Nikica Valentić

(1950–2023) horvát politikus

Nikica Valentić (Bilaj, 1950. november 24.2023. május 3.) horvát vállalkozó, ügyvéd és politikus, a Horvát Köztársaság 5. miniszterelnöke 1993 áprilisa és 1995 novembere között. A mai napig ő a legfiatalabb személy, aki ebben a tisztségben szolgált. Hivatalba lépésekor 42 éves volt, és egyben az első horvát miniszterelnök is, aki a világháború után született.

Nikica Valentić
Horvátország 5. miniszterelnöke
Hivatali idő
1993. április 3. – 1995. november 7.
ElnökFranjo Tuđman
ElődHrvoje Šarinić
UtódZlatko Mateša

Született1950. november 24.
Gospić
Elhunyt2023. május 3. (72 évesen)[1]
SírhelyMirogoj temető
PártHorvát Demokrata Közösség

Foglalkozásjogász
IskoláiZágrábi Egyetem Jogtudományi Kar

Díjak
  • Order of Ante Starčević
  • Grand Order of King Petar Krešimir IV
  • Order of Danica Hrvatska
A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:Nikica Valentić|Nikica Valentić]] témájú médiaállományokat.

Élete és pályafutása szerkesztés

A Gospić melletti Bilajon született 1950-ben, itt végezte általános iskolai tanulmányait is. középiskolába Gospićra járt, majd beiratkozott a Zágrábi Egyetem Jogi Karára, ahol 1974-ben diplomázott.[2][3] 1978-tól 1983-ig a Stanograd és a Stanoinvest lakásszövetkezetek igazgatója volt, amelyek évente ezer lakást építettek.[2] Az 1980-as évek elején részese volt a „Zelenjak-ügynek”, amikor azt állították, hogy cége szociális pénzekből házakat épített Zelenjakon Franjo Gregurićnak és más munkatársainak. 1983-ban ügyvéd lett. A befektetési szerződések, a kereskedelmi jog, az adók és az ingatlanszerződések szakértője volt.[2]

Az 1990-es demokratikus változások után csatlakozott a Horvát Demokratikus Közösséghez (HDZ), és a horvát INA olajtársaság vezérigazgatója lett. 1992-ben országgyűlési képviselővé választották. Tagja volt a Parlament Gazdasági, Fejlesztési és Újjáépítési Bizottságának, tagja volt a Horvátország Fejlesztési Stratégiai Tanácsának, valamint az Elnöki Tanácsnak. A HDZ alelnökévé is megválasztották.[2]

A Horvát Demokratikus Közösség tagjaként 1993. április 4-én Franjo Tuđman elnök kinevezte miniszterelnöki posztra. Elfogadva ezt a tisztséget, megígérte Tuđmannak, hogy a háború végéig marad tisztségében, amivel úgy számolt, hogy legfeljebb egy év lesz. Végül 1995. november 4-ig töltötte be a kormányfői tisztséget.[4] Ez alatt a rövid idő alatt stabilizációs programmal állt elő, amely megállította az inflációt, felfegyverezte a hadsereget a felszabadító hadműveletekre, egyúttal 650 ezer menekültről és kitelepített személyről gondoskodott.[2] Néhány hónappal hivatalba lépése után kabinetje leértékelte a horvát valutát, a horvát dinárt, megállítva az inflációt, és a háború kezdete után először hozott valamiféle gazdasági stabilitást Horvátországban. 1994 május 30-án a horvát dinárt helyett bevezette kunát.[2] 1994-ben a horvát erők bosznia-hercegovinai hadműveleteket hajtottak végre, ami megteremtette Knin felszabadításának előfeltételeit. 1995. május elején a "Bljesak" hadműveletben felszabadult Nyugat-Szlavónia. Hivatali ideje alatt 1995. augusztusában hajtotta végre a horvát katonaság és rendőrség a honvédelmi háborút eldöntő „Vihar” hadműveletet, amely végül a háború végéhez vezetett Horvátországban és a szomszédos Bosznia-Hercegovinában. Mindezen történelmi jelentőségű sikerek miatt az egyik legsikeresebb horvát miniszterelnöknek tartják. Mandátuma lejárta után 2003-ig a horvát parlament tagja volt.[3][5]

Lemondása után a következő évben, 1996-ban magánvállalkozásba kezdett, építőipari céget alapított, és lakásépítéssel foglalkozott. 2000 óta nem vesz részt aktívan a politikában. Ritkán jelent meg a médiában. 2007-ben tanúskodott Hágában a horvát tábornokok védelmében, mert úgy vélte, hozzá kell járulni az igazság megismeréséhez.[2] Közismert borbarát. Otthon, Zágrábban van egy borüzlete több ezer palackkal. Tíz éve vásárolt 8000 négyzetméternyi területet a Peljesacon, ahol több ezer szőlőtövet telepített a Plavac – Dingač fajtából. Nagy könyvgyűjtő, mintegy 6000 kötetes könyvtára van. Hetente egyszer elmegy a Medvednicába, Žumberakba vagy Samoborsko gorjébe a barátaival. Az új politikai szerepvállalásra vonatkozó ajánlatokat rendre visszautasította.[2]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Umro je Nikica Valentić (horvát nyelven)
  2. a b c d e f g h Nikica Valentić (horvát nyelven). Vecernji. (Hozzáférés: 2022. június 8.)
  3. a b Nikica Valentić Archiválva 2012. február 29-i dátummal a Wayback Machine-ben., Deputies of the 5th Assembly of the Croatian Parliament
  4. Peta vlada (horvát nyelven). Croatian Information-Documentation Referral Agency. [2012. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 10.)
  5. Nikica Valentić: Graditelj stanova u recesijska vremena Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, Jutarnji list; accessed 20 July 2015.

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nikica Valentić című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.