Otis Taylor
Otis (Mark) Taylor (Chicago, Illinois, 1948. július 30. –) amerikai blueszenész, zeneszerző, énekes. Jellemzően pengetős hangszereken játszik: gitár, bendzsó, mandolin, harmonika is megszólal a kezei alatt a koncertjein, albumain. 13 bluesalbumot és számos felvételt adott ki. Zenéje a rideg valóságot mutatja be, különösen a színes bőrű közösség életét dolgozza fel. Témái között gyakran jelenik meg a rasszizmus, a gyilkosság, a nyomor és a feloldozás iránti igény. 2014-ig tizenkét alkalommal jelölték különböző blueszenei díjakra.
| Otis Taylor | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1948. július 30. (75 éves)[1][2] Chicago[3] |
| Pályafutás | |
| Műfajok | |
| Hangszer | |
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Telarc International Corporation |
| Otis Taylor weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Otis Taylor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályája szerkesztés
Otis (Mark) Taylor Chicagóban született, de még kisgyermekként Denverbe (Colorado) költözött családjával, miután nagybátyját lelőtték. Zeneszerető családban nőtt fel: apja a vasútnál dolgozott, nagyon sok dzsesszmuzsikust ismert, és hatásukra fiából is dzsesszzenészt szeretett volna nevelni. A fiatal Otis gyakran töltötte idejét a Denver Folklore Centerben, ahol fiatalon megtanulta a bendzsó kezelését, és az első hangszerét is ekkor vásárolta. Gyakran lehetett látni, ahogy iskolába menet egykerekűjén egyensúlyozva bendzsózott. Itt, a Folkore Centerben hallotta először Mississippi John Hurtöt és találkozott először a country blueszal.
Hamarosan a gitár és a harmonika felé fordult és még tizenévesként megalapította a Butterscotch Fire Department Blues Band, majd később az Otis Taylor Blues Band nevezetű zenekarait. Rövid ideig Londonban próbált szerencsét, majd a 60-as évek végén visszatért az Egyesült Államokba. A következő projektje a T&O Short Line volt a legendás Deep Purple-énekes/gitáros Tommy Bolinnel. Magas színvonalon zenélt, különböző blueszenekarokban (mint a 4-Nikators és a Zephyr) játszott 1977-ig. Ekkor elhagyta a zenei ipart, hogy más területeken dolgozzon; többek között sikeres karriert épített fel régiségkereskedőként és egy profi kerékpárcsapat edzőjeként is jó eredményeket ért el.
Taylor Kenny Passarelli mentor és basszusgitáros hatására 1995-ben tért vissza a zenéhez. Első fellépése Boulder (Colorado, USA) "Hill" negyedében volt, Kenny Passarelli, és a nagyszerű gitáros, Eddie Turner közreműködésével. A koncertnek olyan visszhangja volt, hogy a folytatás nem is volt kérdés ezek után. Két évvel később megjelent a "Blue Eyed Monster" (Shoelace Music) című korongja, amely még inkább megerősítette, hogy jó úton jár. Az 1998-ban kiadott "When Negroes Walked the Earth" (Shoelace) lemeze ismét növelte népszerűségét (az albumot a Playboy magazin "minimalista blues John Lee Hooker-stílusban" címkével jellemezte), a 2001-ben kiadott White African (NorthernBlues Music) pedig bensőséges üzeneteivel egyenesen lenyűgözte a rajongókat. A dalokban az afroamerikai emberek élettapasztalatai jelentek meg. A korongot dédnagyapjának és a lelőtt nagybátyjának ajánlotta. Az erőszak témája köré építette dalait, a faji kapcsolatokat, a társadalmi igazságtalanságokat jelenítette meg. Ezzel négy W.C. Handy-jelölést szerzett és elnyerte a "Best New Artist Debut" címet is. Épp hogy a "White African" a boltokba került, Taylor elkezdte írni a 2002-es "Respect The Dead" című albumán szereplő dalokat. "Best Acoustic Artist" és "Contemporary Blues Album" jelölést hozott számára 2003-ban. Ugyanebben az évben a "Truth Is Not Fiction" lemezén már az általa "trance-blues"-ként jellemzett hangzással jelent meg. A zenei kritikusok itt sem fukarkodtak a dicséretekkel: az USA Today, a New York Times, a Washington Post, az NPR méltatta, a Downbeat zenei szakértői megszavazták számára a "Blues Album of the Year" (az év bluesalbuma) elismerést. Ezt a lemezt a "Truth with Double V" követte, ahol már producerként is megjelent és lánya, Cassie is énekel és basszusgitározik rajta. A lemezről a Rolling Stone, The New Yorker, Blender magazinok és a CNN is elismerően nyilatkoztak. A Living Blues olvasói Etta Jamesszel közösen a legjobb blueselőadónak ("Best Blues Entertainer") választották 2004-ben.
A Telarc kiadó adta ki "Below the Fold" címmel Taylor hetedik CD-jét 2005 nyarán. Az album különböző, bluesalapú stílusokban megírt számok gyűjteménye, country- és rockzenei behatásokkal. Mély tiszteletet sugároz az Amerikában élő és élt színes bőrű emberek történelme, története iránt. A Paste magazin Taylort John Lee Hooker country-folk verziójaként jellemezte. Az év végére a "Below the Fold" a Chicago Tribune Top 20 listáján a 12. helyre kúszott fel. Otis Taylor munkáiért 2005-ben és 2006-ban két Blues Music Awards jelölést szerzett bendzsó kategóriában.
A 2007-es "Definition of A Circle" albumon a zenész ismét olyan komoly problémákról énekel, mint a Katrina hurrikán túlélőinek küzdelmei ("They Wore Blue") és az európai cigányság sorsa ("Black Mandolin Boogie"). 2008-ban a "Recapturing the Banjo" című albumon a bendzsót, ezt a nyugat-afrikai eredetű hangszert helyezte a középpontba, néhány közismert bluesmuzsikus (Alvin Youngblood Hart, Guy Davis, Corey Harris, Don Vappie, és Keb' Mo') barát tolmácsolásában, közreműködésével. A 2009-es "Pentatonic Wars and Love Songs" stúdióalbumon a szerelem témáját dolgozta fel, de nem a hagyományos értelemben, rózsaszín szemüvegen keresztül, hanem instabil és veszélyes kapcsolatokként jellemezve. A 2010-es "Clovis People Vol 3." olyan népről kapta a nevét, amely már 13 ezer éve kihalt (a régészek nevezték el így azt a népcsoportot, akik után maradt leleteket Pueblónál (Colorado) találták meg), azonban a történetek nagyon mai emberekről szólnak. A 2013-ban szintén a Telarc kiadó által megjelentetett "My World Is Gone" Taylor 13. albuma az észak-amerikai őslakos indián közösség életét, küzdelmeit jeleníti meg és dolgozza fel Mato Nanji indián zenész, gitáros inspirálására és közreműködésével.
Otis Taylor fellépései, lemezkiadásai mellett az utánpótlás-nevelésben is élen jár. A "Writing the Blues" néven futó "Blues az iskolákban" program mentora. Felesége hatására és támogatásával a zenész rendre megjelenik az általános iskoláktól kezdve az egyetemekig, hogy biztassa, mentorálja, tanácsokkal lássa el a fiatalokat a blueszenei karrierrel, próbálkozásokkal kapcsolatban.
Magánélete szerkesztés
Házas, 1985-től felesége Carol Ellen Bjork. Két lányuk született: Cassie Taylor és Jae Taylor. Taylor idősebb lánya, Cassie több albumán is közreműködött. Édesapjához hasonlóan számtalan hangszeren játszik, többek között basszusgitáron is és emellett vokálozik. Boulderben (Colorado, USA) él.
Albumok szerkesztés
|
Válogatás albumok szerkesztés
|
Filmek szerkesztés
- Több száma megjelent a The Badge című filmben 2002-ben (Indíték: előítélet; Billy Bob Thornton főszereplésével)
- 2005-ben Purvis of Overtown című film zenéjét Otis Taylor szerezte
- 2007-bena Orvlövész (Shooter) című film zenéjeként a „Nasty Letter” című szám jelent meg a 2003-as „Truth Is Not Fiction” című albumról
- 2009-ben Michel Mann rendező Közellenségek (Public Enemies) c. filmjében két Otis Taylor dal is feltűnik: a „Ten Million Slaves” és a „Nasty Letter”.
- 2009-ben Louis Gossett Jr., Lauren Holly, és William Devane filmjében, a The Least Among You-ban szintén feltűntek Otis Taylor dalai
Díjak, elismerések szerkesztés
- 2002: A Down Beat magazin zenei kritikusainak szavazásán a "Truth is Not Fiction" albuma lett az év blues zenei cd-je ("Blues CD of the Year for 2002").
- 2004: A Living Blues olvasói szavazásán Taylor (Etta James-szel karöltve) elnyerte a legjobb blues zenei előadó címet ("Best Blues Entertainer")
- 2005: A Down Beat magazin szavazásán a "Double V as Blues" korong lett az év albuma 2005-ben.
- 2007: A Down Beat magazin szavazásán a "Definition of a Circle" lett a 2007. év blues zenei CD-je ("Blues CD of the Year for 2007)
- 2008: A Down Beat magazin szavazásán a "Recapturing the Banjo" lett a 2008. év blues zenei CD-je ("Blues CD of the Year, 2008")
- 2009. május: Taylor lett a Blues Music Award győztese (bendzsó)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ http://www.bbc.co.uk/music/artists/f90c3011-d714-4beb-a181-1dc2b7d33239
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
Források szerkesztés
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Otis Taylor (musician) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
