A pargilin (INN: pargyline) vízben nem oldódó folyadék (op. 18°C).[1] Hidrokloridsó formájában forgalmazzák, mely fehér színű, vízben oldódó, higroszkópos szilárd anyag (op. 156–160°C).[2]

Pargilin
IUPAC-név
N-benzil-N-metilprop-2-in-1-amin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 555-57-7
PubChem 4688
ChemSpider 4526
DrugBank DB01626
KEGG C07414
ATC kód C02KC01, C02LL01
SMILES
C#CCN(C)Cc1ccccc1
InChI
1/C11H13N/c1-3-9-12(2)10-11-7-5-4-6-8-11/h1,4-8H,9-10H2,2H3
InChIKey DPWPWRLQFGFJFI-UHFFFAOYSA-N
UNII 9MV14S8G3E
ChEMBL 673
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C11H13N
Moláris tömeg 159,23 g/mol
Sűrűség 0,944
Olvadáspont 18 °C
Forráspont 87 °C (533,2 Pa nyomáson)

Szelektív, irreverzibilis MAO-B-gátló gyógyszerhatóanyag, vérnyomáscsökkentő hatással. Közepes ill. súlyos magas vérnyomás kezelésére alkalmazzák.

Mellékhatások[3] szerkesztés

  • hipoglikémia (a vércukorszint leesése)
  • ortosztázis (a vérnyomás hirtelen leesése felálláskor)

Készítmények[4] szerkesztés

Önálló szerként:

  • Eudatin
  • Eutonyl-Ten
  • Supirdyl

Hidroklorid formában:

  • Eutonyl

Pargilin hidroklorid metilclotiaziddal kombinálva:

  • Eutron

Egyéb felhasználások szerkesztés

Az MPTP nevű szer főemlősökben a Parkinson-kór tüneteit váltja ki, ezért annak kiváltására használják kutatási célból. A pargilin megelőzi az MPTP neurotoxikus hatását. Ezen felül gátolja az MPTP átalakulását MPP+-szá.[5]

A pargilin egy másik, meglepő alkalmazása a hajhagyma anyagcseréjének és életciklusának megváltoztatása a hajhullás megelőzésére.[6]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Pargyline[halott link] (WolframAlpha.com)
  2. Pargyline Hydrochloride (Chemicalland21.com)
  3. pargyline - Eutonyl (Medscape.com)
  4. Pargyline (Drugs-About.com)
  5. Pargyline prevents MPTP-induced parkinsonism in primates (Sciencemag.org)
  6. Use of pargiline for the treatment of hair folliclies (US Patent Application Publication)

További információk szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pargyline című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.