttetve az azóta is egyedi stílusú váltóépületet. Magát az állomásépületet is átépíttette, az egykori facsarnokot lebontatta, és aluljárót építtetett. Sürgette a Déli pályaudvar korszerűsítését, ami azonban csak évtizedek múlva valósult csak meg, bár akkor sem teljesen. Bevezette a nem kihasznált vasúti épületek kereskedelmi értékesítését. Ezenkívül ő vezényelte le a DSA államosítását is. Újra a MÁV kötelékében modernizáltatta a győrszentmártoni (ma pannonhalmi) és szekszárdi állomásépületeket. Nyugállományba vonulása után vasútszakmai és a budai Várnegyeddel foglalkozó írásokat közölt.

Házassága és gyermekeiSzerkesztés

 
A Jeszenkszky-család tagjai és jobbra Neÿ Ákos

Besztercebányán 1912. szeptember 12-én feleségül vette kisjeszeni és folkusfalvi Jeszenszky Lea (1889-1972) kisasszonyt, kisjeszeni és folkusfalvi Jeszenszky Sándor (1851-1918), királyi közjegyző, és ivánkai Kherndl Ilona (1866-?) lányát.[2] A frigyből két leányuk született:

  • pilisi Neÿ Katalin (19152011), első férje, buzinkai Buzinkay György (1907-1945), majd halála után, a második, szentgróthi Borsos Béla (1913-1991), művészettörténész, építészmérnök volt. Katalin fia buzinkai Buzinkay Géza történész.
  • pilisi dr. Neÿ Klára Mária (19131999).

Társadalmi tevékenységeSzerkesztés

A holokauszt idején a lakását Sztehlo Gábor zsidómentő mozgalma használta. A Budavári Római Katolikus Egyházközség világi elnöke volt. Megalapította két barátjával a Várbarátok Körét, amit később pilisi Neÿ Katalin lánya, jelenleg pedig az unoka, buzinkai Buzinkay Géza vezet.

EmlékezeteSzerkesztés

  • Egy magyar úr a XX. században. Neÿ Ákos tartalékos tüzér főhadnagy első világháborús emlékezései és családi levelezése 1914-1918. Sajtó alá rend., jegyz., szerk. Buzinkay Géza. Budapest, Corvina, 2014. 296 old.

ElismeréseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés