Főmenü megnyitása

Pauer Imre Rudolf (Vác, 1845. április 17.Budapest, 1930. július 4.) filozófus, pedagógus, egyetemi tanár; a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Pauer Imre Rudolf
Született 1845. április 17.[1]
Vác
Elhunyt 1930. július 4. (85 évesen)[1]
Budapest
Foglalkozása

PályájaSzerkesztés

Tanulmányait a pesti és több külföldi egyetemen végezte. 1860-ban belépett a csornai premontrei rendbe, 1867-ben felszentelték. 1866-ban filozófia-, mennyiségtan- és természettanból középiskolai tanári vizsgát tett. 1861. október 1-jétől a szombathelyi főgimnázium rendes tanára, 1868 augusztusától 1875. január 31-éig igazgatója volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1874. május 28-án levelező tagjává választotta, 1889. májusban a II. osztály titkára, 1890. május 8-án az akadémia rendes tagja lett. 1875-ben a pozsonyi jogakadémia tanárává nevezték ki a filozófia előadására. Ezután a minisztérium megbízásából néhány külföldi egyetemen tett látogatást; nyugat-európai utazásai után tanszékét 1875. október 1-jén foglalta el. 1886-tól a budapesti egyetemen a filozófia rendkívüli, majd 1889-től rendes tanára volt. 1895-ben kilépett a rendből. 1898-ban miniszteri tanácsosi címet kapott. Az egyetemen a pedagógia jogosított tanára és a bölcseleti kar dékánja is volt. 1916-ban vonult nyugalomba.

Tudományos munkáiban a filozófia, a logika, az etika és a pszichológia kérdéseivel egyaránt foglalkozott. Tagja volt az országos középiskolai tanárképző-intézet tanácsának, az országos felső nép- és polgári iskolai tanító- és tanítónővizsgáló bizottság elnöki tisztét is betöltötte. 1891-től 1914-ig szerkesztette az Athenaeum című folyóiratot. 1916-ban ment nyugdíjba.

MunkáiSzerkesztés

  • A philosophia történelme (két füzet; Pest, 1868–1869)
  • Paedagogiai tanulmányok (Pest, 1869)
  • Tapasztalati lélektan (Pest, 1870; 2., teljesen átdolgozott kiadás: Pest, 1876)
  • Logika vagy gondolkodástan (Pest, 1870; 2., teljesen átdolgozott kiadás: 1877; 3. kiadás: Pest, 1882)
  • Metaphysika (Pest, 1871)
  • Vázlatok az újkori philosophia köréből (Pest, 1872)
  • A jogakadémiák kérdéséhez (Pozsony, 1879)
  • Philosophiai propaedeutika (két rész; Budapest, 1882)
    • I. rész: A lélektan elemei; később teljesen átdolgozott kiadása A lélektan alapvonalai címen: Budapest, 1900
    • II. rész: A logika elemei; később átdolgozott és bővített kiadása A logika alaptanai címen: Budapest, 1902
  • Alvás és álom. Psychologiai tanulmány (felolvasás; Pozsony, 1883)
  • Egy fejezet a nő lélektanából. Psychologiai tanulmány (Pozsony, 1883)
  • Emlékbeszéd Horváth Cirill, a m. tudom. akadémia tagja felett (Budapest, 1885)
  • Uj álláspont, módszer és irányelvek az ethikában (Budapest, 1889)
  • Phantasia (felolvasás; Pozsony, 1885)
  • Az ethikai determinismus elmélete (Budapest, 1890) (Az MTA által Gorove-díjjal jutalmazott pályamunka. A Budapesti Szemle 159-164. számaiban is; 2. kiad. Budapest, 1899)
  • Válasz Plagiosippusnak (Kármán Mór álneve). (Budapest, 1892).
  • A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

Kéziratban maradt:

  • A tudományos ethika rendszere;
  • Lélektani eszmék és elméletek fejtegetése a görög philosophiában;
  • Népszerű lélektani előadások (Két ciklus, 24 előadás, tartotta Szombathelyen).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/11927.htm, Pauer Imre Rudolf, 2017. október 9.