Wikipédia

Otto Binswanger

svájci pszichiáter és neurológus

Otto Binswanger (Münsterlingen(wd), Svájc, 1852. október 14. – Kreuzlingen(wd), Svájc 1929. július 15.) svájci pszichiáter és neurológus. Híres orvosi családból származott: édesapja alapította a kreuzlingeni szanatóriumot; unokaöccse, Ludwig Binswanger a fenomenológiai pszichológia neves alakja volt.

Otto Binswanger
SzületettOtto Binswanger
1852. október 14.
Münsterlingen, Svájc
Elhunyt1929. július 15. (76 évesen)[1][2][3][4]
Kreuzlingen, Svájc
Állampolgárságasvájci
Nemzetiségenémet német
Foglalkozásaideggyógyász
pszichiáter
Tisztsége
  • A Jénai Egyetem rektora (1900. április – 1900. október)
  • A Jénai Egyetem rektora (1911. április – 1912. április)
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Binswanger témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja szerkesztés

Orvosi tanulmányokat Heidelbergben, Strasbourgban és Zürichben folytatott, 1877-ben doktorált, ezután Theodor Meynert(wd) (1833–1892) asszisztense lett Bécsben. Később Göttingenben dolgozott a pszichiátriai klinikán Ludwig Meyer (1827–1900) keze alatt, majd a breslaui patológiai intézetben vállalt állást. 1880-ban főorvossá nevezték ki a berlini Charité Kórház Pszichiátriai és Neurológiai osztályán Karl Friedrich Otto Westphal(wd) (1833–1890) vezetése alatt. 1882-től 1919-ig a Jénai Egyetem pszichológia professzora és a pszichiátriai klinika igazgatója volt. Jénában számos fiatal neurológussal dolgozott együtt, köztük Theodor Ziehennel(wd) (1862–1950), Oskar Vogttal(wd) (1870–1959), Korbinian Brodmann-nal(wd) (1868–1918) és Hans Bergerrel (1873–1941). Az egyetem rektori címét 1911-ben nyerte el.

Több mint 100 tudományos közleményt publikált, elsősorban az epilepsziával, a neuraszténiával és a hisztériával kapcsolatban. Az epilepsziáról írt 1899-ben megjelent tankönyve irányadóvá vált a szakmában.

Kórszövettani területen végzett kutatásával a progresszív paralízis és az organikus agyi betegségek más típusai közötti hasonlóságokat és különbségeket próbálta feltárni. Ernst Siemerling(wd) (1857–1931) neurológus „Lehrbuch der Psychiatrie” című 1904-ben megjelent nagy hatású tankönyvének társszerzője volt.

1894-ben körülírta az általa „encephalitis subcorticalis chronica progressiva”-nak elnevezett betegséget, amelyet később „Binswanger-betegség”-nek is neveztek. Ez a kór a subcorticalis demencia egyik képviselője, emlékezetvesztéssel és a szellemi képességek hanyatlásával jár.

Otto Binswanger kezelte a német filozófus Friedrich Nietzschét és Hans Fallada, valamint Johannes Robert Becher írókat is.

Kötetei magyar közkönyvtárakban szerkesztés

Német nyelven és osztrák vagy német kiadásban fontosabb kötetei hozzáférhetők magyar közkönyvtárainkban, köztük:

  • Die Epilepsie. (Wien, 1899.)
  • Über den moralischen Schwachsinn, mit besonderer Berücksichtigung der kindlichen Alterstufe. (Berlin, 1905.)
  • Lehrbuch der Psychiatrie / bearb. von A. Cramer[et al.] ; hrsg. von O. Binswanger, E. Siemerling. (2. vermehrte Aufl. Jena, 1907.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Otto Binswanger című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Base biographique (francia nyelven)

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Otto_Binswanger&oldid=25650064”