Osztrigafarkas

Az osztrigafarkas (Marthasterias glacialis) a tengericsillagok (Asteroidea) osztályának Forcipulatida rendjébe, ezen belül az Asteriidae családjába tartozó faj.

Osztrigafarkas
Osztrigafarkas a természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Tüskésbőrűek (Echinodermata) Altörzs: Asterozoa Osztály: Tengericsillagok (Asteroidea) Öregrend: Forcipulatacea Rend: Forcipulatida Család: Asteriidae Nem: Marthasterias Jullien, 1878 Faj: M. glacialis
Tudományos név
Marthasterias glacialis (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák Asteracanthion glacialis (Linnaeus, 1758) Asteracanthion webbianus (d'Orbigny 1839) Asterias angulosa Abildgaard in O.F. Müller, 1788 Asterias glacialis Linnaeus, 1758 Asterias madeirensis Stimpson, 1862 Asterias rarispina Perrier, 1875 Asterias spinosa Pennant, 1777 Asterias undulata O.F. Mueller, 1784 Coscinasterias (Stolasterias) glacialis (Linnaeus, 1758) Marthasterias foliacea Jullien, 1878 Marthasterias rarispina (Perrier, 1875) Stellonia angulosa L. Agassiz, 1836 Stellonia glacialis (Linnaeus, 1758) Stellonia webbiana d'Orbigny, 1839 Uraster glacialis (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Osztrigafarkas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrigafarkas témájú médiaállományokat és Osztrigafarkas témájú kategóriát.

2016-ig úgy vélték, hogy nemének az egyetlen faja. Korábban 5 fajt tartottak számon ebben a nemben, de ezekből három azonosnak bizonyult az osztrigafarkassal, és egyet áthelyeztek egy másik nembe; azonban a Marthasterias africana (Müller & Troschel, 1842) nevű taxon mégis önálló fajnak bizonyult. Ilyenformán az osztrigafarkas a Marthasterias típusfajává vált.

Előfordulása

Az osztrigafarkas a Földközi-tengertől az Atlanti-óceán afrikai és európai partvidékén keresztül Izlandig előfordul. A parti víztől 200 méter mélységig szilárd aljzaton, kövek alatt és sziklahasadékokban él, homokos aljzat esetében mélyebben is megtalálható.

Alakjai

• Marthasterias glacialis f. africana (Müller & Troschel, 1842)
• Marthasterias glacialis f. rarispina H.L. Clark, 1923

Megjelenése

Osztrigafarkas vadászat közben

Ez a tengericsillag 70 centiméteres fesztávolságával a legnagyobb tengericsillagok egyike. Viszonylag kis méretű testkorongján 5, rendkívül hajlékony kar helyezkedik el, amelyek három sorban, párnaszerű kis dudorokon ülő tüskéket viselnek. Színe annyira változó, hogy egyik állat alig hasonlít a másikhoz: sárga, narancssárga, barnásvörös, világosszürke, sötét- és olajzöld színűek egyaránt lehetnek. Ambulakrális lábacskáin tapadókorongok vannak.

Életmódja

Az árapálytérségtől 200 méteres mélységig sokfelé előfordul. Az osztrigafarkas fő táplálékát csigák és kagylók képezik. Az ehető kékkagyló- és az osztrigakultúrák rettegett rablója. Dögevő is.

Az Astericola clausii, Asterocheres echinicola, Scottomyzon gibberum, Senariellus liber és Synstellicola carens nevű evezőlábú rákok élősködnek ezen a tengericsillagfajon.

Szaporodása

Hímnős élőlény. Tavasszal és nyáron szaporodik. A lárva a plankton részévé válik.

Források

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
• Marthasterias glacialis (Linnaeus, 1758) WoRMS
• Linnaeus, C. (1758). Systema Naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio decima, reformata. Laurentius Salvius: Holmiae. ii, 824 pp., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/10277#page/3/mode/1up
• Stimpson, W. (1862). On new genera and species of starfishes of the family Pycnopodidae (Asteracanthion Mueller & Troschel). Proceedings of the Boston Society of Natural HIstory. 8: 261-273., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/37036#page/271/mode/1up page(s): 263
• Perrier, E. (1875). Révision de la collection de stellérides du Museum d’Histoire naturelle de Paris. Paris, Reinwald. 384 p., available online at https://books.google.com/books?id=aY8qAAAAYAAJ&redir_esc=y page(s): 62
• Pennant, T. (1777). British Zoology. London 1777. 4th edition (4): 36 and pages 1–154, tab 24, fig 24., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/127011#page/5/mode/1up page(s): 62
• Jullien, J. (1878). Description d'un nouveau genre de Stelleride de la famille des Asteriadees. Bulletin de la Société zoologique de France. 3: 141-143., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/110204#page/161/mode/1up page(s): 141
• Orbigny, A. d'. (1839). Echinodermes et Polypiers in P.B. Webb & S. Berthelot,. Histoire naturelle des Iles Canaries. 2(2): 148-149, Paris., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/128816#page/411/mode/1up page(s): 148
• Dujardin, M.F. and Hupe, M. H. (1862). Histoire naturelle des zoophytes échinodermes : comprenant la description des crinoïdes, des ophiurides, des astérides, des échinides et des holothurides. Paris: Libraire Encyclopedique de Roret. 627 pages, 10 plates., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/40564#page/9/mode/1up page(s): 340
• Agassiz, L. (1836). Prodrome d'une Monographie des Radiaires ou Echinodermes. Mémoires de la Société des Sciences naturelles de Neuchâtel. 1, 168-199., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/40297#page/180/mode/1up page(s): 192