Az oszlopcsarnok vagy kolonnád szélesebb folyosó (galéria) vagy terem, amelynek mennyezete oszlopokon nyugszik. Az ókor óta használatos az építészetben. A bejárati oszlopcsarnokokat portikusznak nevezik.

Giovanni Lorenzo Bernini kolonnádja a római Szent Péter-bazilika előtt
A Parkkolonnád Karlovy Varyban

Fajtái szerkesztés

Perisztülion szerkesztés

A perisztülion (latinul peristylium) az ókori görög és a római építészetében egy nyitott udvart, templomot, épületet vagy kertet körülvevő oszlopsort, oszlopcsarnokot jelent. A keresztény építkezési hagyományokban a kolostorok kerengője a perisztülionok mintájára alakult ki. A 19–20. század során különösen a klasszicista és klasszikus szellemű építészetben használták, mint például a Henry Bacon tervezte washingtoni Lincoln-emlékműnél.

Az egyik legszebb példája a 3. század végéről származik, a Splitben (Horvátország) található Diocletianus-palotából.

 
Pompeii, Vettius háza
 
A seregélyesi Zichy–Hadik-kastély, a homlokzat közepén portikusszal

Portikusz szerkesztés

A portikusz az épület főhomlokzatához csatlakozó, a többi három oldalán nyitott, oszlopos előcsarnok, illetve fedett, elöl nyitott oszlopfolyosó.[1] Felül egyenes gerendázat vagy háromszögű oromzat zárja le.[2]

Neve a latin porticus szóból ered, ennek forrása pedig a porta (kapu). Portikusz előzi meg az ókeresztény és muszlim templomokat. Ilyen oszlopcsarnokok vannak több középkori városháza és más középületek, modern múzeumok, színházak stb. előtt.

Szép példája a Porticus Deorum Consentium Rómában.

Szabadon álló oszlopcsarnok szerkesztés

Emlékművek, szoborcsoportok elhelyezésére szolgál, pl. a budapesti Millenniumi emlékmű két oszlopcsarnoka.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Szókincsháló: portikusz. [2016. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 1.)
  2. Szabadbölcsészet: portikusz

Források szerkesztés

  • A Pallas nagy lexikona

Kapcsolódó cikkek szerkesztés

További információk szerkesztés

Nézd meg az oszlopcsarnok címszót a Wikiszótárban!