Onisifor Ghibu

(1883-1972) román akadémikus, politikus

Onisifor Ghibu (Szelistye, 1883. május 31. – Nagyszeben, 1972. október 31.) román pedagógus, teológus, politikus.

Onisifor Ghibu
Onisifor Ghibu 1934.jpg
Született 1883. május 31.
Szelistye
Elhunyt 1972. október 31. (89 évesen)
Nagyszeben
Állampolgársága
Nemzetisége román
Házastársa Veturia Ghibu
Foglalkozása pedagógus, teológus, politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Onisifor Ghibu témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Egy falusi szűcsmester nyolcadik gyermekeként született. Az elemi iskolát Nagyszebenben, a gimnáziumot Brassóban az Andrei Șaguna Líceumban végezte. 1902-ben beiratkozott a nagyszebeni ortodox teológiai szemináriumra, ahol 1905-ben végzett. 1905-től a bukaresti egyetem bölcsészkarán irodalmat, történelmet, filozófiát és teológiát tanult, majd Budapesten, Strassburgban és Jénában folytatta tanulmányait. 1909-ben Jénában a filozófia és pedagógia doktora lett.

1910 és 1914 között az ortodox iskolák tanfelügyelőjeként dolgozott Nagyszebenben, emellett 1911–1912-ben a teológiai szemináriumban helyettes tanárként tevékenykedett. Erdély Romániával való egyesülése érdekében több mint kétszáz cikket írt, amelyeket a nagyszebeni Telegraful Român, Revista Teologică, Vatra Școlară és Luceafărul, az aradii Biserica şi Școala és Tribuna, a brassói Gazeta Transilvaniei, a bukaresti Neamul Românesc, Neamul Românesc Literar, Adevărul Literar şi Artistic, Convorbiri Literare és Revista Generală a învăţământului, a kolozsvári Societatea de Mâine, Patria, Cosânzeana és Renaşterea, a nagyváradi Legea Românescă, a craiovai Ramuri stb. jelentetett meg. 1915-ben a katonai behívó miatt Bukarestbe szökött; a hadbíróság halálra ítélte, részben a szökés miatt, részben azért, mert írásait hazaárulásnak minősítette.

1916-ban Románia hadbalépésekor önkéntesnek jelentkezett a román hadseregbe, de a háborús helyzet kedvezőtlen alakulása miatt inkább Besszarábiába költözött. Itt szintén a román nemzeti érdekek képviseletében tevékenykedett: megalapította a Moldovai Nemzeti Pártot (Partidul Naţional Moldovenesc), és szót emelt egy román egyetem megalapítása érdekében.

1918-ban visszatért Nagyszebenbe, és az erdélyi kormányzótanács megbízta az erdélyi román oktatás megszervezésével. (Többek között ő vette át a kolozsvári egyetemet és ő foglalta le a kolozsvári Nemzeti Színházat.) 1919-ben a Román Akadémia tagja lett; 1919 és 1945 között a kolozsvári egyetemen általános pedagógiát és pedagógiatörténetet tanított. 1945-ös nyugdíjba vonulásáig több mint száz kötetet és 1300 cikket, tanulmányt jelentetett meg. Számos előadásában, röpiratában és könyvében a magyar katolikusokat támadta, ugyanakkor pereket is indított több erdélyi magyar értelmiségi ellen. Így például beperelte Bíró Vencel piarista tartományfőnököt jogtalan címhasználat és irredenta propaganda miatt, Roska Mártont, a régészeti intézet egykori vezetőjét szintén irredentizmus miatt, a nagyváradi premontrei rend valamint a temesvári piaristák ellen pedig az egyházi ingatlanok államosítása érdekében indított pert.

A második világháborút követően, 1944 végén eltávolították az egyetemről, majd 1945 márciusában letartóztatták, és a caracali börtönbe szállították, ahol 222 napot töltött. 1956-ban ismét letartóztatták, és demokratikus rend elleni tevékenységért két év börtönre ítélték. Kiszabadulása után haláláig folytatta az írást, elsősorban emlékiratain dolgozott. Az 1970-es évektől kezdve ismét megjelenhettek művei illetve a róla szóló írások.

Emlékét szülőfalujában szobor, Kolozsváron a lakóházán elhelyezett emléktábla, illetve egy-egy róla elnevezett kolozsvári[1] és nagyváradi líceum[2] örökíti meg.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Limba nouălor cărţi bisericeşti, Sibiu, 1905
  • O călătorie în Alsacia-Lorena. Țara şi şcolile ei, Bucureşti, 1909
  • Der moderne Utraquimus, oder die zweisprachigkeit in der Volksschule Langensalza, 1910 (doktori értekezés)
  • Ziaristica bisericească la români. Studiu istoric, Sibiu, 1910
  • Plan de învăţământ şi îndreptar metodic pentru şcoalele populare confesionale greco-orientale române din Transilvania, Sibiu, 1911
  • Cercetări privitoare la situaţia învăşământului nostru primar şi la educaţia populară, Sibiu, 1911
  • Anuar pedagogic (1913), Sibiu, 1913
  • Școala românească din Transilvania. Desvoltarea ei istorică şi situaţia ei actuală, Bucureşti, 1915
  • Viaţa şi organizaţia bisericeacă şi şcolară în Transilvania, Bucureşti, 1915
  • Din istoria literaturii didactice româneşti: I. Bucoavnele. II. Abecedarele. III. Cărţile de cetire din Transilvania. Bucureşti, 1916 (An. Acad. Rom. M.S.L.,1915-1916, seria ll, t. XXXVIII)
  • Universitatea din Cluj şi institutele ei de educaţie, Cluj, 1922
  • Catolicismul unguresc în Transilvania şi politica religioasă a statului român, Cluj, 1924 [Az erdélyi magyar katolicizmus és a román állam kisebbségpolitikája]
  • Portrete pedagogice, Bucureşti, 1927
  • Un anahronism şi o sfidare: Statul romano-catolic ardelean. Studiu istoric-juridic, însoţit de concluziile Comisiunii istorico-juridice privitoare la desfiinţarea Statului catolic, Cluj, 1931 [Anakronizmus és fenyegetés: az Erdélyi Római Katolikus Státus. Történelmi-jogi tanulmány, mellékletben a Katolikus Státus megszüntetésére létrehozott történelmi-jogi bizottság megállapításai]
  • Universitatea Daciei Superioare şi problema Statului romano-catolic, Cluj, 1931
  • Acte şi documente privitoare la Statul romano-catolic ardelean, Cluj, 1933
  • Acţiunea catolicismului unguresc şi a Sfântului Scaun în România întregită, Cluj, 1934 [A magyar katolicizmus és a Szentszék tevékenysége a kiteljesült Romániában]
  • Doi uzurpatori ai drepturilor României şi ai Universitătii din Cluj: Sf. Scaun de la Roma şi Statul romano-catolic ardelean, Cluj, 1934 [Románia és a kolozsvári egyetem jogainak két bitorlója: a római Szentszék és az Erdélyi Római Katolikus Státus]
  • Nulitatea Concordatului dintre România şi Sf. Scaun, Cluj, 1935 [A Románia és a Szentszék közötti konkordátum semmissége]
  • Ordinul canonic premonstratens din România, Bucureşti, 1936
  • Ordinul franciscanilor conventuali („Minorităţii”) din Transilvania, 2vol., Bucureşti, 1937–1938
  • La o răscruce a vieţii mele. Un bilanţ şi o mărturisire, Bucureşti, 1939
  • Un reprezentant rustic al spiritualităţii româneşte de la mijlocul sec. XIX Picu Pătruţ din Sălişte, Bucureşti, 1940
  • Politica religioasă şi minoritară a României. Fapte şi documente care impun o nouă orientare, Cluj, 1940
  • Prolegomena la o educaţie românească, vol. I, Cluj, 1940
  • Puncte cardinale pentru o concepţie românească a educaţiei, Sibiu, 1944
  • Dictatură şi anarhie. Priviri critice asupra evoluţiei şi directivelor învătământului şi educaţiei româneşti sub regimul Antonescu (1940-1944) Sibiu. 1944

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Liceul Teoretic Onisifor Ghibu Cluj-Napoca. [2016. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 28.)
  2. Liceul Teoretic Onisifor Ghibu Oradea

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Buday Árpád: Dacia Superior egyeteme. Ghibu Onisifor könyve; Egyetemi Ny., Bp., 1931 (A Jancsó Benedek Társaság kiadványai)