Patrick Moraz

Patrick Philippe Moraz (Villars-Ste-Croix, Svájc, 1948. június 24. –) progresszív rock billentyűs, aki játszott a Yes és a Moody Blues együttesében is.

Patrick Moraz
Életrajzi adatok
Születési név	Patrick Philippe Moraz
Született	1948. június 24. Villars-Ste-Croix, Svájc
Iskolái	Conservatory of Lausanne
Pályafutás
Műfajok	Progresszív rock
Együttes	Yes Moody Blues
Hangszer	billentyűs hangszerek
Tevékenység	dzsesszzenész zongorista dalszerző billentyűs zenész
Kiadók	Charisma Atlantic Records Polydor Records Threshold Records Decca Records
Patrick Moraz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Patrick Moraz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Korai karrier

A lausanne-i konzervatóriumban klasszikus zenére oktatták. Mielőtt a progresszív rock világába lépett volna, dzsesszt játszott; virtuózitása miatt lelkesen fogadta játékát a közönség.

Először szólóelőadóként turnézott, az 1960-as évek közepén híres dzsessz-zenészekkel játszott együtt. Ezt követően Jean Ristori társaságában megalapította a Mainhorse együttest (1968), a zenészek egyetlen lemezt adtak ki (a Polydor kiadón keresztül). Moraz átköltözött Angliába, és 1973-ban ismét új együttes, a Refugee tagjaként tűnt fel: a korábban a The Nice-t erősítő Lee Jacksonnal és Brian Davisonnal együtt alkották a formációt.

A Yes tagjaként

Karrierje csúcsát 1974-ben érte el, amikor a Yesben átvette Rick Wakeman helyét, majd szerepelt a Relayer című lemezen és az azt követő világkörüli koncertsorozaton. Moraz játéka a maga dzsessz-fúziós mivoltával viszonylag távol állt a Yes klasszikusabb stílusától, de ettől függetlenül a Relayer kiváló album. 1976-ban az együttes összes akkori tagja szólólemezt készített, Moraz a más zenészek által elismert Story of I című albumot jelentette meg. A felvételek alatt Brazíliába költözött, albumán fontos szerepet kapnak a helyi ritmusok, sőt, még brazil zenészek is játszanak rajta. A Story of I a világzene egyik fontos alapműve. Moraz nem sokkal később elhagyta a Yest.

A Moody Bluesban

Szólókarrierje az Out In The Sun-nal folytatódott, majd a Moody Blues tagja lett. Elsőként az Octave-turnén játszott az együttessel, később az 1981-es stúdiólemezen, a Long Distance Voyager-en is szerepet kapott (ez volt az első Moody Blues-lemez, mely nem ért el első helyet a kiadási listákon). Egészen 1991-ig maradt a birminghami eredetű formációban.

Genfben saját stúdiót alapított (menedzsere Ristori volt): az Aquarius Studios vonzotta az európai progresszív rock-előadókat, többek között John McLaughlint valamint a svájci Flame Dream-et.

Mialatt a Moody Blues tagjának mondta magát rendszeresen dolgozott más lemezeken is, a felvételeket követően pedig turnéra indult. Brazil együttesével, Chick Corea-val és egy másik egykori Yes-taggal, Bill Bruforddal is készített albumokat. Szólómunkásságának néhány újabb albuma, a Future Memories I, a Future Memories II és a Windows of Time a kritikusok tetszését is elnyerte.

Későbbi évek

1992-ben elhagyta együttesét, és beperelte őket olyan jogdíjakért, amit sajátjának érzett az ott eltöltött 10 év után. A Moody Blues tagadta, hogy ő az együttes tagja lett volna, inkább "bérelt zenésznek" nevezték. Az ügy a kaliforniai bíróságra jutott, még a Court TV-ben is mutatták. Moraz megnyerte a pert, de ki összeget kapott az általa követelt milliók helyett.

Azóta főleg szólómunkáival törődik, leginkább szólóban zongorázik. 1995-ben beutazta az Amerikai Egyesült Államokat C.H.A.T. (Coming Home to America) nevű turnéjával. Szokatlan turné volt: Moraz mindent maga foglalt le, és egy 800 dolláros díjért elment akár egy lakásba, vagy a díj fizetőjének saját klubjába is, hogy ott egy privát vagy félig privát hangversenyt tartson. Az egyetlen feltétel egy megfelelő zongora volt, illetve, hogy legyen hely, ahol játsszon. Moraz bárhol játszott a turné alatt (2-100 fős közönségnek), az egyik ilyen előadást felvették, és CD-, illetve video-formátumban is kiadták. Ebből az időszakból ismertebb szólólemezei a Windows of Time (1994), az ESP (2003), valamint elektronikus albuma, a Resonance (2000).

Jelenleg Florida déli részén él.

Diszkográfia

Szólólemezei

• Story of I (1976)
• Out in the Sun (1977)
• Patrick Moraz III (1978)
• Coexistence (1980)
• Timecode (1984)
• Future Memories Live on TV (1984)
• Future Memories II (1984)
• Human Interface (1984)
• Windows of Time (1994)
• PM in Princeton (1995)
• British Audio Designs: Composer Series (1995)
• Resonance (2000)
• ESP (2003)

Külső hivatkozások

• Patrick Moraz hivatalos oldala Archiválva 2000. augusztus 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A Yes hivatalos oldala
• A Moody Blues hivatalos oldala
• Patrick Moraz diszkográfia