Piljenice

település Horvátországban

Piljenice (1869-ig Mercidorf néven is ismert volt) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Lipovljanihoz tartozik.

Piljenice
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségLipovljani
Jogállásfalu
Irányítószám44321
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség330 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság98 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 26′ 06″, k. h. 16° 51′ 09″Koordináták: é. sz. 45° 26′ 06″, k. h. 16° 51′ 09″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Sziszek városától légvonalban 38, közúton 52 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re északnyugatra, a Pakra partján fekszik. A folyó a falut középen szeli át, rajta két régi malom és hidak találhatók. Határát egy másik folyó is öntözi az Ilova, mely határfolyót képez a szomszédos Kutenya községgel. Folyóinak és tavainak köszönhetően Piljenice a megye egyik legszebb fekvésű települése.

Története szerkesztés

Piljenice területe ősidők óta lakott. Határában Grede I. és Grede II. valamint a Crnave nevű régészeti lelőhelyen ősi emberi települések, illetve erődítések nyomai találhatók. A középkorban területe Kraljeva Velika várának uradalmához tartozott. Birtokosai többek között az Egerváryak, a Kanizsaiak, a Nádasdyak és a Szencseiek voltak. A térség 1544 és 1685 között török uralom alatt állt. Ekkor sikerült visszafoglalnia Erdődy Miklósnak a közeli Kraljeva Velika várát. A hódoltság idején kiürült területre a 17. század végén Sziszek, Ivanicsvár és Körös vidékéről horvát családok érkeztek.

Piljenicét a 18. század elején alapították és eleinte Merzindorfnak nevezték, ugyanis első lakói német, cseh és szlovák családok voltak. Neve a horvát „piliti” (fűrészelni) igéből származik, de horvátok csak később kerültek többségbe. A faluban ma is számos német, cseh és szlovák eredetű családnév van. A kraljeva velikai katolikus plébániát melyhez a falu is tartozott 1693-ban alapították újra, de 1763-ban központját Lipovljaniba helyezték át. A Pakra-folyón egykor számos malom sorakozott, melyek a termékeny mezőkkel és a halban gazdag folyókkal bőséges megélhetést nyújtottak e vidék lakosságának. A malmokból mára már csak kettő maradt fenn, melyek a Vaclavek és a Toš családok tulajdonai voltak.

1773-ban az első katonai felmérés térképén a település „Dorf Merczyvel Pillienicze” néven szerepel. 1857-ben 350, 1910-ben 603 lakosa volt. Pozsega vármegye Novszkai járásához tartozott. A vármegyehatárt a falu északi határán az Ilova-folyó képezte. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háborúban mindvégig horvát kézen maradt. Lipovljani községet 1993-ban alapították, területe korábban Novszka községhez tartozott. A településnek 2011-ben 417 lakosa volt.

Népesség szerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
350 330 342 447 519 603 617 613 561 603 616 487 434 461 429 417

Nevezetességei szerkesztés

  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a Pakra partján áll. Mellette található a falu temetője.
  • A határában található Grede I. és Grede II., a Vodoplava, valamint a Crnave nevű régészeti lelőhelyen ősi emberi települések, illetve erődítések nyomai találhatók.
  • A Grede I. régészeti lelőhely a Piljenice – Ilova úttól délre, egy régi, kanyargós vízfolyástól keletre, egy kisebb magaslaton található. Ennek különösen az északnyugati oldalán találtak sok cseréptöredéket, melyek korát a középkorra keltezik.
  • A Grede II. régészeti lelőhely a Pakra és az Ivova között nyugat-keleti irányban húzódik egy régebbi kisebb vízfolyás kanyarulataival átszeldelt partja mentén, melyből kiemelkedik egy kisebb magaslat. Ezen a területen számos cseréptöredéket találtak, melyek részben a bronzkorból, részben a középkorból származnak.
  • A Crnave nevű régészeti lelőhely egy délkelet-északnyugati fekvésű kis magaslaton található, melynek nyugati és keleti oldalát egykor vízfolyások határolták. Itt is nagy mennyiségű középkori eredetű cseréptöredék került elő.
  • A Vodoplava régészeti lelőhely egy észak-déli fekvésű, elnyúló területen, egy régi kis vízfolyástól északra található. A terület a Pakra-folyótól északra, a Vodoplava-erdőtől nyugatra, egy kis magaslaton fekszik. Innen is számos cseréptöredék került elő, melyek a vaskorból és a középkorból származnak.
  • Tradicionális ház malommal a 72. szám alatt.[4] Az épületegyütteshez gazdasági épületek is tartoznak. A malom 1825-ben épült egyemeletes épületként, melyet mindig malomként és lakásként használtak. A malom része a vízfelőli oldalon található, benne három hengerrel és két őrlőkővel. Nevét a Vaclavek családról kapta, mely 1928-tól volt a tulajdonosa. 1997-ig üzemszerűen működött, azóta csak alkalmanként üzemel. A faluban még egy malomépület is áll, ez a Toš-malom.

Kultúra szerkesztés

  • A falunapot Keresztelő Szent János ünnepén tartják, melyet Ivanjénak neveznek.
  • Mlinarice kulturális és művészeti egyesület.
  • Matica Hrvatska helyi szervezete.

Oktatás szerkesztés

A faluban a lipovljani elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

Egyesületek szerkesztés

DVD Piljenice önkéntes tűzoltó egyesület.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés