Otto Arendt (Berlin, 1854. október 10. – Berlin, 1936. április 28.) német politikus és publicista.

Otto Arendt
Született1854. október 10.[1]
Berlin
Elhunyt1936. április 28. (81 évesen)[1]
Berlin
Állampolgárságanémet
HázastársaOlga Arendt
Foglalkozása
Tisztsége
  • A német birodalmi Reichstag tagja
  • Member of the Prussian House of Representatives
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Arendt témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A Reichstag képviselői, Erzberger, Südekum(wd) és Arendt elhagyják a berlini Reichstagot

Élete szerkesztés

Zsidó családból származott, de katolikus hitre tért át. Középiskolai tanulmányai után Lipcsében és Freiburgban jogot és politológiát hallgatott. 1880-ban írt Die vertragsmäßige Doppelwährung című írása révén kapcsolatba került a bimetalizmus mozgalmával. Az arany vagy ezüst valuta támogatói közti vitában Arendt az aranyon és ezüstön alapuló kettős valutát támogatta, amelynek nemzetközi szerződéseken kell alapulnia, így csökkentve az árfolyam-ingadozásokat.

1882-ben társalapítója lett a Deutschen Vereins für internationale Doppelwährung szövetségnek, ő lett a szervezet titkára, egyben az egyesület kiadványainak szerkesztője. Németországban Arendt volt a bimetálmozgalom fő elméleti képviselője.

1886-tól a merseburgi 5. választókörzet képviselőjeként[2] a porosz képviselőház tagja volt.[3] 1898-től a Reichstagban(wd) a szabad konzervatív párt képviselője volt. A Német Császárság 1918-as megszűnéséig mindkét házban tevékenykedett. 1888 és 1898 közt a Deutsches Wochenblatt szerkesztője volt. A lap a Reich és a szabad konzervatív párt szócsöve volt.

Arendt minden szocialista erőfeszítés ellenségének számított, imperialista volt, a haditengerészeti fegyverkezés és a védővámok politikája szószólójának számított. Ernest Hamburger(wd) mint a "legreakciósabb zsidó származású képviselőt" említi.[4] 1885-től kivált a gyarmatosítás mellett kampányolt, társalapítója és titkára volt a Deutschen Emin-Pascha-Komitees-nek, amelynek célja az volt, hogy felvegye a versenyt az angol gyarmatosítási erőfeszítésekkel, valamint segítse Emin pasa (Eduard Schnitzer) tevékenységét. A szervezet 1889-ben felszerelt egy expedíciót is, amelynek vezetője Carl Peters(wd) volt.

Arendt a Deutschen Kolonialgesellschaft és az Alldeutschen Verbandes elnökségi tagja is volt, így egyike volt azon kevés zsidó származású embernek, akik csatlakoztak ehhez a nyíltan antiszemita szervezethez.[5] Időnként az Ostmarkenverein-ben is főszerepet játszott. Franciaországgal szemben nem foglalt el agresszív álláspontot, sőt hasznossági okokból 1892-ben a német-francia szövetség mellett emelt szót.[6] 1907-ben a Bülöw-blokk egyik legmeghatározóbb ellenfele volt.

1893-ban vette feleségül Olga Morgenstern(wd) színésznőt.[7] Társalapítója volt a Verein für Socialpolitik-nak is. Az első világháború után az antisztemita Német Nemzeti Néppárt(wd) (Deutschnationale Volkspartei) tagja lett, csak a Kapp-puccs(wd) után váltott a Német Néppártra(wd) (Deutsche Volkspartei).

Válogatott munkái szerkesztés

  • Die Silberenquete. Eine Auseinandersetzung mit Ludwig Bamberger. Walther, Berlin, 1894 online változat
  • Herr Reichsbankpräsident Dr. Koch und die Währungsfrage. Eine Antwort auf die Herrenhausrede des Herrn Dr. Koch vom 16. Mai 1895. Walther, Berlin, 1895 online változat

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b https://www.deutsche-biographie.de/sfz68138.html, Otto Arendt, 2017. október 9.
  2. Thomas Kühne: Handbuch der Wahlen zum Preußischen Abgeordnetenhaus 1867–1918. Wahlergebnisse, Wahlbündnisse und Wahlkandidaten (= Handbücher zur Geschichte des Parlamentarismus und der politischen Parteien. Band 6). Droste, Düsseldorf 1994, ISBN 3-7700-5182-3, 434–437. oldalak
  3. Bernhard Mann (szerk.): Biographisches Handbuch für das Preußische Abgeordnetenhaus. 1867–1918. Közreműködők: Martin Doerry, Cornelia Rauh és Thomas Kühne. Droste Verlag, Düsseldorf 1988, 48. oldal (Handbücher zur Geschichte des Parlamentarismus und der politischen Parteien, Band 3)
  4. Juden im öffentlichen Leben Deutschlands: Regierungsmitglieder, Beamte und Parlamentarier in der monarchistischen Zeit. 1848–1918. Tübingen 1968, 348. oldal; books.google.com
  5. Jacob Toury: Die politischen Orientierungen der Juden in Deutschland. 230. oldal; books.google.com
  6. Jacob Toury: Die politischen Orientierungen der Juden in Deutschland. 305. oldal
  7. Felesége szócikke a Lexikon deutscher Frauen der Feder-ben, online változat

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Otto Arendt című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés