Nicolas Fouquet
Nicolas Fouquet [ejtsd: nikolá fuké] (Párizs, 1615. január 27. – Pinerolo, 1680. március 23.) francia pénzügyminiszter.
| Nicolas Fouquet | |
 | |
| Nicolas Fouquet (Charles Le Brun festménye) | |
| Franciaország pénzügyminisztere | |
| Hivatali idő 1653 – 1661 | |
| Uralkodó | XIV. Lajos |
| Előd | Abel Servien |
| Utód | Jean-Baptiste Colbert |
| Született |
1615. január 27.[1][2][3][4][5] Párizs[6] |
| Elhunyt | 1680. március 23. (65 évesen)[1][7][2][3][8] Pinerolo |
| Szülei |
Marie de Maupeou François IV Fouquet |
| Házastársa | Marie-Madeleine de Castille |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Párizsi Egyetem jogi kara |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas Fouquet témájú médiaállományokat. | |
ÉleteSzerkesztés
Pályája kezdetén Mazarint szolgálta, akit a Fronde ellen is támogatott. Ezért 1653-ban a pénzügy főintendánsává lett, és ebben az állásában a bíboros által folytatott háborúk költségeinek fedezéséről kellett gondoskodnia. Eközben azonban a saját vagyonát növelte tisztességtelen módon, a fényűzés és hatalom utáni vágytól hajtva, Mazarin bukására tört. Ezt a célt azonban nem érhette el, a bíboros halála után pedig nem ő, hanem Colbert lett XIV. Lajos pénzügyminisztere. Fouquet, bízván az özvegy királyné kegyében, most sem hagyott fel fondorlataival. A pénzben szűkölködő ifjú király felbőszült a miniszter mértéktelen és kirívó fényűzésén, és még abban az évben (1661 szeptemberében) utasítást adott Fouquet letartóztatására. Az őrizetbe vételt Lajos bizalmasa, Charles d’Artagnan testőrkapitány végezte. A kegyvesztett pénzügyminiszter helyére Lajos a hozzá feltétlenül lojális Colbert-t állította. Fouquet ellen vizsgálat indult, megvádolták állami pénzek hűtlen kezelésével, és királyi engedély nélkül végzett erődépítéssel. Ezt Lajos a saját személye elleni összeesküvésnek, tehát felségárulásnak minősítette. Három évig húzódó per után a törvényszék végül számkivetésre itélte, az ítéletet azonban a (halálos ítéletre számító) király élethossziglani fogságra változtatta.[9] Fouquet a pinerolói fogházban halt meg.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ GeneaStar
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
- ↑ V. ö. Chéruel. Memoires sur la vie publique et privée de F. (2 köt., 1864); Bonnaffé, Le surintendant F. (1882); Laix, Nic. F., (2 köt., 1890).
ForrásokSzerkesztés
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
