Paul van Zeeland

Paul Guillaume van Zeeland (1893. november 11. – 1973. szeptember 22.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1935 és 1937 között.

Paul van Zeeland
1937-ben
Belgium 30. miniszterelnöke
Hivatali idő 1935. március 25. – 1937. november 24.
Uralkodó	III. Lipót
Előd	Georges Theunis (2. hivatali idő)
Utód	Paul-Émile Janson
Született	1893. november 11. Soignies
Elhunyt	1973. szeptember 22. (79 évesen) Brüsszel
Párt	Katolikus
Választókerület	Brüsszel
Foglalkozás	ügyvéd
Iskolái	Princetoni Egyetem Catholic University of Leuven (1834–1968) (doktor, jogok)
Díjak	Minister of State (1948. július 21.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul van Zeeland témájú médiaállományokat.

Élete

Van Zeeland Soignies-ban született 1893-ban. Jogi tanulmányokat folytatott, a Leuveni Katolikus Egyetem jogi karán tanított és a gazdaságtudományi intézet igazgatója volt ugyanezen az egyetemen. A Belga Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja.

1935. március 25-én, a gazdasági világválság közepén alakította meg nemzeti egységkormányát a három legnagyobb belga párt, a katolikusok, liberálisok és a szocialisták részvételével. A kormánynak a válságra való tekintettel a parlament széles körű felhatalmazást adott és Van Zeeland vezetésével részben enyhítették a gazdasági válság hatásait: a belga frankot leértékelték és jelentősen növelték a költségvetési kiadásokat a gazdaság élénkítése céljából.

1936 tavaszán a kormánynak a REX (a belga fasiszta párt) izgatása miatt le kellett mondania, de Van Zeeland ismét kormányt alakíthatott 1936 júniusa és 1937 novembere között. A második alkalommal a kormány szükségállapotot hirdetett ki, ennek segítségével el tudták fojtani a rexisták mozgalmát. A kormány ezután progresszív szociális reformokat vezetett be, többek között a 40-órás munkahetet és a munkanélküliek támogatását, ami némileg enyhítette a Belgiumban kialakult politikai feszültséget. A kormány második hivatali ideje alatt történt, hogy Belgium felmondta a Franciaországhoz fűződő, az első világháború után kötött katonai szövetségét és visszatért a hagyományos semlegességhez (amelyet most „függetlenségi politika” néven hívtak).

1939-ben, a második világháború kitörése után van Zeeland Londonba menekült, ahol a Menekültügyi Bizottság (Committee on Refugees) elnöke lett. 1944-ben a háború alatt elmenekült belgák visszatelepítéséért felelős különmegbízott lett. A háború után 1949 és 1954 között számos kormányban szolgált, mint külügyminiszter, majd ezután a belga kormány és a NATO minisztertanácsának gazdasági tanácsadója volt. 1973-ban Brüsszelben halt meg.

Az első van Zeeland-kormány tagjai

Miniszteri tiszt	Név	Párt
Miniszterelnök és igazságügyminiszter	Paul van Zeeland	Katolikus
Belügyminiszter	Charles du Bus de Warnaffe	Katolikus
Közoktatási miniszter	François Bovesse	Liberális
Igazságügyminiszter	Eugène Soudan	Szocialista
Pénzügyminiszter	Max-Léo Gérard	Liberális
Mezőgazdasági miniszter	August De Schryver	Katolikus
Közmunkaügyi és munkanélküliek ellátásáért felelős miniszter	Hendrik De Man	Szocialista
Munkaügyi és szociális miniszter	Achille Delattre	Szocialista
Gazdasági miniszter	Philip Van Isacker	Katolikus
Közlekedési, vasút, posta és távközlési miniszter	Paul-Henri Spaak	Szocialista
Honvédelmi miniszter	Albert Devèze	Liberális
Gyarmatügyi miniszter	Edmond Rubbens	Katolikus
Tárca nélküli miniszter	Prosper Poullet	Katolikus
Tárca nélküli miniszter	Paul Hymans	Liberális
Tárca nélküli miniszter	Emile Vandervelde	Szocialista

A második van Zeeland-kormány tagjai

Miniszteri tiszt	Név	Párt
Miniszterelnök	Paul van Zeeland	Katolikus
Külügyminiszter	Paul-Henri Spaak	Szocialista
Belügyminiszter	August De Schryver	Katolikus
Közoktatásügyi miniszter	Julius Hoste	Liberális
Igazságügyminiszter	François Bovesse	Liberális
Pénzügyminiszter	Hendrik De Man	Szocialista
Mezőgazdasági miniszter	Hubert Pierlot	Katolikus
Közmunkaügyi és munkanélküliek ellátásáért felelős miniszter	Joseph Merlot	Szocialista
Munkaügyi és szociális miniszter	Achille Delattre	Szocialista
Gazdasági miniszter	Philip Van Isacker	Katolikus
Közlekedésügyi miniszter	Marcel Jaspar	Liberális
Vasút, posta és távközlési miniszter	Désiré Bouchery	Szocialista
Honvédelmi miniszter	Henri J. Denis	pártonkívüli
Gyarmatügyi miniszter	Edmond Rubbens	Katolikus
Tárca nélküli miniszter	Prosper Poullet	Katolikus
Közegészségügyi miniszter	Emile Vandervelde	Szocialista

Változások

• 1937. február 4-én lemondott François Bovesse igazságügyminiszter, helyét Hubert Pierlot vette át ideiglenesen, majd 1937. július 13-ától Victor Maistriau véglegesen.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul van Zeeland című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.