Don Pietro Gnocchi [ˌpjɛːtro ˈɲɔkːi] (Alfianello, Lombardia, 1689. február 27.Brescia, 1775. december 9.[1]) olasz barokk zeneszerező, egyházkarnagy, római katolikus pap és történész.

Pietro Gnocchi
Életrajzi adatok
Született 1689. február 27.
Alfianello, Olaszország
Elhunyt 1775. december 9. (86 évesen)
Brescia
Pályafutás
Műfajok egyházzene
Aktív évek 1723–1775
Hangszer orgona
Tevékenység zeneszerző, egyházkarnagy, orgonista, pap, történész

ÉleteSzerkesztés

Édesapja módos kisbirtokos volt. Pietro a család négy gyermekéből másodikként született. Szülőfalujában kezdett iskolázás után két fivérével a közeli Bresciába ment bölcsészeti és zenei képzésre. 1707. április 2-án papi habitust ölthetett, de a felszentelésig még további filozófiai és teológiai tanulmányok vártak rá.

1712–13-ban a bresciai dóm kórusában énekelt. Ezt a posztját otthagyva Velencébe utazott, hogy a Szent Márk-székesegyház karnagyától, Antonio Biffitől összhangzattant és ellenpontot tanuljon. Rövid időre visszatért Bresciába, ajánlólevelet szerzett európai körútjához. A legjobb német, osztrák, cseh, lengyel énekes accademiákat kereste fel, hogy újabb ismereteket szerezzen. Megfordult Magyarországon is.

Bresciába visszatérve hangszeres és énekiskolát szervezett (Scuola di Suono e di Canto). Zeneszerzőként és oktatóként hírneve eljutott Itália távoli részeiig. Az elért eredményei hatására 1723. június 16-án a dóm karnagyává nevezték ki. 1762. április 10-én az orgonistai posztot is megkapta. Közben káplán volt a város egyik legrégibb templomában, a San Giorgióban. Ide is temették el.

A rendkívül termékeny zeneszerző nagy mennyiségű történeti, régészeti kutatómunkát végzett. Feldolgozta Brescia és környéke római kori feliratait, megírta tizenkét római császár feleségének életét, az ókori Görögország földrajzát. Ez utóbbi munkája a legterjedelmesebb: 25 kötetbe gyűjtötte „jegyzeteit” (notizie) a témában.

Szerzeményei csaknem kizárólag egyháziak. Hangját a Velencében elsajátított stílus határozta meg, de műveiben előfordul a régi a cappella ének mellett, a Gnocchi idejében újnak számító concertáló, szólót és kórust váltogató, sok fúvóst foglalkoztató templomi zene is. Legtöbb műve az osztott kórus (cori spezzati) technikáját alkalmazza. A zenetörténetbe beírta magát meghökkentő, földrajzi műveltségét csillogtató címadásával is. Miséi címében előfordul a kontinensek neve, Svájc, Magnificatjaiban (12 db) a La Plata folyó, a Fülöp-szigetek, az „ismeretlen föld”, a Rialto híd, a veronai aréna, a római Colosseum.

Világi művei közt – részben tájszólásban írt – buffoáriák, triószonáták, vonósegyüttesere írt concertók találhatók.

Tudományos és zeneművei többsége kiadatlan, bresciai könyvtárakban találhatók.

IrodalomSzerkesztés

  • Cristoni, Don Calimerio: Informazioni dell'antica Prosapia del sac. D. Pietro Gnocchi Maestro e Organista de'più insigni della cattedrale di Brescia (kézirat) Brescia, 18??
  • Atti della giornata di studi 'Pietro Gnocchi e la musica a Brescia nel settecento (Brescia 20 ottobre 2007) a cura di Claudio Toscani, Milano, 2009, Cisalpino ISBN 978 8832362121

JegyzetekSzerkesztés

  1. A de:Die Musik in Geschichte und Gegenwart legutóbbi kiadása szerint 1677-ben született és 1771. szeptember 4-én halt meg. Bayerisches Musiker Lexikon Online

ForrásokSzerkesztés