Főmenü megnyitása

Pierre Choque

breton származású első herold, fegyverhordozó Bretagne- Anna királyné főheroldja

Pierre Choque (Nantes, 1450 körül – 1530). Bretagne-i Anna breton származású első heroldja, aki megörökíti Candale-i Anna útját Magyarországra és házasságát II. Ulászlóval.

Pierre Choque
Élete
Született 1450
Nantes, Franciaország
Elhunyt 1530 (79-80 évesen)
Nemzetiség breton
Pályafutása
Írói álneve Pierre dit Bretagne
Jellemző műfaj(ok) próza
Fontosabb művei 1. Le Naufrage de La Cordelière
2. Discours des cérémonies du mariage d'Anne de Foix, de la maison de France, avec Ladislas VI, roi de Bohême (1502)
3. Le discours et pompes funèbres de très chrétienne et illustre princesse Anne de Bretagne (1514)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Choque témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

 
Pierre Choque a beszámolójában képeket is készített Candale-i Annáról, melyek közül egy miniatúra őt ábrázolja kíséretével útban Magyarország felé, így a kép hiteles és egykorú ábrázolásnak tekinthető a királynéról, hogy hogyan is nézhetett ki valójában. A királyné a kép középpontjában foglal helyet.

Bretagne-ból származott, ahonnan Bretagne-i Anna francia királyné is, aki sok bretont gyűjtött maga mellé a francia udvarba. Oklevelek tanúsága szerint nantes-i származású breton volt. Később a nevét Bretagne-ra változtatta, de a hivatali neve is ez volt. "Öntudatos és nemzetiségére büszke breton jelleme művének minden oldalán előtör, különösen mikor »szuverén hercegnőjéről«, vagy a történelem nagy bretonjairól szól. Sőt még breton nyakassága is napvilágra jut közbe-közbe, mikor pl. Bretagne-i Anna temetési szertartásairól szóló jelentésében a Dol-i püspököt következetesen érseknek nevezi. Ez tudniillik Bretagneban helyi szokás volt a XII. század óta, amikor ezt az érsekséget a lakosság akarata ellenére megszüntették."[1] Nantes-ban gyümölcsöse is volt, melyről egy 1506. július 24-ei oklevél szövege is tanúskodik.[2]

Jean d’Auton, XII. Lajos francia király krónikása megnevezi őt mint a királyné főheroldját, akit Bretagne-i Anna elküldött a "Marie la Cordelière" nevű hajóján egy törökök elleni keresztes hadjáratba 1501-ben, amely a franciák vereségével végződik, de Pierre Choque-nak sikerült megmenekülnie a csatából, és megírta személyes élményeit, ez az írása azonban nem maradt fenn. Pierre Choque fontos személyiség volt a francia királyné udvarában, ezért is bízta meg a királyné, hogy kedvenc unokahúgának, Candale-i Annának az esküvői útjáról Magyarországra, az esküvő lefolyásáról és a magyarországi állapotokról írásban részletesen számoljon be neki. A francia királyi pár követeként egy másik breton, François de Tournemine de la Guerche is kísérte a magyar királynét II. Ulászló magyar király udvarába. Pierre Choque 1502. december 11-én Budáról keltezte beszámolóját, ami után visszatért Franciaországba úrnőjéhez. Képes beszámolójában megtalálható Candalei Anna királyné hiteles portréja is.[3]

Szabad óráibán retorikával foglalkozott. Olvasgatta az ókori klasszikusokat, latinul jól tudott. Vagyona gyarapításán is fáradozott. Gyümölcsöséhez sikeresen hozzácsatolt két kis földdarabot, melyet a nantes-i Szent Kereszt apátságtól szerzett, melyek 1509-ben királynéi kegy révén adómentességet kaptak. 1513-ban még egy kis kertet is hozzájuk csatolhatott Nantes-ban, melyhez a Szent Kelemen káptalantól jutott hozzá járadékfizetés fejében.[4]

1513-ban Bretagne-i Anna királyné számára elkészítette Germain Brice királynéi titkár latin nyelvű eposzának verses fordítását.

1514-ben Bretagne-i Anna temetési szertartásait örökíti meg. Könyvének legdíszesebb példánya Savoyai Lujzának, I. Ferenc francia király édesanyjának lett ajánlva, miután a következő évtől a fia lett Franciaország királya.

1523-ban névváltoztatásra kap engedélyt I. Ferenctől, hogy családi nevét Choque-ról Bretagne-ra változtassa. Ezután visszavonult a családja körébe, és jómódban élt haláláig.

JegyzetekSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Birkás Géza: Francia utazók Magyarországon, Acta Universitatis Szegediensis: Sectio philologica, 16. Tomus, Szeged, 228 pp., 1948.
  • Dobosy Tibor: Pierre Choque, Anna magyar királyné francia kísérője, Budapest, 1940
  • Györkös Attila: II. Ulászló házassága és a francia diplomácia, In: Makai János (szerk.): Acta Academiae Agriensis Nova Series. Sectio Historiae 39, Eszterházy Károly Főiskola, Eger, 89–102, 2012. URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Györkös Attila. Pierre Choque Magyarországról szóló francia útleírásának (1502) kéziratai és képi ábrázolásai, In: Bárány Attila–Dreska Gábor–Szovák Kornél (szerk.): Arcana tabularii. Tanulmányok Solymosi László tiszteletére, II. kötet (magyar nyelven), Budapest és Debrecen: Kapitális Kft., 543–550. o. (2014). Hozzáférés ideje: 2015. október 20. 
  • Magony Imre: Társa az országnak. Királynék koronázása Székesfehérváron, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Székesfehérvár, 2007
  • Marczali Henrik: Candalei Anna II. Ulászló neje, magyarországi útjának és a menyegzői ünnepélyek leírása (Közlemények a párisi Nemzeti könyvtárból 1448–1596, 83–122), Magyar Történelmi Tár, 97–113, 1877. (Pierre Choque krónikája francia nyelven)
  • Wenzel Gusztáv. „II. Ulászló magyar és cseh királynak házas élete 1501–1506 (második közlemény)” (magyar nyelven). Századok 1877 (11), 727–757. o. (Hozzáférés ideje: 2018. március 24.)  
  • Váralljai Csocsány Jenő: A magyar monarchia és az európai reneszánsz; Kráter Egyesület Kiadó, 2005

Külső hivatkozásokSzerkesztés