Nolai Szent Paulinus

nolai püspök, ókeresztény költő
(Nolai Szent Pál szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. február 13.

Nolai Szent Paulinus, születési nevén Pontius Meropius Anicus Paulinus (Bordeaux, 353Nola, 431. június 22.) nolai püspök, ókeresztény költő.

Nolai Szent Paulinus
Üvegablak Szent Paulinus képmásával Linzben
Üvegablak Szent Paulinus képmásával Linzben
püspök, hitvalló
Születése
353
Bordeaux
Halála
431. június 22. (78 évesen)
Nola
Tisztelete
EgyházaRómai katolikus egyház
TisztelikRómai katolikus egyház
Ünnepnapjajúnius 22.
Irodalmi munkássága
Fő műveiad Antonium
Juliani et Jae
30 levél
[https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bnolap.html nolap.html Nolai Szent Paulinus a Catholic Hierarchy-n]
A Wikimédia Commons tartalmaz Nolai Szent Paulinus témájú médiaállományokat.

Paulinus gazdag szenátor családban született 353-ban. Ausonius tanítványa volt,[1][2] és már 378-ban consul suffectus lett. Lassan érlelődött meg benne az az elhatározás, hogy a nyilvános élettől visszavonul, és minden földi javáról lemond. 389-ben keresztelkedett meg, 393-ban Barcelonában presbiterré szentelték,[1] majd feleségével Therasiával[2] Nolába vándorolt, védőszentjének Szent Félixnek sírjához.[2][1]

Nolában szigorú szerzetesi életet kezdett, amit felesége is követett. Kortársai a keresztény lemondás és szeretet példaképét látták benne.[2] 409-ben a város püspökévé választották. 22 évnyi szolgálat után 431-ben halt meg.[1][2] Mintegy 78 éves lehetett ekkor.

A Római katolikus egyház szentként tiszteli, és június 22-én üli meg emléknapját.[2]

A hagyomány neki tulajdonítja a harang feltalálását.[3]

Paulinus tehetséges költő volt. A következő munkái maradtak fenn:

  • évenként Szent Félix ünnepén (január 14.) a szent tiszteletére írott költeményeiből (Carmen natalicia) tizenhármat, illetve egynek töredékeit ismerjük;[2]
  • három zsoltár-parafrázis, amelyekkel a keresztény líra új műfaját teremtette meg;[1]
  • „ad Antonium”, a pogány vallások tévelygéseiről;[1]
  • „Juliani et Jae” című keresztény költemény 120 disztichonban;[1]
  • 2 költemény Ausoniushoz címezve[2]
  • 30 levél kortársaihoz (Tours-i Szent Márton, Szent Ágoston, Sulpicius Severus). A levelek jó források a korabeli vallásos élet (elsősorban a liturgiai és liturgián kívüli hitbuzgalmi élet) vizsgálatához.[2]
  1. a b c d e f g Pecz, i. m., Paulinus
  2. a b c d e f g h i Altaner, i. m., 224–225. o.
  3. Bells, Catholic Encyclopedia

Művei magyarul

szerkesztés
  • Himnuszok In: Sík Sándor: Himnuszok könyve, Szent István Társulat, Budapest, 1943, 109–117. o.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés