Pat Nixon
Thelma Catherine Nixon (született: Ryan; Ely, 1912. március 16. – Park Ridge, 1993. június 22.) az Amerikai Egyesült Államok first ladyje 1969 és 1974 között, Richard Nixon feleségeként. Az ország second ladyje is volt, mikor férje alelnökként szolgált 1953 és 1961 között.
| Pat Nixon | |
 | |
| 1972-ben | |
| Az Amerikai Egyesült Államok 37. first ladyje | |
| Hivatali idő 1969. január 20. – 1974. augusztus 9. | |
| Elnök | Richard Nixon |
| Előd | Lady Bird Johnson |
| Utód | Betty Ford |
| Az Amerikai Egyesült Államok 26. second ladyje | |
| Hivatali idő 1953. január 20. – 1961. január 20. | |
| Alelnök(ök) | Richard Nixon |
| Előd | Jane Hadley Barkley |
| Utód | Lady Bird Johnson |
| Születési név | Thelma Catherine Ryan |
| Született | 1912. március 16. Ely, Nevada |
| Elhunyt | 1993. június 22. (81 évesen) Park Ridge, New Jersey |
| Sírhely | Richard Nixon Elnöki Könyvtár és Múzeum |
| Párt | Republikánus Párt |
| Szülei | William M. Ryan Sr. Katherine Halberstadt |
| Házastársa | Richard Nixon (1940–1993†) |
| Gyermekei | 2 (Tricia és Julie) |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Fullertoni Főiskola Dél-kaliforniai Egyetem (BS) |
| Halál oka | tüdőrák |
| Díjak |
|
 | |
| Pat Nixon aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pat Nixon témájú médiaállományokat. | |
A nevadai Elyben született,[1] a mai Cerritos városában nőtt fel két fiútestvérével, Kaliforniában.[2] A Pat nevet apjától kapta, hiszen egy nappal Szent Patrik napja előtt született és iskolás korában kezdte el ő is használni a Thelma helyett.[3][4] 1929-ben fejezte be középiskolai tanulmányait, a Excelsior Union Középiskola tanulójaként, Norwalkban. A Fullertoni Főiskola, majd a Dél-kaliforniai Egyetem tanulója volt.[5] Több helyen is dolgozott egyszerre, hogy tanulmányait finanszírozza, egy gyógyszertár menedzsere, gépírónő, röntgenológus és bolti eladó is volt az évek során.[1] 1940-ben összeházasodott Richard Nixon jogásszal és két lányuk született, Tricia és Julie.[6] Közös nevük a Nixon-csapat volt, sikeresen kampányoltak együtt férje 1946-os és 1948-as kongresszusi választásain.[1] 1952-ben Richard Nixont megválasztották alelnöknek, Dwight D. Eisenhower alelnökjelöltjeként, így Pat lett az ország huszonhatodik second ladyje.[1] Pat Nixon nagy szerepet játszott a modern second lady szerepkörének kialakulásában, iskolákat, árvaházakat és falusi piacokat látogatott, világszerte utazva, segítve a hátrányos helyzetűeket.[7] Az ország történetének egyik legjobb second ladyjének tekintik.[8]
First ladyként Pat Nixon több fontos jótékony mozgalmat népszerűsített. A Fehér Házban több, mint 600 történelmi művet és berendezést gyűjtött össze, ami a legtöbbnek számított bármely kormány hivatali ideje alatt.[1] Az amerikai történelem legtöbbet utazó first ladyje volt, amit csak huszonöt évvel később döntött meg Hillary Clinton.[1] Az elnököt kísérte Kínába és a Szovjetunióba is,[9] az első elnöki feleség volt, akit hivatalosan is az Egyesült Államok képviselete tagjának neveztek egyedül tett útjain Afrikába és Dél-Amerikába, megnevezése „Követasszony” volt. Ezek mellett az első first lady volt, aki belépett egy háborús zónába. Ugyan férjét újraválasztották 1972-ben, hivatali ideje, mint first lady két évvel később véget ért, mikor Richard Nixon lemondott a Watergate-botrány következtében.[9]
Élete hátralévő részében egyre kevesebbszer jelent meg a nyilvánosság előtt. Ő és férje San Clemente-ben éltek, majd később New Jersey-be költöztek.[10][11] 1976-ban és 1983-ban is sztrókot szenvedett és 1992-ben tüdőrákkal diagnosztizálták.[1][10][12] 1993-ban hunyt el, 81 évesen.[12]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e f g Pat Nixon Biography. www.firstladies.org. National First Ladies' Library. [2012. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 13.)
- ↑ „First Lady Hailed on Return 'Home'”, The New York Times, 1969. szeptember 6., 18. oldal
- ↑ Halloran, Richard (1972. március 16.). „First Lady of the Land at 60: Thelma Catherine Ryan Nixon, Woman in the News”. The New York Times.
- ↑ Kinnard, Judith M. (1971. augusztus 20.). „Thelma Ryan's Rise: From White Frame to White House”. The New York Times.
- ↑ Viohst, Judith. „Pat Nixon Is the Ultimate Good Sport”, The New York Times, 1970. szeptember 13. (Hozzáférés: 2023. március 13.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Anthony, Carl Sferrazza.szerk.: Gould, Lewis L.: Thelma Catherine (Patricia) Ryan Nixon, American First Ladies: Their Lives and Their Legacy, 2, New York: Routledge, 353. o. (2001)
- ↑ Kate Andersen Brower, opinion contributor: Remembering Pat Nixon: A fearless first and second lady (amerikai angol nyelven). The Hill, 2018. június 24. (Hozzáférés: 2023. március 12.)
- ↑ Cormac O'Brien: Secret lives of the first ladies : what your teachers never told you about the women of the White House. 2005. ISBN 1-59474-014-3 Hozzáférés: 2023. március 12.
- ↑ a b Carl Sferrazza Anthony: First Ladies: the Saga of the Presidents' Wives and their Power. 1990. ISBN 978-0-688-12575-2 Hozzáférés: 2023. március 13.
- ↑ a b Julie Nixon Eisenhower: Pat Nixon: The Untold Story. 1986. ISBN 0-671-24424-8 Hozzáférés: 2023. március 13.
- ↑ Coyne, Kevin. „Final Days for a Moldy Nixon Retreat”, The New York Times, 2007. május 6. (Hozzáférés: 2023. március 13.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ a b „Pat Nixon, Former First Lady, Dies at 81”, The New York Times, 1993. június 23. (Hozzáférés: 2023. március 13.) (amerikai angol nyelvű)
| Előző Jane Barkley |
Az Amerikai Egyesült Államok second ladyje 1953–1961 |
Következő Lady Bird Johnson |
| Előző Lady Bird Johnson |
Az Amerikai Egyesült Államok first ladyje 1969–1974 |
Következő Betty Ford |
