Főmenü megnyitása

Az osztályharc egymással ellentétes érdekű társadalmi osztályok közötti harc, mely az osztálytársadalmak történelmének meghatározó tartalma és mozgatóereje.[1] Három fő síkja a gazdasági, a politikai és az ideológiai osztályharc, melyek összefonódnak, illetve kölcsönhatásban vannak egymással. A társadalmi tudat osztálymeghatározottsága miatt az ideológiai harc a társadalmi tudat – a művészet, a tudomány, a filozófia, a jog, a politika, a vallás – szféráiban is megjelenhet. Az osztályharc formái rendkívül sokfélék lehetnek, melyek mindig függnek a konkrét történelmi körülményektől. Legismertebb válfajai: a tüntetés, a sztrájk és a politikai forradalom.

Tartalomjegyzék

Marx az osztályharcrólSzerkesztés

Már Marx előtti polgári történészek (François Guizot, Adolphe Thiers, François Mignet) és utópista szocialisták (Claude Henri de Rouvroy de Saint-Simon, Charles Fourier) leírták az ellentétes érdekű társadalmi osztályok létét és egymás közötti harcát. Marx továbbfejlesztette, elméletileg általánosította elődei osztályokra vonatkozó nézeteit, s materialista történetfelfogásában feltárta azok gazdasági gyökerét, a kizsákmányolást. Joseph Weydemeyer részére küldött egyik levelében a következőképpen írt erről:

„Ami…engem illet, nem az én érdemem, sem a modern társadalomban levő osztályok létezésének, sem ezek egymással való harcának felfedezése. Polgári történetírók már jóval előttem ábrázolták az osztályok e harcának történelmi fejlődését, polgári közgazdászok pedig az osztályok gazdasági anatómiáját. Ami újat én cselekedtem, az annak bebizonyítása volt, 1. hogy az osztályok létezése csupán a termelés fejlődésének meghatározott történelmi szakaszaihoz van kötve; 2. hogy az osztályharc szükségszerűen a proletariátus diktatúrájához vezet; 3. hogy maga ez a diktatúra csak átmenet valamennyi osztály megszüntetéséhez és az osztály nélküli társadalomhoz.”[2]

Marx nézeteiben az osztályellentétek, az osztályharcok különféle vonatkozásainak, okainak felderítése többé-kevésbé egész életművében központi szerepet játszott. Ezért nincs olyan kitüntetett jelentőségű mű, melyben osztályharcelméletét rendszeresen kifejtette volna, bár bizonyos hangsúlyeltolódások megfigyelhetők.

„Minden eddigi társadalom története[3] osztályharcok története.” – ezzel a híressé vált mondattal kezdődik a Kommunista kiáltvány I. fejezete. Bár a különféle termelési módokban a domináns elem az alapvető kizsákmányoló és kizsákmányolt osztályok egymás elleni harca, – ennek megfelelően: az antikvitásban a rabszolgatartók és a rabszolgák, a feudalizmusban a földbirtokosok és a jobbágyok, a kapitalizmusban a tőkések és munkások, – Marx osztály- és osztályharc elmélete sokkal árnyaltabb a fenti ellentétpárokra egyszerűsítő megközelítésnél. Egyfelől figyelembe veszi az alapvető osztályok közötti átmeneti osztályokat is, sőt azok rétegzettségét is, másfelől az egyes termelési módok újakba való átmenete során a régi osztályok eltűnését és újak keletkezését is:

„Szabad és rabszolga, patrícius és plebejus, báró és jobbágy, céhmester[4] és mesterlegény, egyszóval: elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben álltak egymással, szakadatlan, hol palástolt, hol nyílt harcot vívtak, olyan harcot, amely mindenkor az egész társadalom forradalmi átalakulásával vagy a harcban álló osztályok közös pusztulásával végződött.
A történelem korábbi korszakaiban majdnem mindenütt a társadalomnak különböző rendekre való teljes tagoltságát, a társadalmi állások sokféle fokozatát látjuk. Az ókori Rómában patríciusok, lovagok, plebejusok, rabszolgák; a középkorban hűbérurak, hűbéresek, céhmesterek, mesterlegények, jobbágyok, s ezenkívül még ezeknek az osztályoknak majd mindegyikében ismét külön fokozatok vannak.
A hűbéri társadalom pusztulásából keletkezett modern polgári társadalom nem szüntette meg az osztályellentéteket. Csak új osztályokkal, az elnyomás új feltételeivel, a harc új formáival cserélte fel a régieket.
A mi korszakunkat, a burzsoázia korszakát azonban az jellemzi, hogy egyszerűsítette az osztályellentéteket. Az egész társadalom mindinkább két nagy ellenséges táborra szakad, két nagy, egymással homlokegyenest szemben álló osztályra: burzsoáziára és proletariátusra.”[5]

IrodalomSzerkesztés

  • Karl MarxFriedrich Engels: A Kommunista Párt kiáltványa. MEM 4. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1959. 437–470. old.
  • Karl Marx – Friedrich Engels: A Kommunista Párt kiáltványa (magyar nyelven). Marxists Internet Archive, 2013. május 24. (Hozzáférés: 2013. május 24.)
  • Karl Marx: Osztályharcok Franciaországban 1848-tól 1850-ig. MEM 7. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1976. 7–103. old.
  • Karl Marx: Polgárháború Franciaországban. MEM 17. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1968. 285–335. old.
  • Vlagyimir Iljics Lenin: Állam és forradalom. LÖM 33. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1965. 1–111. old.
  • Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1976. 492. old.
  • Filozófiai Kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1980. 259–263. old.
  • Karl Kautsky: Az erfurti program. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1982. Az osztályharc című fejezet: 163–237. old.
  • Politikai filozófiák enciklopédiája. Politikatörténeti Alapítvány – Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1995. 354–355. old. ISBN 9630937514

AngolulSzerkesztés

  • The International Encyclopedia of Revolution and Protest: 1500 to the Present, ed. by Immanuel Ness, Malden, MA [etc.]: Wiley & Sons, 2009, ISBN 1405184647
  • Alex Callinicos: Crisis and class struggle in Europe today (Summer 1994) (angol nyelven). Marxists Internet Archive, 2012. március 11. (Hozzáférés: 2013. július 11.)
  • Jim Wolfreys: Class struggles in France (angol nyelven). Marxists Internet Archive – International Socialism, Autumn 1999, 2012. augusztus 5. (Hozzáférés: 2013. július 11.)
  • Beverly J. Silver: Forces of Labor: Workers’ Movements and Globalization Since 1870. Cambridge Studies in Comparative Politics, Cambridge University Press, 2003. 260 p. ISBN 0521520770

JegyzetekSzerkesztés

  1. Filozófiai Kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1980. 259. old.
  2. Karl Marx: [levél] J. Weydemeyerhez (1852. március 5.) MEM 28. köt. 479. old.
  3. Azaz minden írott történet. […] – Engels jegyzete (1888; 1890)
  4. (1888) Céhmester: a céh teljes jogú tagja, mester a céhen belül, nem a céh elöljárója. – Engels jegyzete.
  5. Karl Marx – Friedrich Engels: A Kommunista Párt kiáltványa. MEM 4. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1959. 442. old.

Külső hivatkozásokSzerkesztés