Kőszeg Ferenc

(1939) újságíró, politikus, pedagógus országgyűlési képviselő

Kőszeg Ferenc (Budapest, 1939. április 26.) magyar szerkesztő, tanár, politikus. 1957-ben röpcédula-terjesztés miatt letartóztatták, két hónapig volt vizsgálati fogságban. 1970-ben csatlakozott a szerveződő demokratikus ellenzékhez, részt vett a szamizdatok szerkesztésében, terjesztésében. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd a Szabad Demokraták Szövetsége alapítója volt, 1990 és 1998 között országgyűlési képviselő. 1989-ban a Magyar Helsinki Bizottság egyik megalapítója, majd első elnöke.

Kőszeg Ferenc
Született 1939. április 26. (84 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
SzüleiKőszeg Ferenc
Eidus Lívia
Foglalkozása szerkesztő,
pedagógus,
politikus,
országgyűlési képviselő
Tisztsége magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1998. június 17.)
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1962)
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Kőszeg Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

1939-ben született Budapesten zsidó családban dr. Kőszeg Ferenc (1901–1943) és dr. Eidus Lívia (1910–1996) fogorvosok gyermekeként.[1]

Anyai nagyszülei Oroszországban, a mai Lettország területén születtek, 1906-ban emigráltak, majd 1909-ben Szegeden telepedtek le. Anyai nagyapja, Eidus Bentian fogtechnikus volt, majd az előírt vizsga letétele után, 1911-től fogorvosi munkát végzett. Jó kapcsolatban volt szegedi, vagy Szegeden tanuló írókkal, művészekkel, így Juhász Gyulával, Móra Ferenccel, később József Attilával, Radnóti Miklóssal, Károlyi Lajos festőművésszel, illetve a szociáldemokrata párt több vezetőjével, így Kéthly Annával. Néhány nappal a német megszállás után őrizetbe vették, internálták, majd deportálták, Auschwitzban halt meg.[2] Apja az orosz fronton, munkaszolgálatosként tűnt el.

1957-ben érettségizett az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumban. Ugyanebben az évben két hónapot ellenzéki tevékenység (röpcédulakészítés és -terjesztés) miatt vizsgálati fogságban töltött. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara latin–magyar szakára járt, ahol 1962-ben szerzett tanári diplomát. Diplomájának megszerzése után a Szépirodalmi Könyvkiadó (1963), majd 1975-ben az Európa Könyvkiadó szerkesztője lett. A 70-es években került kapcsolatba a szerveződő ún. demokratikus ellenzék képviselőivel, 1979-ben aláírta a Charta ’77 tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot, ami miatt elbocsátották állásából. Ezután könyvesbolti eladóként dolgozott. 1981-ben a demokratikus ellenzék szamizdat lapja, a Beszélő munkatársa lett, elsősorban jogvédelemmel kapcsolatos cikkeket írt. Szamizdat munkája mellett német nyelvet oktatott.

1986-ban kezdeményezése nyomán magyar, csehszlovákiai, lengyel és kelet-németországi ellenzékiek az 1956-os magyar forradalmat közös hagyományuknak ismerték el. Részt vett a Solt Ottilia által vezetett Szegényeket Támogató Alap (SZETA) munkájában. 1988-ban a Független Jogvédő Szolgálat és a Szabad Kezdeményezések Hálózatának egyik alapítója és kezdeményezője volt, majd a Hálózatból alakult Szabad Demokraták Szövetsége alapító országos tanácsának és a párt ügyvivői testületének tagja lett.

Rendszerváltás utáni pályafutása szerkesztés

1990-ben a Beszélő főszerkesztője lett (1994-ig viselte a posztot). Az 1990-es országgyűlési választáson pártja Fejér megyei területi listájáról szerzett mandátumot. Az SZDSZ-frakció rendőrségi szóvivője, a Nemzetbiztonsági Bizottság tagja lett. 1991-ben az SZDSZ országos tanácsának elnökségi tagja lett és távozott az ügyvivői testületből.

A Magyar Helsinki Bizottság jogvédő szervezet egyik alapítója, 1994-től ügyvezető igazgatója volt. 1994-ben újra mandátumot szerzett az 1994-es országgyűlési választáson, immár az SZDSZ országos listájáról. 1996 és 1998 között a Nemzetbiztonsági Bizottság alelnöke volt. 1998-ban nem indult a választáson, de 2006-ig szerepelt a párt országos listájának végén. 1999-től a Magyar Helsinki Bizottság elnöke. Az SZDSZ országos tanácsi tagságáról ekkor lemondott. A jogvédő szervezettől 2007-ben vonult nyugdíjba. Politikai tevékenységének legfőbb elemei az emberi jogok, illetve a kommunista időszak iratainak nyilvánossága volt. 2002-ben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét „a magyar demokrácia és a sajtószabadság megteremtése, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében végzett több évtizedes tevékenysége elismeréseként”.[forrás?]

Megjelent kötetei szerkesztés

Írásai szerkesztés

  • Lehetőségek kényszere. Publicisztikai írások, cikkek; Új Mandátum, Budapest, 2000
  • K. történetei. Magvető, Budapest, 2009
  • Múltunk vége. Kalligram, Pozsony, 2011

Honlapja szerkesztés

  • koszegferenc.hu (Könyvben meg nem jelent írások, 1995-2020)

Szerkesztések szerkesztés

  • Feketében. Irodalmi és grafikai gyűjtemény a magyarországi szegények támogatására; sajtó alá rend., vál. Kőszeg Ferenc, Lengyel Gabriella; Szegényeket Támogató Alap, Budapest, 1982
  • Osvát Ernő a kortársak között; vál., összeáll., sajtó alá rend. Kőszeg Ferenc, Márványi Judit, előszó Márványi Judit, jegyz. Benedek Mihály; Gondolat, Budapest, 1985
  • Táborlakók. Délszláv menedékesek a debreceni és a nagyatádi menekülttáborban. 1995. július–1996. május; szerk. Kőszeg Ferenc, Zádori Zsolt; Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, 1996
  • Menedékjog a magyar gyakorlatban. Kézikönyv a menekültügyi eljárás résztvevői számára; szerk. Kőszeg Ferenc; Magyar Helsinki Bizottság Debreceni Irodája, Debrecen, 2001
  • Kettős mérce. Börtönviszonyok Magyarországon; szerk. Kádár András Kristóf, Kőszeg Ferenc; utószó Bökönyi István; Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, 2002 (angolul is)
  • Human rights in the democracy movement twenty years ago – human rights today. A conference in Budapest 21-22 November 2005 held on the anniversary of the Alternative Cultural Forum in Budapest, 15-17 October 1985; szerk. David Robert Evans, Kőszeg Ferenc; Hungarian Helsinki Committee, Budapest, 2006
  • Másfél év mérlegen. A Független Rendészeti Panasztestület gyakorlatának elemzése; szerk. Kőszeg Ferenc; Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, 2009
  • Emberi jogi garanciák és a nemzetközi migráció. Jegyzet a rendészeti oktatás számára; szerk. Kőszeg Ferenc; Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, 2012

Díjai szerkesztés

Származása szerkesztés

Kőszeg Ferenc családfája
Szülei Nagyszülei Dédszülei
Kőszeg Ferenc

(Budapest, 1939)

Kőszeg Ferenc

(Budapest, 1901. január 2. –
1943)

fogorvos

Kőszeg Miksa[5]

(Szombathely, 1869. szeptember 20. –
Budapest, 1954. november 18.)

orvos

Kohn Lipót
Steiner Lotty
Pollak Herta[6]

(Bielitz, 1880. október 21. –
Budapest, 1944. szeptember 13.)

Pollak Adolf
Wachtel Fáni
Eidus Lívia

(Szeged, 1910. május 13. –
Frankfurt/M, 1996)

fogorvos

Eidus Bentian

(Daugavpils, 1880 –
Auschwitz, 1945)

fogtechnikus, 1911-től vizsgázott fogász

Eidus Berkó
Bürger Liusi
Seldin Chassia

(Daugavpils, 1888 –
Budapest, 1960)

n.a
n.a.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Házasságkötésük a Budapest IV. kerületi polgári házassági akv. 67/1938. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. június 5.)
  2. Népszava.hu
  3. ceto: Kőszeg Ferenc kapta a ProAsyl német segélyszervezet emberi jogi díját (magyar nyelven). Magyar Helsinki Bizottság, 2006. augusztus 30. (Hozzáférés: 2023. július 25.)
  4. ceto: Kőszeg Ferenc kapta a kasseli polgárok díját (magyar nyelven). Magyar Helsinki Bizottság, 2014. szeptember 28. (Hozzáférés: 2023. július 25.)
  5. Halotti bejegyzése a Budapest IV. kerületi polgári halotti akv. 300/1949. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. június 5.)
  6. Halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 452/1944. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. június 5.)

Források szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Elek István: Rendszerváltoztatók húsz év után, Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009. (Interjú, p. 16–23.)
  • Kőszeg Ferenc 70. születésnapjára, Beszélő különszám, 2009. június 8. Online hozzáférés