Réseau Express Régional
Az RER (IPA: ɛʀøɛʀ, a francia Réseau Express Régional rövidítése, magyarul am. „regionális gyorsvasúthálózat”) az Île-de-France régióban, főként Párizsban és az agglomerációban működő gyorsvasút.
Réseau Express Régional | |
Adatok | |
Ország | Franciaország |
Helyszín | Île-de-France |
Típus |
|
Átadás | 1960 |
Hálózat hossza | 587 km |
Vonalak száma | 5 |
Állomások/megállók száma | 257 |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Áramellátás | felsővezeték |
Napi forgalom | 2 700 000 (körülbelül) |
Üzemeltető | |
Üzemeltető |
|
Megrendelő | Syndicat des transports d'Île-de-France |
Tulajdonos | |
A Réseau Express Régional weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Réseau Express Régional témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átmenetet képez vagy inkább magába foglalja a modern városközponti földalattit és a regionális vasúti rendszert. Ennek megfelelően a francia fővároson belül számos ponton kapcsolódik a metróhálózathoz. Az eredeti belső részt 1962 és 1977 között építették ki, és számos szokatlanul mély állomást is magában foglal. Jelenleg is bővítik, az E vonal például 1999-ben nyílt meg. Öt vonala van: A, B, C, D, E.
257 állomása van 587 kilométernyi pályaszakaszon, ebből 33 alkalommal magán Párizson belül áll meg. A hibrid jelleg miatt kezelése és fenntartása megoszlik a városi közlekedési társaság (RATP) és a nemzeti vasúttársaság (SNCF) között.
2004-ben vonalain 782,9 millió utazást bonyolítottak le.
Története
szerkesztésAz RER eredetét 1936-ra lehet visszavezetni, amikor a Compagnie du Chemin de Fer Métropolitain de Paris (CMP) vállalat számára Henri Ruhlmann és Marc Langewin tervet készített egy földalatti gyorsvasútról, egy expressz metróról. A második világháborút követően a CMP utódszervezete, a mai napig is aktív párizsi közlekedési vállalat, az RATP az 1950-es években újraélesztette ezt a tervezetet. 1960-ban egy minisztériumközi bizottság eldöntötte, hogy megkezdődhet az első, kelet–nyugati irányú vonal építése. Az új vonal üzemeltetését az RATP kapta meg, és az SNCF átadta a nyugat-párizsi Saint-Germain-en-Laye-vonal illetve a kelet-párizsi Vincennes-vonal üzemeltetési jogát.
Az igen gyerekcipőben járó, és akkor még névtelen RER-t az 1965-ös városi területrendezési tervben egy H alakú hálózatként képzelték el, két észak–dél irányú vonallal és egy kelet–nyugati vonallal. Napjainkig csupán egyetlenegy olyan észak–déli vonal készült el, amely áthalad a Szajna bal partján, bár a párizsi metró legújabb, 13-as vonala egy bizonyos szempontból beleillik ebbe a tervbe.
Vonalak
szerkesztésVonal | Szín | Átadás | Állomások száma | Hosszúság | Üzemeltető |
---|---|---|---|---|---|
A | 1969 | 46 | 109 km | RATP/SNCF | |
B | 1977 | 47 | 80 km | RATP/SNCF | |
C | 1979 | 86 | 186 km | SNCF | |
D | 1987 | 58 | 190 km | SNCF | |
E | 1999 | 21 | 52 km | SNCF |
Állomások
szerkesztésJárművek
szerkesztésSorozat | Fotó | Járat |
---|---|---|
Z 20900 | C | |
Z 5300 | D | |
Z 5600 | C, D | |
Z 8800 | C | |
Z 20500 | C, D | |
Z 22500 | E | |
MI 2N Altéo | A | |
MI 09 | A | |
Z 8100/Z 8400 | A, B | |
MS 61 | A |
Irodalom
szerkesztés- Gaillard, M.: Du Madeleine-Bastille à Météor: Histoire des transports Parisiens (Martelle, Amiens, 1991) ISBN 2-87890-013-8. (franciául)
- Gerondeau, C.: La Saga du RER et le maillon manquant (Presse de l'École nationale des ponts et chaussées, Paris, 2003) ISBN 2-85978-368-7. (franciául)
További információk
szerkesztés- RATP – Hivatalos oldal (franciául)
- RATP – Hivatalos oldal (angolul)
- RATP – Hivatalos oldal (németül)
- Interaktív RER-térkép
- Interaktív metrótérkép
- MobIDF[halott link] – Nem hivatalos oldal az RER-ről (franciául)
- Metro-Pole – Nem hivatalos oldal a párizsi tömegközlekedésről (franciául)
- Navily – Nem hivatalos oldal a párizsi vonatközlekedésről (franciául)
- France's answer to Crossrail – BBC News Online (angolul)