Nyírfalva

Nyírfalva település Romániában, Szilágy megyében.

Nyírfalva (Bulgari)
Nyírfalva (Bulgari) görögkatolikus fatemploma
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Szilágyszeg
Rang	falu
Községközpont	Szilágyszeg
Irányítószám	457296
SIRUTA-kód	142578
Népesség
Népesség	180 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 20′ 30″, k. h. 23° 08′ 04″47.341627, 23.134498
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyírfalva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Zilahtól északra, a Szilágy-patak mellett, Szilágyszentkirály és Szilágyszeg között fekvő település.

Története

Nyírfalva (Nyirmon, Bulgaj) a szájhagyomány szerint a XVII. század elejéig egészen magyar község volt. Magyar lakosait azonban a környéken folyt harcok viharai elsöpörték. 1719-ben települt újra.

Nevét az oklevelek 1413-ban említették először Nyrmon néven.

1469 előtt Dobai család, Dobai István fiának Balázsnak birtoka volt. 1475 körül Nagy Bálint birtoka volt, kinek jobbágyai ekkor 6 forint adót fizettek.

1543-ban Dobai Lázár és Bőnyei Mátyás volt Nyirmon birtokosa.

1569-ben János Zsigmond Rátóti Gyulafi Lászlónak adott itt egy részbirtokot, mely birtokrész még Báthory György hűtlenségbe esésével szállt a kincstárra.

1583-ban fejedelmi ajándékként kaptak itt részbirtokot Ákosi Pap, másként Vid, István meg Ferenc János és András fiai.

Várad eleste és 1682 közötti időkben Nyirmon elpusztult, s csak 1719-ben települt újra.

1720-ban a népesség száma már újra 117 lélek volt, melyből 63 magyar, 54 oláh lakos volt. 1733-ban Nyirmon (Bulgarj) oláh családainak száma 14 volt.

1847-ben 338 lakosa volt, valamennyien görögkatolikusok. 1890-ben 335 lakosa volt.

1910-ben 2 magyar és 383 román lakosa volt.

Nyírfalva (Nyirmon) a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.

Nevezetességek

• Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom

Galéria

• 
• 
• 
• 

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 96–100. o. Online elérés