Obersovszky Gyula

(1927–2001) magyar költő, író

Obersovszky Gyula [írói név: Oby Gyula] (Pécs, 1927. január 1.Budapest, 2001. március 15.) költő, író, újságíró, Obersovszky Péter újságíró nagybátyja.

Obersovszky Gyula
Obersovszky Gyula emléktáblája egykori lakhelyén, a Keszkenő utca 35. szám alatt
Obersovszky Gyula emléktáblája egykori lakhelyén, a Keszkenő utca 35. szám alatt
Élete
Született 1927. január 1.
Pécs
Elhunyt 2001. március 15. (74 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség magyar
Rokonai Obersovszky Péter
Pályafutása
Írói álneve Oby Gyula
Jellemző műfaj(ok) vers
Kitüntetései Táncsics Mihály-díj (2001)
A Wikimédia Commons tartalmaz Obersovszky Gyula témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

1927-ben született Pécsett lengyel eredetű családban. Felesége Kecskeméti Maria. Gyerekei: Gyula, Éva és Kata. A gimnáziumot nem fejezte be, mivel taníttatására nem volt pénz, így 15 évesen (1942) jegyzőgyakornokként dolgozni kezdett Ibrányban, később Püspökladányban. 1944-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1945-ben a helyi földosztó bizottság elnökének az adminisztrátora lett. 1945-1949 között a Színművészeti Főiskola hallgatója. 1946-tól Népi Kollégiumok Országos Szövetségének munkatársa, a Szabó Dezső Népi Kollégium és a Horváth Árpád Színészkollégium alapítója. 1949-ben Debrecenbe költözött és a Dongó című hetilap művészeti rovatvezetője, a Dongó Színpad alapítója. 1950-ben a Hajdú Megyei Néplap rovatvezetője és a megye népművelési vezetőhelyettese. Megalakította a Sztanyiszlavszkij Munkásstúdiót, amiért megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Részt vett az Építők című lap és az Írószövetség Hajdú-Bihar megyei csoportjának a létrehozásában. 1954-től a Magyar Újságírók Országos Szövetsége kulturális szakosztályának vezetőségi tagja.

1954-ben minden állásából elbocsátották és kizárták a pártból. Budapestre költözött, és a Népművészeti Intézet megbízásából színházi tanfolyamokat szervezett. 1956 nyarán rovatvezetőként dolgozott a Hétfői Hírek című lapnál. 1956. október 23-án részt vett a Magyar Rádió ostromában, másnap megalapította az Igazság című lapot, melynek szerkesztője volt. 1956. november 4-e után Élünk címmel indított illegális újságot. Részt vett az 1956. november 23-ai "néma"- és az 1956. december 4-ei nőtüntetés megszervezésében. 1956 december elején letartóztatták. 1957 júniusában 1. fokon izgatás vádjával 4 év szabadságvesztésre ítélték. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett, a Legfelsőbb Bíróság 1957. június 24-én az államrend ellen irányuló szervezkedés vádjával halálra ítélte. Nemzetközi tiltakozás indult meg az ítélet meghozatala után, végül 1957 nyarán a Legfőbb Ügyészség törvényességi óvást emelt, az ítéletet felfüggesztették, és új eljárásban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban közkegyelemmel szabadult. 1967-1989 között a Sportfogadás című lap szerkesztője. Irodalmi alkotásait Oby Gyula álnéven jelentette meg. Csupán a rendszerváltás után publikálhatott szabadon. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja. 1991-ben az újrainduló Igazság, majd az Élünk szerkesztője valamint a Vagyok című folyóirat vezetője.

Unokaöccse Obersovszky Péter újságíró.[1]

DíjaiSzerkesztés

 
Obersovszky Gyula sírja Budapesten. Kerepesi temető: 21.

MűveiSzerkesztés

  • Ha lennél
  • Zenés örökkévalóság (1971)
  • Azt megírni nem lehet. Versek (1981)
  • A kikericsek mind kinyíltak (1987)
  • Piros levelek (1989)
  • Piros egér – Piros madár. Regények (1990)
  • Levelem X-hez, 1964 (1991)
  • Terek (1991)
  • Jövök a tisztességből, megyek az árvaságba (1991)
  • Levelek a szerelmek tárgyköréből (1993)
  • Egy mondat a tengerről (1993)
  • Piros történetek a vörös pokolból (1994)
  • Prelűd halál után (1995)
  • Fekete levelek; Belvárosi, Bp., 1997
  • Piros levelek. Három kurzus három belügyminiszterének; Codex Print, Bp., 1998
  • Prelűd halál után 1-4.; Szabad Tér, Bp., 1998–2000
  • Piros kalitka; Codex Print, Bp., 1999
  • Tíz éve; Codex Print, Bp., 1999
  • Tóth Ilona, a magyar Jeanne d'Arc; Codex Print, Bp., 1999
  • Üvöltök fájón a kor bajaival. 1956 hősének versei, beszédei, írásai; kortársak vallomásai az igazság elkötelezett hívéről; szerk. Geröly Tibor; Művészetbarátok Egyesülete, Bp., 2017
  • Vagyok. Obersovszky Gyula vallomásai életéről; szerk. Béres L. Attila; magánkiad., Bp., 2017
  • Valami más szeretetben. Obersovszky Gyula válogatott versgyűjteménye; vál., szerk., előszó, utószó Béres László Attila; Írott Szó Alapítvány, Bp., 2019

JegyzetekSzerkesztés

  1. Agyagási, Edit: A bulváron át megyek a közönségemhez. Népszabadság, 2005. március 2. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 13.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Obersovszky Gyula a PORT.hu-n (magyarul)
  • Vagyok. Obersovszky Gyula vallomásai életéről; szerk. Béres L. Attila; magánkiad., Bp., 2017