Pierre Lanfrey [ejtsd: lanfré] (Chambéry, 1828. október 28.Pau, 1877. november 15.) francia történetíró és politikus.

Pierre Lanfrey
Született1828. október 26.[1][2]
Chambéry
Elhunyt1877. november 15. (49 évesen)[1][2][3]
Pau
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
Tisztsége
  • Député des Bouches-du-Rhône (1871. február 12. – 1876. március 7.)
  • ambassador of France to Switzerland (1871. október 9. – 1873. május 24.)
  • a szenátus örökös tagja (1875. december 15. – 1877. november 15.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Lanfrey témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Jogot végzett, azután irodalomtörténeti és bölcsészeti tanulmányokkal foglalkozott és 1870-ben a nemzetgyűlésbe választották, ahol mint Thiers híve, a balközéphez csatlakozott. 1875-ben a szenátus örökös tagjának nevezték ki. Fő műve a Histoire de Napoléon I (5 kötet, 1867-75), melyben mint úttörő a Thiers által a történelembe bevitt Napóleon-legendát levéltári kutatásai alapján teljesen megingatta. Összes munkái (Œuvres complètes) 1879-ben és az azutáni években jelentek meg, levelezése pedig 1885-ben.

Nevezetesebb művei szerkesztés

  • L'Église et les philosophes au XVIII. siècle (2. kiad., 1857)
  • Essai sur la révolution française (1858)
  • Histoire politique des papes (új kiad. 1880)
  • Lettres d'Éverard (új kiad., 1878)
  • Études et portraits politiques (1865)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés