Parmai Hercegség

itáliai államalakulat a 16–19. században
(Parma, Piacenza és Guastalla szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. december 19.

A Parmai és Piacenzai Hercegség (latinul: Ducatus Parmae et Placentiae, olaszul: Ducato di Parma e Piacenza, később ismert még mint Parmai, Piacenzai és Guastallai Hercegség) egy 1545-ben alapított abszolutista történelmi államalakulat volt Észak-Itáliában, a mai olaszországi Emilia-Romagna régióban.[1] A hercegség kisebb megszakításokkal ugyan, de egészen 1859-ig, Olaszország egyesítéséig fennállt.

Parmai Hercegség
Ducatus Parmae (latin)
Ducato di Parma (olaszul)
15451802; 1814 – 1859
A Parmai Hercegség címere
A Parmai Hercegség címere
A Parmai Hercegség zászlaja
A Parmai Hercegség zászlaja
Mottó: Dirige me Domine! (Vezess, Uram!)
Általános adatok
FővárosaParma
Piacenza
Beszélt nyelveklatin, olasz, emilián
Államvallásrómai katolikus
Kormányzat
Államformaabszolút monarchia
Uralkodó herceg
1545–47
● 1854–59

Pier Luigi
I. Róbert
ElődállamUtódállam
 Pápai államEtruriai Királyság 
 Etruriai KirályságOlaszország egyesítése 
A Wikimédia Commons tartalmaz Parmai Hercegség témájú médiaállományokat.

Eredetileg a Farnese család birtoka volt, miután III. Pál pápa fia, Pier Luigi Farnese családja örökös hercegségévé tette. Az uralkodócsalád egészen 1731-ig birtokolta, amikor is az utolsó herceg, Antonio Farnese közvetlen örökös nélkül elhunyt.[1][2] Halálát követően címe Elisabetta Farnese spanyol királyné idősebb fiára, Károly infánsra szállt. A spanyol örökösödési háborút lezáró 1713-as utrechti béke értelmében a Habsburgokra, így VI. Károly német-római császárra szállt a hercegi cím, amit a spanyol Bourbonok csak az osztrák örökösödési háború után, 1748-ban tudtak visszaszerezni.

Bonaparte Napóleon seregei 1802-ben megszállták, majd 1808-ban a Francia Császárság annektálta a hercegséget, ami függetlenségét csak 1814-ben nyerte vissza, amikor is Mária Lujza francia császárné életfogytig tartó jogot kapott rá. A bécsi kongresszus döntését követően, Mária Lujza 1847-es halálával a hercegi cím visszaszállt a spanyol Bourbonokra, majd 1859-ben formálisan felszámolták és az újonnan létrejövő Olasz Királyság részévé tették.[1]

A Parmai Hercegség címerei
 
 
 
 
 
A Farnesék
nagycímere
(1547–1586)
A Farnesék
nagycímere
(1586–1731)
A Hercegség
nagycímere
(1748–1802)
Mária Lujza
uralkodói címere
(1814–1847)
A Bourbonok
nagycímere
(1847–1860)
A Parmai Hercegség zászlajai
 
 
 
 
 
A Farnesék zászlaja
(1545–1731)
A Habsburgok
állami zászlaja
(1815–1847)
A Bourbonok
állami zászlaja
(1848–1849)
A Bourbonok
állami zászlaja
(1850–1851)
A Bourbonok
állami zászlaja
(1851–1859)

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  1. a b c Duchy of Parma and Piacenza | historical duchy, Italy (angol nyelven). Encyclopedia Britannica . (Hozzáférés: 2020. november 2.)
  2. Parma e Piacenza, ducato di nell'Enciclopedia Treccani (it-IT nyelven). www.treccani.it . (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)