Főmenü megnyitása

A Nemzeti Szabadelvű Párt, majd 1935-től Polgári Szabadságpárt egy magyarországi polgári liberális párt volt a két világháború között.

Nemzeti Szabadelvű Párt /
Polgári Szabadságpárt
Adatok
Utolsó vezető Rassay Károly

Alapítva 1928.
Feloszlatva 1944.
Elődpárt Független Nemzeti Demokrata Párt
Pártújság Esti Kurir

Ideológia nemzeti liberalizmus
Politikai elhelyezkedés baloldal
Parlamenti jelenlét 1931–1944

TörténeteSzerkesztés

A Rassay Károly-féle Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt 1926-ban Vázsonyi Vilmos halála után egyesült az addig Vázsonyi vezette Nemzeti Demokrata Polgári Párttal és megalakította a Független Nemzeti Demokrata Pártot (FNDP - avagy Egyesült Balpárt). Rövid idő múltán a párton belüli politikai ellentétek szakadáshoz vezetettek. Rassay ugyanis kormányképes ellenzéki pártot akart szervezni az FNDP-ből a kormánypártból akkor (1928) kilépett Kállay Tibor volt pénzügyminiszterrel szövetkezve, amit a párt egy része nem nézett jó szemmel. Erre válaszul Rassay 1928-ban híveivel kivált és megalakította a Nemzeti Szabadelvű Pártot. A választásokra próbáltak szövetséget kötni az FNDP "maradékával", akik még a szakadáskor (1928) visszavették a Nemzeti Demokrata Polgári Párt (NDPP) nevet, de mivel Rassayék csak a listák esélytelen helyeire tettek volna NDPP-s jelölteket, ekkor nem sikerült megegyezni; az 1931-es választásokon külön indultak.

A Nemzeti Szabadelvű Párt által indított jelöltek ekkor roppant változatos pártmegjelöléseket használtak: Egységes Szabadelvű Demokrata Párt volt a főváros 3 különböző kerületében, míg Budapest-környéken Nemzeti Szabadelvű Demokratikus Ellenzék (Monoron Egyesült Ellenzék), Szegeden Független Balpárt, Debrecenben pedig Hegymegi Kiss Pál korábbi kormánypárti képviselő vezetésével Független Polgári (Bal)Párt; utóbbi rövid úton kivált és csatlakozott az FKGP-hez. Az öt elnyert mandátumból négy az Egységes Szabadelvű Demokrata Párt megjelöléssel jutott a parlamentbe, egy pedig (Pakots József) Szabadelvű és Demokratikus Ellenzék néven, bár Monoron is ő indult Egyesült Ellenzék címkével.

Választási szövetség, új névSzerkesztés

Az 1935-ös választásokra az NSZP felvette a Polgári Szabadságpárt (PSZ) nevet, mondván az jobban kifejezi a párt érték- és nézetrendszerét. Egyúttal sikerült közös listát állítani az NDPP-vel Szabadelvű és Demokratikus Ellenzék (SZDE) néven. Az SZDE jelölésében bejutott hét képviselőből öt volt szabadságpárti.

Az 1939-es választásokon már a Polgári Szabadságpárt volt az egyetlen liberális párt, mivel a Vázsonyi János vezette Nemzeti Demokrata Párt a zsidótörvények elleni tiltakozásul távolmaradt a szavazástól. A PSZ ezúttal is öt mandátumhoz jutott, mint 1931-ben, vagy 1935-ben, azonban az első bécsi döntés egyik folyományaként a parlament 245-ről 260 fősre duzzadt, így mandátumaik száma ugyan nem, de parlamenti aránya csökkent.

A párt Rassay vezetésével mindvégig ellenállt a jobboldali és a baloldali radikalizálódásnak is. 1943-ban Rassay részt vett a „kiugrási kabinet” előkészítésében az addig általa egyaránt bírált szocdemekkel, legitimistákkal, illetve Bethlennel. Ez, illetve a radikalizálódás elutasítása vezettek ahhoz, hogy Gratz Gusztávval és Peyer Károllyal együtt tartóztatta le a Gestapo Magyarország német megszállása után, majd a Mauthauseni koncentrációs táborba deportálta. A szabadságpárt a háború végére szétszéledt. Rassay ugyan visszatért, de pártját nem szervezte, később pedig már nem szervezhette újra.

A rendszerváltás után a két háború között létezett pártok többségéhez hasonlóan ezt is megpróbálták újjáéleszteni, de nem sikerült.

Országgyűlési választási eredményeiSzerkesztés

Választási eredmények Szavazatok száma Szavazatok aránya Mandátumok száma
(össz.)
Mandátumok aránya
(össz.)
Parlamenti szerepe
1931-esA ? ? 5 2,04% ellenzék
1935-ösB ? ? 7 (5) 2,86% (2,04%) ellenzék
1939-esC 57 766 1,57% 5 1,92% ellenzék
  • A:az öt képviselőből négy Egységes Szabadelvű Demokrata Párt néven jutott be, egy pedig (Pakots József) Szabadelvű és Demokratikus Ellenzék néven
  • B: A hét bejutott képviselőből öt volt szabadságpárti a Szabadelvű és Demokratikus Ellenzék nevű választási szövetségben
  • C: Polgári Szabadságpárt néven. A parlament az első bécsi döntés egyik folyományaként 260 tagúra bővült, így mandátumaik száma ugyan nem, de aránya csökkent

ForrásokSzerkesztés