Főmenü megnyitása

Ney Tibor (Budapest, 1906. április 20. – Budapest, 1981. február 6.) hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmestere, a Magyar Vonós Trió alapító tagja volt.

Ney Tibor
Életrajzi adatok
Született 1906. április 20.[1]
Budapest
Elhunyt 1981. február 6. (74 évesen)
Budapest
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (–1926)
Pályafutás
Hangszer hegedű
Díjak Magyarország Érdemes Művésze díj (1967)
Tevékenység

ÉletpályájaSzerkesztés

Ney Tibor zenész családba született Budapesten. Családjából számos muzsikus gazdagította a magyar zenei életet: édesapja, Ney Bernát, valamint unokabátyja, Ney Dávid (1905–1945) operaénekesek, Ney Dávid (1842–1905) az Operaház vezető művésze volt.

Ney Tibor a budapesti Zeneakadémia hegedű tanszakán Bloch József, Zsolt Nándor növendéke volt, majd felvételt nyert Hubay Jenő művészképzőjébe, ahol 1926-ban kapott hegedűművészi oklevelet.

1926-tól az Operaház zenekarának tagja lett, ám ezután mint a Hubay iskola több tagja, ő is külföldön próbálta folytatni karrierjét. Világszerte koncertezett, így játszott a Furtwängler vezényelte Berlini Filharmonikus Zenekarban, szerepelt Indonéziában. Magyarországra visszatérve az akkor formálódó Magyar Rádió Szimfonikus Zenekar hangversenymestere lett 1932–1966 között, melynek akkori vezetője Dohnányi Ernő volt. A második világháború után újjászerveződött zenekarnak 1945-től újból ő a koncertmestere.

Szólistaként és kamarazenészként számos világhírű művésszel játszott együtt, többek között kamarapartnere volt Fischer Annie zongoraművész. Egyik emlékezetes felvételük az Otto Klemperer utolsó budapesti vendégszereplésekor készült, a Klemperer által vezényelt J. S. Bach: V. Brandenburgi verseny, amelynek Fischer Annival együtt szólistája (1950).[2] A Magyar Vonós Trióval, Banda Mártonnal és Banda Edével 1948 és 1960 között magyar és francia kamaraműveket mutatott be, de koncertezett szólistaként is, nevéhez fűződik a Kókai Rezső Hegedűversenyének ősbemutatója (1953). Ney Tibor így emlékezett vissza a mű születésére és bemutatójára:

Kókai Rezsővel egy időben jártunk a Zeneakadémiára. Első triójában én játszottam a hegedű szólamot. Akkor találkoztunk először, s kötöttünk életre szóló muzsikus-barátságot. Amikor Hegedűversenyét írta, a hangszerrel kapcsolatos tapasztalataimat igyekeztem átadni neki. A komponálás minden mozzanatát megbeszéltük, kipróbáltuk. Érdekes és szokatlan a mű kadenciája, ami tulajdonképpen hegedűszóló timpani kísérettel. Orgonapontra emlékeztető megoldás, ami kitűnően sikerült és nagyon eredetien hat. A Hegedűversenyt nekem ajánlotta a szerző és én lelkes odaadással mutattam be 1953-ban, először a Rádióban, aztán nyilvános koncerten is. A Rádiózenekart Lehel György vezényelte. Kókai Rezső legjobb művének tartom, sajnálom, hogy csak kevesen játsszák.[3]

A Bartók összkiadásban 1965-ben megjelent Bartók Béla: II. Hegedű Zongora Szonáta lemezéről (Ney Tibor, Szegedi Ernő) Theodore Strongin a The New York Times hasábjain így ír: „[…] a Qualiton által közreadott lemez egy rést tölt be, a Schwann-katalógusban addig még nem szereplő művel.”[4][5]

1960-ban nevezték ki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedű, ill. zenekari játék főiskolai tanárává, mely posztot 1974-ig megőrizte. Legsikeresebb tanítványa Kiss András, a lipcsei Nemzetközi Johann Sebastian Bach Verseny helyezettje volt.[6]

A pódiumról visszavonulva a Zeneműkiadó Vállalat, ill. a Schott Music gondozásában közreadott Paganini,[7] Giuseppe Tartini,[8] Pietro Nardini és Weiner Leó zeneműveket.

Szólistaként, kamarazenészként és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmestereként rádió és lemezfelvételeivel jelentős örökséget hagyott hátra. Lehel György karmester így emlékezett vissza Ney Tiborra:

Muzsikus volt, egy olyan családból, mely Ney Dávid óta öregbítette hazánk zenekultúráját. De nagyszerű hegedűművész is volt, a Hubay-iskola követe, gyakran szereplő igazi szólista. […] sohasem a hegedű volt a végcél, pedig kevesen birtokolták ennyire a hangszert, hanem a zene szolgálata.[9]

DíjaiSzerkesztés

LemezeiSzerkesztés

  • Bartók Béla: II. Hegedű Zongora Szonáta, (Tibor Ney, Ernő Szegedi) Qualiton – HLP M 1552 [1]
  • Bartók Béla: I. Rapszódia (Ney Tibor, Petri Endre), Qualiton LP 1553
  • J. S. Bach: V. D-dúr Brandenburgi verseny (BWV 1050) (Klemperer / Annie Fischer / János Szebenyi /Tibor Ney) Hungaroton LPX 12160 [2]
  • Durkó Zsolt: Organismi Hungaroton, LPX 1298

Közreadott kottákSzerkesztés

  • Paganin: Mose-Fantasia (Ney Tibor) Editio Musica Budapest, 1968
  • Paganin: Moto Perpetuo, Op.11 (Ney Tibor)
  • Paganin: Nel cor più non mi sento (Ney Tibor)
  • Paganin: 6 Sonatas, Op.3 (Ney Tibor)
  • Paganin: Le Streghe, Op.8 (Ney Tibor)
  • Paganin: Variations on 'I Palpiti', Op.13 (Ney Tibor)
  • Paganin: Violin Concerto No.2, Op.7 (Ney Tibor)
  • G.Tartini: Sonata D-dur, 1976, (ISBN 979-000111887-3) (Ney Tibor) [3]

MédiaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/11263.htm, Ney Tibor, 2017. október 9.
  2. Az élő előadás felvétele 1950. január 13-án a Magyar Rádió stúdiójában készült, melyet a HUNGAROTON 1980-ban adott közre.
  3. Bieliczkyné Búzás Éva: RÁDIÓFÓNIA. Magyar Elektronikus Könyvtár pp. 50. (Hozzáférés: 2018. január 4.)
  4. Theodore Strongin: A Budapest Bartok Bonanza ... "A Bela Bartok bonanza has recently arrived, 20-odd disks recorded in his native Hungary on the Qualiton label of Budapest ... Bartók's Second Violin Sonat is unlisted in Schwann. Qualiton fills the gap with a performance by Tibor Ney, violinist and Ern5 Szegedi, pianist (10-inch disk, HLP, IV[ 1552; no stereo", The New York Times, 1965. jan. 17.
  5. A Schwann-katalógus 1949-ben William Schwann által létrehozott katalógus, kezdetben csak komolyzenei LP lemezeket tartalmazott.
  6. Kiss András – a Naxos honlapján
  7. IMSLP / Tibor Ney, Paganini Album
  8. Giuseppe-Tartini: D-dúr szonáta /Tibor-Ney/
  9. Lehel György: Ney Tibor titka, Muzsika, 1981. 4. sz. (LFZE Noteble Alumni idézi). [2016. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 26.)

ForrásokSzerkesztés