Hrvoje Šarinić

horvát politikus

Hrvoje Šarinić (Sušak, 1935. február 17.Zágráb, 2017, július 21.) horvát politikus, építész. 1992. augusztusa és 1993. áprilisa között a Horvát Köztársaság miniszterelnöke volt.

Hrvoje Šarinić
Hrvoje Šarinić.jpg
Horvátország 4. miniszterelnöke
Hivatali idő
1992. augusztus 12. 1993. április 3.
Előd Franjo Gregurić
Utód Nikica Valentić

Született 1935. február 17.[1][2]
Sušak, Jugoszlávia
Elhunyt2017. július 21. (82 évesen)[3][1][2]
Zágráb
Sírhely Mirogoj temető
Párt Horvát Demokratikus Közösség

Foglalkozás építész, politikus
Iskolái Zágrábi Egyetem

Díjak Order of Ante Starčević

ÉleteSzerkesztés

Hrvoje Šarinić 1935-ben született a Fiume melletti Sušakban. Apja Marijan Šarinić, anyja, Vila Marunić volt.[4] Šarinic apja a két világháború között Sušak újjáépítésével gazdagodott meg. A „Šarinićeva kava” nevű kőbánya tulajdonosa, a Horvát Parasztpárt (HSS) tagja és Sušak polgármestere volt, amely tisztségben az olaszok érkezése után is megmaradt. A második világháború végén (a hivatalos jelentés szerint) öngyilkos lett.[4] Az új kommunista hatalom posztumusz a nép ellenségének nyilvánította, a család vagyonát pedig elkobozták.[4] Édesanyja később hozzáment a kiváló építészhez, Leo Babićhoz.

A gimnázium elvégzése után Hrvoje beiratkozott a Zágrábi Egyetem Építészmérnöki, Építőmérnöki és Geodéziai Karára, a hídépítő szakra, ahol 1962-ben szerzett építészmérnöki diplomát. A diploma után a zágrábi Hidroprojekt cégnél helyezkedett el, ahonnan 1962-ben Franciaországba küldték szakirányú posztgraduális képzésre. A tervezett három hónapi tartózkodásból azonban 25 év lett. 1963 és 1987 között Párizsban élt és dolgozott és a horvát mellett a francia állampolgársággal is rendelkezett. Első nagy munkája egy bordeaux-i atomerőmű építése volt, amelyet 1971-ben vett át. Három évvel később, 1974 és 1980 között az ottani rezsim elleni gazdasági szankciók ellenére két atomerőmű építését irányította Fokváros térségében (Dél-Afrikai Köztársaság). Eközben 1980-tól 1984-ig Zágrábban honosított franciaként egy atomerőművek építését tervező céget képviselt, kevés sikerrel. Ezt követően 1984-ben a legnagyobb marokkói építőipari vállalat igazgatójaként Casablancában dolgozott. Beszélt és írt franciául, olaszul és angolul. 1987-ben miután visszavonult az egész Šarinić család visszatért Zágrábba.

Politikai tevékenységeSzerkesztés

Politikai pályára 1989-ben lépett. A Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) alapító tagjaként az első horvátországi demokratikus választások után Franjo Tuđman személyi titkári lett.[5] Az 1992-es parlamenti választások után augusztus 7-én a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) tagjaként miniszterelnök lett, amelyet 1993. április 3-ig töltött be.[6] Ekkor Tuđman elnök úgy döntött, hogy leváltja és Nikica Valentićet nevezte ki a helyére. Miniszterelnökként tett gyakori kijelentéseit, miszerint továbbra is Franjo Tuđman politikáját folytatja az újságírók és a közvélemény nem fogadta örömmel, és előtérbe került a makrogazdasági elmélet és gyakorlat gyenge ismerete.

A Dalmacijacementtel történt botrány után, amikor a média azzal vádolta, hogy jutalékot vett át egy olasz partnertől lemondott, és a Nemzetbiztonsági Hivatal élére került. Hrvoje Šarinić volt a horvát tárgyalócsoport vezetője a lázadó szerbekkel folytatott tárgyalásokon. Utólag elismerte, hogy titokban tízszer találkozott Slobodan Milošević-csel. Ő volt a Horvát Köztársaság UNPROFOR-ral való kapcsolatokért felelős bizottságának a vezetője is. Később kétszer tért vissza a Horvát Köztársasági Elnöki Hivatal élére. Megvádolták az ún. az „isztriai ipszilon” ügyben, amikor egy isztriai út építésével kapcsolatban a francia Bouygouse céggel egy rendkívül kedvezőtlen szerződést kötött Horvátország számára. Az 1990-es évek végén kiszorult Franjo Tuđman elnök közeli munkatársainak köréből (az elnöki hivatal új vezetője Ivica Kostovic lett, aki Franjo Tudjman elnök haláláig maradt ebben a pozícióban). Franjo Tuđman elnök halála és a 2000-es választások után Mate Granić-csal, Vesna Skare-Ozbolttal és Josko Morić-csal együtt kilépett a HDZ-ből és megalapította a Demokratikus Centrumot.

1999-ben jelentette meg Svi moji tajni pregovori sa Slobodanom Miloševićem 1993–1995 (Titkos megbeszéléseim Slobodan Milošević-csel 1993–1995) című könyvét. 2017. július 21-én hosszas és súlyos betegség után Zágrábban, a Sveti Duh Klinikai Kórházban hunyt el. A zágrábi Mirogojban temették el, öt nappal halála után, 2017. július 26-án.

CsaládjaSzerkesztés

Feleségétől Erikától három fia született: Marija (autóbalesetben meghalt), Marko és Andrej.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven), 1999
  3. Umro je Hrvoje Šarinić, bivši premijer i Tuđmanov suradnik
  4. a b c Hrvoje Šarinić, vecernji.hr, 1. prosinca 2016., pristupljeno 22. srpnja 2017.
  5. Hrvoje Šarinić (horvát nyelven). [2016. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 2.)
  6. Četvrta vlada (horvát nyelven). Croatian Information-Documentation Referral Agency. [2012. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 2.)

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hrvoje Šarinić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.