Nemes Dezső

történész, politikus, újságíró

Nemes Dezső (Lőcse, 1908. szeptember 6.Budapest, 1985. március 30.) Kossuth- és állami díjas történész, újságíró-lapszerkesztő, politikus, párttitkár, a Szikra Könyvkiadó igazgatója (1953–1956), az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének főigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1958, rendes 1964). Eredeti foglalkozását tekintve kárpitos.

Nemes Dezső
Életrajzi adatok
Született1908. szeptember 6.
Lőcse
Elhunyt1985. március 30. (76 évesen)
Budapest
Ismeretes mint
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Szakmai kitüntetések
Kossuth-díj (1954)
A Magyar Népköztársaság Állami Díja (1975)
Akadémiai tagság MTA levelező tagja (1958)
MTA rendes tagja (1964)
A Szovjetunió Tudományos Akadémiája külső tagja (1982)

ÉletútjaSzerkesztés

Édesapja Nemes Adolf vámügyi alkalmazott, édesanyja Neufeld Terézia volt. 1919-ben szüleit elvesztette, ekkor Budapesten élő nagybátyjához került. 1922-ben kárpitosinasként kezdett dolgozni Bakonyi Jenő cégénél. 1926 elején szerzett kárpitos segédlevelet, belépett a famunkások szövetségébe, ahol bizalmivá választották meg, majd ősszel az illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártjának is tagja lett. Hamarosan azonban elbocsátották, 1927-ben az újpesti téglagyárba került, ahol mint csillés dolgozott, ám munka közben megsérült, így egy ideig munkaképtelenné vált. 1927 második felében részt vett a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége újjászervezésében, 1928-ban pedig a Központi Bizottság titkára lett. Illegális politikai tevékenysége miatt 1928 augusztusában lefogták, 1930-ban három év szabadságvesztésre ítélték, ám a vizsgálati fogságban töltött időt utóbb beszámították, így 1931-ben szabadult, minekutána a Szovjetunióba utazott. 1931 szeptemberétől és 1933 között Moszkvában, a nemzetközi Lenin iskolában tanult. 1933 közepén tért vissza hazájába, illegálisan, s a KMP budapesti bizottságának titkáraként, a Központi Bizottság tagjaként működött Budapesten. 1936-ban visszautazott a Szovjetunióba, ahol három évig bútorgyári kárpitosként majd technikai ellenőrként dolgozott. Emigrációjában a frakcióharcokkal nem foglalkozott, így párttagsági jogait három évre felfüggesztették, csak 1939-ben nyerte vissza azokat. Letette az érettségit, és 1939-től 1943-ig a Lomonoszov Egyetemen tanult történelmet. Időközben, a Barbarossa-hadművelet megindulása után a Kommunista Internacionálé munkatársa lett, az baskíriai Ufába áttelepített apparátust is követte, és a Komintern-iskola magyar csoportjának oktatója lett. A Komintern feloszlatása után (1943) két éven át politikai agitációs munkát végzett magyar hadifogolytáborokban és a krasznogorszki hadifogoly-iskolában, ezen utóbbinak egy ideig igazgatója is volt. 1943-ban fejezte be felsőfokú tanulmányait, a binszki főiskolán. 1945-ben néhány hónapig szerkesztette az Igaz Szó című hadifogolyújságot. Még ebben az évben hazatért Magyarországra.

1945 és 1948 között a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkáraként tevékenykedett, majd részt vett a Tartós békéért, népi demokráciáért! című folyóirat szerkesztésében. 1950 és 1953 között a Népművelési Minisztérium főosztályvezetője, 1953-tól 1956-ig a Szikra Könyvkiadó, 1956-ban a Pártfőiskola igazgatója volt. 1956-ban, a szovjet csapatok bevonulását követően csatlakozott a Kádár-féle új vezetéshez. Kezdetben a pártközpontban működött, 1957 és 1961 között pedig a Népszabadság szerkesztőbizottságát vezette. 1957. június 29-től az MSZMP KB póttagja, 1959. december 5-től rendes tagja, egészen 1980. március 27-ig. 1961. szeptember 19. és 1965. június 25. között a Központi Bizottság titkáraként működött, felügyelte a KB Külügyi Osztálya mellett a Központi Ellenőrző Bizottságot, a Párttörténeti Intézetet, a Társadalmi Szemle szerkesztőségét, a baranyai, somogyi, tolnai és zalai pártbizottságokat, 1962 őszétől pedig az az évben felállított Kegyeleti Bizottságot. Még 1960 elején lett tagja a KB Agitációs és Propaganda Bizottságának. 1966. december 5-ig a Párttörténeti Intézet főigazgatói posztját töltötte be. Ezután 1975-ig az MSZMP Politikai Főiskola igazgatója, majd 1977. április 13-ig rektora volt. 1977-ben ismét kinevezték a Népszabadság főszerkesztőjévé, 1980 májusában pedig a Párttörténeti Intézet igazgatójává, miután a márciusi (XII.) pártkongresszuson kimaradt a Politikai Bizottságból. 1983 júliusában nyugdíjba vonult.

MunkásságaSzerkesztés

Történészként a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom történetét, Magyarország két világháború közötti történetének problémáit vizsgálta. Részt vett az 1956-os forradalom után megjelent propagandasorozat, a Fehér könyvek szerkesztésében. A pártvezetésben mindvégig a „keményvonalas” ideológiát képviselte; az 1970-es években elutasította a nyugat-európai kommunista pártok magántulajdont, piacgazdaságot és pluralista demokráciát elfogadó álláspontját.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

1958-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1964-ben rendes tagjává választotta. 1982-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának külső tagja lett. 1946-ban megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát, 1948-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend negyedik fokozatát, 1954-ben a Munka Érdemrendet. Ugyanebben az évben Kossuth-díjban részesült „Az Általános Munkásegylet története című munkájáért, valamint Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon című dokumentumkötet bevezető tanulmányáért”. 1957-ben Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremben, 1967-ben Szocialista Hazáért érdemrendben részesült. 1968-ban a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével, 1970-ben Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel jutalmazták. 1975-ben megkapta az Állami Díj első fokozatát „a legújabb kori magyar történelem kutatása terén kifejtett tudományos munkásságáért, a hazai marxista történettudomány fejlesztésében elért eredményeiért”. 1978-ban a Magyar Népköztársaság Érdemrendjével, 1983-ban a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendjével tüntették ki.

EmlékezeteSzerkesztés

A Magyar életrajzi lexikon szerint „károsan befolyásolta az 1956 utáni magyar történetírást”, Markó László is hangsúlyozza „meglehetősen szektás szellemiségét”.[1] Gunst Péter a magyar történetírás történetéről készített összegzése a „leegyszerűsített, primitív vulgármaterializmus” egyik meghonosítójaként említi Andics Erzsébet, Mód Aladár és mások társaságában.[2]

Főbb műveiSzerkesztés

  • A szakszervezeti mozgalom; MKP, Bp., 1946 (Szemináriumi füzetek)
  • A szakszervezetek feladatai; Szakszervezeti Tanács–Munka, Bp., 1947 (A Szakszervezeti Tanács alapfokú szemináriuma)
  • Nemzetközi munkásmozgalom. 1-2. rész; Szikra, Bp., 1947 (Munka és tudás könyvtára)
  • A Szakszervezeti Világszövetség működése. Beszámoló a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának 1. ülésszakáról. Prága, 1947. VI. 7-14.; Szakszervezeti Tanács., Bp., 1947 (A munka könyvtára)
  • A községi tanácsok népművelési feladatai; Jogi, Bp., 1952
  • Az Általános Munkásegylet története 1868–1873 (Budapest, 1952)
  • Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon 1919-1921; szerk., bev. Nemes Dezső; Szikra, Bp., 1953 (Iratok az ellenforradalom történetéhez)
  • A Kommunisták Magyarországi Pártjának harca 1919 augusztusától 1929 őszéig; Szikra, Bp., 1954 (Az MDP Pártfőiskolája Magyar Párttörténeti Tanszék)
  • A Szovjetunió iránti szeretet és bizalom a magyar nép tömegeiben. 1919-1945; Szikra, Bp., 1954 (Magyar Történészkongresszus, 1953. június 6-13. előadásaiból)
  • A hazafiság kérdése és a jobboldali jelenségek; Szikra, Bp., 1955
  • Magyarország felszabadulása; Szikra, Bp., 1955
  • Fehér könyvek I-IV. - a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala adta ki négy kötetben Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben címmel. Az első kötet 1956 novemberében jelent meg, a kiadásáról szóló MSZMP-határozat nem maradt fenn. A szerkesztőbizottság tagjai: Betlen Oszkár, Darvasi István, Fellegi Tamás, Lovas Márton, Nemes Dezső, Nemes János, Orbán László, Szirmai István.
  • A magyarországi revizionizmus kifejlődése, mint az ellenforradalom eszmei előkészítésének szerves része; Akadémiai, Bp., 1958
  • A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége; Akadémiai, Bp., 1959
  • A népi Magyarország 15 éves fejlődése (Budapest, 1960, 1961)
  • Magyarország felszabadulása Magyarország fejlődése a felszabadulás után; 2., jav. kiad.; Kossuth, Bp., 1960
  • A kommunizmus építésének elvi kérdései; Kossuth, Bp., 1962 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája)
  • Az ellenforradalom története Magyarországon 1919–1921 (Budapest, 1962)
  • A Bethlen-kormány külpolitikája 1927-1931-ben. Az aktív külpolitika kifejlődése és kudarca; Kossuth, Bp., 1964
  • A nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdései; Kossuth, Bp., 1964 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája)
  • A nemzetközi helyzet és a kommunista világmozgalom; Kossuth, Bp., 1965 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája)
  • A szocialista demokrácia fejlődése Magyarországon; Vasas soksz., Bp., 1965
  • A magyar forradalmi munkásmozgalom története, 1-3.; szerk. biz. vez. Nemes Dezső; Kossuth, Bp., 1966-1970
  • A lenini eszmék ereje (Budapest, 1970)
  • A magyar munkásmozgalom történetéhez. Tények, viták, tanulságok (Budapest, 1974)
  • A fasizmus kérdéséhez; Magvető, Bp., 1976 (Gyorsuló idő)
  • Észrevételek Borsányi György: Kun Béla politikai életrajza c. munkájához; Athenaeum Ny., Bp., 1979
  • Forradalmak és Tanácsköztársaság Magyarországon. 1918–1919 (Budapest, 1979)
  • A biatorbágyi merénylet és ami mögötte van… (Budapest, 1981)
  • Az 1919. januári politikai válság Magyarországon és a munkáspártok; Kossuth Kiadó soksz., Bp., 1983
  • Kun Béla és a Tanácsköztársaság; Kossuth Kiadó soksz., Bp., 1984
  • Kun Béla Tanácsköztársaság utáni tevékenységéről; Kossuth Kiadó soksz., Bp., 1984
  • Kun Béla politikai életútjáról (Budapest, 1985)
  • Történelem és jelenkor Az MSZMP és az SZKP nemzetközi együttműködése; főszerk. Huszár István, Nemes Dezső, A. G. Jegorov, bev. V. G. Kolicsev et al.; Kossuth, Bp., 1989

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk.: Glatz Ferenc. Budapest, 2003, MTA Társadalomkutató Központ. 922. o.
  2. Gunst Péter: A magyar történetírás története. Debrecen, 2000, Csokonai. 250. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Gunst Péter: A magyar történetírás története. Debrecen, 2000, Csokonai
  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk.: Darvas Pálné – Klement Tamás – Terjék József. Budapest, 1988, Akadémiai
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk.: Glatz Ferenc. Budapest, 2003, MTA Társadalomkutató Központ. 921–922. o.
  • Murányi Gábor: Szorosra zárt sorok. In uő: A múlt szövedéke. Históriák a megbicsaklott 20. századból. Budapest, 2004, Noran. 260–265. o.
  • Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, 2000, Osiris
  • Nemes Dezső. Kommunista hatalombirtokosok – 1956. neb.hu (Hozzáférés ideje: 2016. március 5.)

További információkSzerkesztés

  • Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerkesztette Nyírő András. Interart Stúdió, Budapest, 1989. 280.
  • Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011, Osiris Kiadó.
  • Kislexikon. Szerk. Ákos Károly. Bp., Akadémiai Kiadó, 1968.
  • A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. Bp., Kossuth, 1987.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Mindenki lexikona. Szerk. Ákos Károly . Bp., Akadémiai Kiadó, 1974.
  • Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1972.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962. 6 db. Kieg. kötet, 1962-1980. 1972, 1981; Kieg. füzet. 1983.
  • Nemes Dezső gyászjelentése. familysearch.org (Hozzáférés ideje: 2016. március 5.)

CikkekSzerkesztés

  • Nemes Dezső, 1908–1985. Népszabadság (Népszabadság, 1985. ápr. 2.)
  • Siklós András: Nemes Dezső (Századok, 1987. 1. sz.)

Levéltári anyagok (Budapest Főváros Levéltára)Szerkesztés

  • HU BFL - VII.5.c - 26779 - 1932
  • HU BFL - VII.5.c - 10404 - 1930
  • HU BFL - VII.5.c - 2995 - 1929
  • HU BFL - VII.5.c - 15580 - 1926