Pethe Lajos

(1879–1958) bányamérnök, vaskohómérnök

Pethe Lajos (Jablonca, 1879. március 12.Budapest, 1958. augusztus 20.) bányamérnök, vaskohómérnök.

Pethe Lajos
Született1879. március 12.
Jablonca
Elhunyt1958. augusztus 20. (79 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (22-1-150)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Rozsnyón érettségizett. 1898–1902 között vaskohászatot és bányászatot tanult az akadémián. 1902–1906 között Szélaknán tevékenykedett. 1906-ban diplomázott a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián. 1904–1907 között a marosújvári főbányahivatal tisztje volt. 1907–1909 között a sóbányahivatal tisztjeként dolgozott. 1910–1914 között a nagybányai bányaigazgatóság veresvízi bányájának segédmérnöke és a felsőbányai bányahivatal mérnöke volt. Az első világháború alatt (1916–1918) az országos hatáskörű Bányafelügyelőség vezetője volt; 86 bánya- és kohóműben a hadifontosságú fémek termelését irányította. 1918-tól Nagybányán a bányaigazgatóságon dolgozott. 1921-től a Pénzügyminisztériumban a bányászati és kohászati felsőoktatás irányítójaként tevékenykedett. 1921–1936 között a Pénzügyminisztérium Bányászati Ügyosztályának vezetője volt főbányatanácsosi rangban. 1935–1936 között Komló fejlesztésének elindítása is hozzá köthető. 1936-ban nyugdíjba vonult. 1936-tól az Iparügyi Minisztérium állami érc- és kőszénbányászati és kutatási szakosztályának vezetője volt. A második világháború után, 1950-től részt vett a vegyesásvány-bányászat újjászervezésében. 1952–1955 között a Bányászati Tervező Intézet tudományos tanácsadója volt.

Családja szerkesztés

Szülei: Pethe György és Huber Emma voltak. 1907-ben, Rudnokon házasságot kötött Onczay Margittal.[3]

Sírja a Farkasréti temetőben található (22-1-150).[4]

Művei szerkesztés

  • Újabb feltárások a veresvízi m. kir. bányamű nyugati osztályában (1911)
  • Fémbányászatunk technikai fejlődése (Budapest, 1929)[5]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Keresztény magyar közéleti almanach, 3. kötet: Erdély. Az I. és II. kötet pótlásaival. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
  • A magyar legújabb kor lexikona. A magyar feltámadás könyve 1919–1930. Szerk. Kerkápoly M. Emil., Európa Nyomda, Budapest, 1930.
  • Három évtized története életrajzokban. Szerkesztette: Gellért Imre és Madarász Elemér. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1932.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8