Párizsi metró
A párizsi metró (franciául: Métro de Paris) a francia főváros, Párizs metrórendszere. 16 metróvonalból áll, amelyek főleg föld alatt haladnak, és teljes hosszuk eléri a 226,9 kilométert. A rendszer, amely Párizs egyik jelképévé vált, híres kiterjedt belvárosi útvonálhálózatáról és a szecesszió által befolyásolt homogén építészeti stílusáról.
Párizsi metró (Métro de Paris) | |
Adatok | |
Ország | Franciaország |
Helyszín | Párizs |
Típus | metró |
Átadás | 1900. július 19. |
Hálózat hossza | 226,9 km |
Vonalak száma | 14+2 |
Állomások/megállók száma | 308 |
Általában használt jármű | a párizsi metró járműparkja |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Feszültség | 750 V egyenáram |
Napi forgalom | 5,23 millió (2012) |
Éves forgalom | 1 559 500 000 (2018)[1] |
Üzemeltető | |
Üzemeltető | RATP |
Megrendelő | Syndicat des transports d'Île-de-France |
Tulajdonos |
|
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 51′ 25″, k. h. 2° 21′ 05″48.856944°N 2.351389°EKoordináták: é. sz. 48° 51′ 25″, k. h. 2° 21′ 05″48.856944°N 2.351389°E | |
A Párizsi metró (Métro de Paris) weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Párizsi metró (Métro de Paris) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Története
szerkesztésAz első vonalat 1900-ban avatták fel a világkiállításra. A hálózatot az első világháború kezdetén kibővítették, a metró magja 1920-as évekre készült el. Az 1930-as években a metróvonalak átlépték Párizs határait, mivel megkezdődött az agglomerációs elővárosok bekapcsolása a rendszerbe. A 11. vonal is ebben az évtizedben épült fel. Az 1950 és 1970 közötti décennies voitures (magyarul az autók évtizedei) után több külvárosi vonalat hoztak létre. Az 1960-as években megnyitott RER kibővítette a hálózat kapacitását. A 20. század végén megnyílt a teljesen automatizált 14. vonal, amelyet a RER A vonalának felváltására szántak.
Ma a metró naponta 4,5 millió utast szállít (1,365 milliárd utas 2005-ben). 302 állomást üzemeltet, melyek közül 62-t több vonal is érint.
A vállalat, amely eredetileg a metrót üzemeltette, Compagnie du chemin de fer métropolitain de Paris, röviden CMP vagy Métropolitain néven volt ismert. Az első években azonban csak Métro név alatt vált ismertté. A hálózatot ma a Régie autonome des transports parisiens (RATP) üzemelteti.
Vonalak
szerkesztésA metróvonalak 1-től 14-ig vannak számozva, további két kisebb vonallal. Az utóbbiak a 3bis és a 7bis neveket viselik, mivel ezek eredetileg a 3 és a 7 metróvonalak elágazásai voltak, és csak később váltak önállókká.
Vonal | Útvonal | Építés | Hossz | Állomások száma |
Állomások átlagos távolsága |
Menetidő |
---|---|---|---|---|---|---|
La Défense ↔ Château de Vincennes | 1900 – 1992 | 16,6 km | 25 | 688 m | 45 perc | |
Porte Dauphine ↔ Nation | 1900 – 1903 | 12,4 km | 25 | 517 m | 37 perc | |
Pont de Levallois-Bécon ↔ Gallieni | 1904 – 1971 | 11,7 km | 25 | 486 m | 40 perc | |
Gambetta ↔ Porte des Lilas | 1921 | 1,3 km | 4 | 433 m | 4 perc | |
Porte de Clignancourt ↔ Bagneux-Lucie Aubrac | 1908 – 2022 | 13,9 km | 29 | 496 m | 36 perc | |
Bobigny – Pablo Picasso ↔ Place d’Italie | 1906 – 1985 | 14,6 km | 22 | 467 m | 45 perc | |
Charles de Gaulle – Étoile ↔ Nation | 1907 – 1942 | 13,7 km | 28 | 504 m | 37 perc | |
La Courneuve – 8 mai 1945 ↔ Villejuif – Louis Aragon / Mairie d’Ivry |
1910 – 1987 | 22,5 km | 38 | 608 m | 60 perc | |
Louis Blanc ↔ Pré Saint-Gervais | 1911 – 1967 | 3,1 km | 8 | 438 m | 6 perc | |
Balard ↔ (Créteil) Pointe du Lac | 1913 – 2011 | 23,4 km | 38 | 631 m | 50 perc | |
Pont de Sèvres ↔ Mairie de Montreuil | 1922 – 1937 | 19,6 km | 37 | 544 m | 57 perc | |
Boulogne – Pont de Saint-Cloud ↔ Gare d’Austerlitz |
1913 – 1987 | 11,7 km | 23 | 532 m | 22 perc | |
Châtelet ↔ Mairie des Lilas | 1935 – 1937 | 6,3 km | 13 | 524 m | 20 perc | |
Mairie d'Aubervilliers ↔ Mairie d’Issy | 1910 – 2022 | 17,2 km | 31 | 546 m | 38 perc | |
Asnières Gennevilliers Les Courtilles / Saint-Denis – Université ↔ Châtillon – Montrouge |
1911 – 2008 | 24,3 km | 32 | 776 m | 50 perc | |
Mairie de Saint-Ouen ↔ Olympiades | 1998 – 2020 | 13,9 km | 13 | 1158 m | 24 perc |
Térkép
szerkesztés
Forgalom
szerkesztésAz utasforgalom az elmúlt években az alábbi módon változott:
Utasok száma | 1 520 000 000 | 1 518 600 000 | 1 559 500 000 |
2015 | 2016 | 2018 |
Járművek
szerkesztés- Már nincsenek szolgálatban:
- M1: 1900 és 1931 között közlekedett;
- Sprague-Thomson: 1908 és 1983 között közlekedett;
- MA 51: A 10-es és a 13-as vonalon közlekedett 1994-ig;
- MP 55: 1956 és 1999 között közlekedett a 11-es metróvonalon, az MP 59 sorozatot váltotta le;
- Zébulon egy MF 67 prototípus, 1968 és 2010 között használták oktatásra, soha nem szállított utasokat.
- Még nincsenek szolgálatban:
Irodalom
szerkesztés- Bindi, A., & Lefeuvre, D. (1990). Le Métro de Paris : Histoire d'hier à demain, Rennes : Ouest-France. ISBN 2-7373-0204-8. (franciául)
- Descouturelle, Frédéric, et al. (2003). Le métropolitain d'Hector Guimard. Somogy. ISBN 2-85056-815-5. (franciául)
- Gaillard, M. (1991). Du Madeleine-Bastille à Météor : Histoire des transports Parisiens, Amiens : Martelle. ISBN 2-87890-013-8. (franciául)
- Hovey, Tamara. Paris Underground, New York: Orchard Books, 1991. ISBN 0-531-05931-6.
- Lamming, C.(2001) Métro insolite, Paris : Parigramme, ISBN 2-84096-190-3.
- Ovenden, Mark. Paris Metro Style in map and station design, London: Capital Transport, 2008. ISBN 978-1-85414-322-8.