Pellengér

A pellengér (szégyenfa, szégyenoszlop, szégyenkő, bitófa, cégér, pelengér, pilinger, pillinger, perrengér, pölöngér) a középkorban (Magyarországon a 13. századtól) elterjedt megszégyenítő büntetési eszköz, amelynek nevelő-elrettentő-visszatartó ereje a nyilvánosságban rejlett. Általában kőből készült dobogóból és a rajta elhelyezett oszlopból áll, amelyhez hozzákötözték az elítéltet. Magyarországon II. József tiltotta be a pellengér alkalmazását.^[forrás?]

A Tabánban a Fehér Sas téren állt évszázadokig a pellengér. Az alsó perem magasságában volt a széles deszka-állvány, oda kötötték ki kalodába a bűnösöket, közszemlére kitéve őket, s a kőoszlopra akasztották ki a cédulát, amelyen mindenki olvashatta, hogy milyen bűnt követett el a kipellengérezett

Neve

Neve a középkori latin pilloria szóból származhat, ami valószínűleg az „oszlop, kőakadály” jelentésű pila szó diminutív (kicsinyített) alakja.

Fennmaradt pellengérek

A mai napig fennmaradt néhány pellengér, így Fertőrákoson, Szencen, Monyorókeréken, Nyékvárkonyban, Poznańban és Bonnban.

Kifejezésekben

Több kifejezésünk őrzi a pellengér emlékét, így

• kipellengérez,
• pellengérre állít.

Használata a 20. századi Kínában

A pellengérre állítás híres, a világsajtót bejárt esetei történtek Kínában a kulturális forradalom (1966–1976) első éveiben. Ekkor a Mao Ce-tung által elindított terror részeként a vörösgárdista fiatalok számos értelmiségit, köztük egyetemi tanárokat tettek közszemlére köztereken, nyilvános helyeken, nyakukban szégyentáblával ([1] ,[2]).

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Pellengér témájú médiaállományokat.

Nézd meg a pellengér címszót a Wikiszótárban!

• Pellengér, szégyenfa (Magyar néprajzi lexikon)
• Fertőrákosi pellengér (Geocaching.hu)
• Fertőrákosi pellengér (Fertőrákosi Kirándulás)