Főmenü megnyitása

Emperor Ninkō (仁孝天皇; Hepburn: Ninkō-tennō?) (1800. március 16.1846. február 21.) volt a 120. japán császár a hagyományos japán császárainak listája szerint.[1]

Ninkó császár
Ninkó
Ninkó

Uralkodási ideje
1817. október 31. 1846. február 21.
Elődje Kókaku
Utódja Kómei
Életrajzi adatok
Uralkodóház japán császári ház
Született 1800. március 16.
Kiotó
Elhunyt 1846. február 21. (45 évesen)
Kiotó
NyughelyeJapán Kiotó, Japán
Édesapja Kókaku
Édesanyja Kajyūji Tadako
Házastársa Fujiwara no Tsunako
Gyermekei
  • Kómei
  • Katsura-no-miya Misahito-shinnō
  • Katsura-no-miya Sumiko-naishinnō
  • Kazu-no-miya Chikako-naishinnō
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ninkó császár témájú médiaállományokat.

Ninkō uralkodása 1817-től 1846-ig tartott.[2]

Tartalomjegyzék

SzármazásaSzerkesztés

Mielőtt Ninkó császár elfoglalta a Krizantém Trónt, a neve Ayahito (恵仁?) volt.[3]

Ninkō Kōkaku császár negyedik fiaként látta meg a napvilágot.

Ninkō uralkodói családjával a Dairiben élt a Heian Palotában. Családja 7 fiából és 8 lányából állt, akiknek különböző ágyasai adtak életet, de csak a leendő császár, Kómei (Kōmei-tennō), Szumiko hercegnő (Szumiko-naishinnō) és Csikako hercegnő (Csikako-hime) érték meg a felnőttkort.[4]

ÉleteSzerkesztés

1817. október 31-től 1846. február 21-ig uralkodott.

Ninkót 1809-ben nevezték ki trónörökösnek, ettől kezdve apja, a császár fő feleségének (csūgū),Josiko(?, 欣子内親王) császári hercegnőnek, akit Sin-Szeiva-in (?, 新清和院) néven is ismerhetünk, is el kellett fogadnia. 1817-ben lépett trónra császárként apja visszavonulása után. Apja álmait követve, megpróbált visszaállítani bizonyos bírósági formákat. Például, Ninkót és az összes későbbi császárt tennōnak nevezték.

Uralkodása alatt már érezhető volt a bakufu erejének csökkenése. A bakufu még jobban meggyengült fia, Kōmei császár (Komei-tennō) uralkodása alatt, majd unokája, Meidzsi császár (Meidzsi-tennō) uralkodása elején összeomlott.

Ninkó újításai között volt a Gakusūso létrehozása, amelynek értelmében az udvari nemesség nem léphetett a császári palota területére.

1846-ban bekövetkezett halála után a császári mauzóleum, a Nocsi no Cukinova no Higasijama no miszaszagiba ( 後月輪東山陵?) temették, amely Sennjū-dzsi-inben Higasijama-ku, Kiotóban található. Szintén itt található Go-Mizunó császár, Meisō császárnő, Go-Kōmjō császár, Go-Szai császár, Reigen császár, Higasijama császár, Nakamikado császár, Szakuramacsi császár, Momozono császár, Go-Szakuramacsi császárnő, Go-Momozono császár és Kōkaku császár sírja is. A síregyüttesben megtalálható Ninkó közvetlen utódja, Kōmei császár.[5] Ebben a császári mauzóleumban helyezték sírba Dovager császárnőt, más néven Josikō hercegnőt is.[6]

Az apja lemondását követően Ninkó császár 1817. október 31-én elfoglalta helyét a Krizantém Trónuson.

Uralkodása egybeesik a "kései Tokugava Sógunátus"-ként is emlegetett időszakkal, a sógun és a bakufu (幕府) hanyatlásának kezdetével. Bár a Tokugava Sógunátus végső bukása csak a meidzsi restauráció idején jött el az Edo-kori Japán nyugat felé nyitásával. Képtelenek voltak megbirkózni a helyzettel, ami végül a vesztüket okozta.

A 19. század közepére egy komplex politikai küzdelem alakult ki a bakufu és az ellenzőik között. A Tokugava már a kezdetektől próbálta korlátozni a családok vagyonosodását és elősegítették a "vissza a földhöz" politikát, amely a termelő gazdát, mint végső termelőt a társadalom ideális személyének tartja.

A hosszú, békés időszak és a jobb termés, közlekedés és lakhatás kombinációjának eredményeképpen a szórakozás, a szabadidő és az életszínvonal emelkedett az átlagos vidéki lakók számára annak ellenére is, hogy a vagyonukat korlátozni akarták. A magas írásbeliség kialakulása miatt növekedtek a kulturális értékek a szamurájok és csóninok (kereskedőréteg) körében. Bár a kormány próbálta korlátozni a kereskedők jogait, mert úgy vélte, hogy a társadalom terméketlen tagjai, a szamurájság ellátásában mégis nagy szerepet kaptak, ezért újraértelmezték a csóninok helyzetét.

Ennek a politikai korlátozásnak eredményeképpen, amit a sógun kiszabott, alakult ki a küzdelem a sógun és a kereskedőréteg között. A nehézkes állami bürokrácia nem tudott alkalmazkodni az új, feltörekvő társadalmi réteghez, amely fokozta a népesség gyors növekedését is ugyanezen időszak alatt. (Az 1721-es népszámlálás 26 millió fő köznépet és körülbelül 4 millió fő szamurájcsalád tagot jegyzett.) Aszályok, parasztok elégedetlensége, adók elleni tömeges tiltakozások és élelmiszerhiány vált általánossá. A korábban gazdag családok föld nélküli bérmunkásokká váltak, míg a városok lakossága egyre nőtt a vidékről felköltöző szegények miatt. Egy új, gazdag mezőgazdálkodási réteg alakult ki, a szamurájok pedig a nehéz idők miatt sokszor rákényszerültek, hogy a kereskedőrétegnek dolgozzanak.

KugjóSzerkesztés

Kugjō (公卿) egy gyűjtőfogalom, azon kevés nagy hatalommal rendelkező embert jelenti, akik csatlakoztak a japán császári udvarhoz a Meidzsi-kor előtti időkben. Azokban az években is, amikor az udvar tényleges befolyása a császári palota falain kívül minimális volt, a hierarchia megmaradt.

Gyakorlatilag ez az elit csoport csak három vagy négy tagot számlált egy időben. Ők voltak az örökletes udvaroncok, akik a tapasztalataik és hátterük segítségével karrierjük csúcsára emelkedhettek. Ninkó uralkodása alatt ők jutottak a Daijō-kan csúcsára:

Ninkó uralkodásának korszakaiSzerkesztés

Ninkó uralkodásának jól elkülöníthető szakaszai vannak, amiket nem lehet lefedni egy korszak névvel vagy nengōval.[2]

JegyzetekSzerkesztés

 
Japán császári pecsét — stilizált, virágzó krizantém
  1. Ponsonby-Fane, Richard. (1959). The Imperial House of Japan, pp. 117.
  2. a b Titsingh, Isaac. (1834). Annales des empereurs du japon, p. 421.
  3. Ponsonby-Fane, p. 10; Titsingh, p. 421.
  4. Ponsonby-Fane, p. 123.
  5. Ponsonby-Fane, p. 423.
  6. Ponsonby-Fane, pp. 333–334.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés