Nicolas Fouquet

francia pénzügyminiszter

Nicolas Fouquet [ejtsd: nikolá fuké] (Párizs, 1615. január 27.Pinerolo, 1680. március 23.) francia pénzügyminiszter.

Nicolas Fouquet
Nicolas Fouquet (Charles Le Brun festménye)
Nicolas Fouquet (Charles Le Brun festménye)
Franciaország pénzügyminisztere
Hivatali idő
1653 1661
Uralkodó XIV. Lajos
Előd Abel Servien
Utód Jean-Baptiste Colbert

Született 1615. január 27.[1][2][3][4][5]
Párizs[6]
Elhunyt1680. március 23. (65 évesen)[1][7][2][3][8]
Pinerolo

Szülei Marie de Maupeou
François IV Fouquet
Házastársa Marie-Madeleine de Castille
Gyermekei Louis Fouquet
Foglalkozás
Iskolái Párizsi Egyetem jogi kara
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas Fouquet témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Pályája kezdetén Mazarint szolgálta, akit a Fronde ellen is támogatott. Ezért 1653-ban a pénzügy főintendánsává lett, és ebben az állásában a bíboros által folytatott háborúk költségeinek fedezéséről kellett gondoskodnia. Eközben azonban a saját vagyonát növelte tisztességtelen módon, a fényűzés és hatalom utáni vágytól hajtva, Mazarin bukására tört. Ezt a célt azonban nem érhette el, a bíboros halála után pedig nem ő, hanem Colbert lett XIV. Lajos pénzügyminisztere. Fouquet, bízván az özvegy királyné kegyében, most sem hagyott fel fondorlataival. A pénzben szűkölködő ifjú király felbőszült a miniszter mértéktelen és kirívó fényűzésén, és még abban az évben (1661 szeptemberében) utasítást adott Fouquet letartóztatására. Az őrizetbe vételt Lajos bizalmasa, Charles d’Artagnan testőrkapitány végezte. A kegyvesztett pénzügyminiszter helyére Lajos a hozzá feltétlenül lojális Colbert-t állította. Fouquet ellen vizsgálat indult, megvádolták állami pénzek hűtlen kezelésével, és királyi engedély nélkül végzett erődépítéssel. Ezt Lajos a saját személye elleni összeesküvésnek, tehát felségárulásnak minősítette. Három évig húzódó per után a törvényszék végül számkivetésre itélte, az ítéletet azonban a (halálos ítéletre számító) király élethossziglani fogságra változtatta.[9] Fouquet a pinerolói fogházban halt meg.

 
Kastélya, a Chateau Vaux-le-Vicomte és parkja

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven)
  4. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven)
  5. GeneaStar
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  7. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven), 1978
  9. V. ö. Chéruel. Memoires sur la vie publique et privée de F. (2 köt., 1864); Bonnaffé, Le surintendant F. (1882); Laix, Nic. F., (2 köt., 1890).

ForrásokSzerkesztés