Főmenü megnyitása

Tarcsafalvi Pálffy János (Tarcsafalva, 1804. január 10.Tarcsafalva, 1857. április 13.) író, képviselőházi alelnök, országgyűlési képviselő, pénzügyminisztériumi államtitkár.

ÉleteSzerkesztés

Pálffy Elek és Pálffy Anna fia, székely primor családból származott. Iskoláinak végezte után József-nádor ezredi huszár lett. Mint hadnagy három társával beutazta Olaszország nagyvárosait. Kossuth Pesti Hirlapjába Erdődi János név alatt írt cikkeiért nyugdíjaztatnia kellett magát. Udvarhelynek közgyűlésén 1848-ban az Unió mellett legelőbb ő szólalt fel. Ama 30 székelyt, akiket a közgyűlés azért küldött Teleki József grófhoz, Erdély kormányzójához, hogy a rendkívüli európai események tekintetéből május 30-ára az erdélyi országgyűlést összehívja, ő vezette, s amikor a kormányzó a kihallgatás után megjegyezte: nem érti Udvarhelynek 30 küldöttének követelő eljárását, Pálffy azt felelte rá: "Eljövünk mi, kegyelmes úr! majd harmincezeren is..." Őt e szék előbb az 1848-as erdélyi, utóbb a július 2-ai pesti országgyűlésre képviselőjéül választotta meg. A hozott Unió-törvényt ő és Weisz Farkas vitte megerősítés végett Innsbruckba V. Ferdinánd királyhoz. A pesti országgyűlés Erdély részéről képviselőházi alelnökké választotta. Volt pénzügyminiszteri államtitkár az első honvédelmi bizottmánynál és a Kazinczy Gábor által alkotott békepártnak tagja. A debreceni országgyűlésnek július 21-ig volt tagja. A lefegyverzés után Haynaunál jelentkezett és 1850. február 25-én az Újépületben zárták el. Haynau ismeretes kegyelmezési ténye nemsokára kiszabadította őt fogságából; azonban szelleme és kedélye beteg maradt. 1850-51-ben a pesti Vadászkürt Szállodában, lakott báró Kemény Zsigmonddal. Haza nem mehetett, 1851-ben Sátoraljaújhelyet jelölték ki számára kényszerlakhelynek. Itt naplót írt és életkép írásába fogott Kendi Ferencz címmel. 1856 őszén engedték haza szülőfalujában, ekkor már súlyos tüdőbeteg volt. 1857. január 20-án írta meg végrendeletét, amelyben nőtlen lévén, összes vagyonát, 15 000 pengőforintot az erdélyi múzeumnak hagyta.

ÍrásaiSzerkesztés

Politikai leveleket írt az Erdélyi Hiradóba; 1840-41-ben három kisebb regényt írt és adott ki: kettőt Szentiváni Mihály Remény cz. zsebkönyvében (1840. Kendefi Dénes és Tengeri mátkák), egyet az Erdélyi Hiradó cz. politikai lap Nemzeti Társalkodó czímű melléklapjában (A siró örvényei); a debreczeni Esti Lapban a köztársaság mellett küzdött; czikke a M. Sajtóban (1856. 3-5. sz. Hegyalja). Naplóját 1852-1853-ról, melyet bujdosásában Tarczalon és Sátoralja-Ujhelyben írt és testvérének küldött, Jakab Elek ismertette a Nemzetben (1895. 123. sz.).

KéziratbanSzerkesztés

A Zsadányi család c. regény I-VIII. fejezete és Tihamér c. regénye. Van egy politikai értekezése: Eszmetöredékek a keleti ügy körül. P. az 1848-49. magyar államférfiakról Emlékiratot dolgozott, melyet Mikó Imre grófnak átadott, a ki az erdélyi múzeumegylet kéziratárának hagyta; Pálffy többi kéziratai is az erdélyi múzeumba kerültek.

ForrásokSzerkesztés