Vázsonyi Vilmos
Vázsonyi Vilmos, születési nevén Weiszfeld Vilmos (Sümeg, 1868. március 22. – Baden bei Wien, 1926. május 29.) magyar ügyvéd, liberális-polgári demokrata politikus, miniszter. Bársony Dóra opera-énekesnő nagybátyja, Vázsonyi Endre matematikus unokatestvére.
| Vázsonyi Vilmos | |
 | |
| Magyarország igazságügy-minisztere | |
| Hivatali idő 1917. június 15. – augusztus 18. | |
| Előd | Balogh Jenő |
| Utód | Grecsák Károly |
| Magyarország igazságügy-minisztere | |
| Hivatali idő 1918. január 25. – május 8. | |
| Előd | Grecsák Károly |
| Utód | Tőry Gusztáv |
| Születési név | Weiszfeld Vilmos |
| Született |
1868. március 22. Sümeg |
| Elhunyt | 1926. május 29. (58 évesen) Baden bei Wien |
| Sírhely | Salgótarjáni utcai zsidó temető |
| Párt |
|
| Gyermekei | Vázsonyi János |
| Foglalkozás | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vázsonyi Vilmos témájú médiaállományokat. | |
Életpályája szerkesztés
Izraelita családban született, családja a Weiszfeld nevet magyarosította Vázsonyira. A Budapesti Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát és ügyvéd lett.
1894-ben megalakította a községi Demokrata Pártot, s még ugyanebben az évben bekerült Budapest törvényhatóságába is. 1900-ban pártját Polgári Demokrata Párt néven országos szervezetté alakította, s egyben Új Század néven politikai hetilapot is indított. Az 1896-os választásokon még nem jutott be a parlamentbe, de az 1901-esen már igen; a budapesti Terézváros országgyűlési képviselőjévé választották. Ezt az eredményt sikerült megismételnie az 1905-ös, az 1906-os és az 1910-es általános választásokon is, s mivel az első világháború miatt többször már nem rendeztek választásokat, az őszirózsás forradalom győzelméig képviselő maradt.
Ügyvédként több ügyet képviselt sikerrel, így 1904-ben a vasutassztrájk idején részt vett a kormánnyal való tárgyalásokon, majd védte a perbe fogott vasutasokat. Az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság idején egyike volt a budapesti „nemzeti ellenállás” (a kormánnyal és a kormánypárttal szembeni obstrukció, ellenállás) vezéregyéniségeinek. 1917-ben az Esterházy-, majd annak bukása után a következő, harmadik Wekerle-kormány tagja volt mint igazságügy-miniszter illetve a választójogi törvény reformjával megbízott tárca nélküli miniszter.
Az őszirózsás forradalom 1918. októberi győzelmekor korábbi antibolsevista kijelentései miatt Bécsbe emigrált, csak jóval a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után, 1921-ben tért vissza Magyarországra. Ekkor Nemzeti Demokrata Polgári Párt néven (Gál Jenővel együtt) újjászervezte pártját, s IV. Károly magyar király visszatérésének ügyével kapcsolatban a legitimistákat támogatta. Az 1922-es választásokon régi választókerülete (amit azóta a IX. kerülethez csatoltak) küldte ismét az Országgyűlésbe.
A frankhamisítási ügy parlamenti tárgyalásán a kisebbségi vélemény egyik szerkesztője volt, amivel kiváltotta a nacionalista körök ellenszenvét. Megromlott egészségi állapota miatt külföldi gyógykezelésre utazott, a Bécshez közeli Badenben halt meg. A demokrata párt elnöke ezután fia, Vázsonyi János lett. Unokája, ifj. Vázsonyi Vilmos (1935–2008) az 1956-os emigráció kiemelkedő képviselője emlékezésében részletesen beszámol a családról.[1]
A párbajellenes mozgalom egyik vezetője volt, így Szüllő Gézának sem szolgáltatott elégtételt.
Írásai szerkesztés
Nevezetesebb munkái a főleg újságokban megjelent publikációi mellett:
- Önkormányzat (1890)
- A Választási elv a Külföldi Közigazgatásban" (1891)
- A Szavazás Deczentralizácziója" (1892)
- "A Királyi Placetum a Magyar Alkotmányban" (1893)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Hadas Miklós-Zeke Gyula: Egy fölösleges ember élete, Beszélgetések Vázsonyi Vilmossal, Balassi, Budapest, 2012, 414 oldal
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 288–289. o. ISBN 963-9257-19-2
További információk szerkesztés
- Vázsonyi, Vilmos (angol nyelven). yivoencyclopedia.org. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
- Vázsonyi Vilmos szobra (magyar nyelven). Elhelyezkedés: Budapest (VI. kerület), Váci út 1-3 a Westend Városközpont tetőteraszán. szoborlap.hu. [2012. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
- Életrajza a Parlamenti Almanach 1922-1927-ben
Irodalom szerkesztés
- Lőrinc László: Példaképtelenség. Vázsonyi Vilmos, az ősdemokrata. Heti Világgazdaság, 2010. augusztus 25.
- Tőkéczki László: Vázsonyi Vilmos eszmei-politikai arca. Budapest. XX. Század Intézet, 2005
- Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai I-II. Apponyi Albert előszavával. Bp, 1927
- Vázsonyi Vilmos emlékezete. Konferencia Vázsonyi Vilmos életművéről. A Vázsonyi Vilmos Emlékbizottság alakuló ülése Budapest, 1994. március 25-én. Szerk. Kőszeg Ferenc. Budapest, AB-Beszélő kiadó, 1995
- Vázsonyi Vilmosné: Az én uram. (Bp.), é. n. Genius
