Pipabéka
A pipabéka (Pipa pipa) a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, ezen belül a pipabékafélék (Pipidae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Pipa pipa (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pipabéka témájú médiaállományokat és Pipabéka témájú kategóriát. |
ElőfordulásaSzerkesztés
A pipabéka elterjedési területe Bolívia, Brazília, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Peru, Suriname, Trinidad és Tobago és Venezuela.
MegjelenéseSzerkesztés
Ez a békafaj általában 10-13 centiméter hosszú, de akár 20 centiméteresre is megnőhet. A pipabékának kicsik a szemei; nincsenek fogai és nyelve sem. Lapos teste, levél alakú. Színezete kopott barna, néhány folttal. Széles lábfejei úszókkal vannak ellátva; a mellső lába ujjain csillagszerű képződmények láthatók.
ÉletmódjaSzerkesztés
A pipabéka a trópusi és szubtrópusi alföldek nedves erdeiben és édesvizű mocsaraiban él. Az élőhelyek elvesztése veszélyezteti a fajt.
SzaporodásaSzerkesztés
Ezt a békát a szaporodási módszere miatt ismerjük jól. A többi békafajtól eltérően, a pipabéka hím nem a légzsákok által kiadott hangokkal vonzza magához a nőstényeket, hanem a torokban levő csonttal, amellyel éles csettintő hangokat képez.[1] Ölelkezés közben a pár ívekben fel-felemelkedik a fenékről. Minden felemelkedés közben, a nőstény 3-10 petét bocsát ki magából; a petéket a hím mozgásai a nőstény háti bőrébe nyomja belé. Miután a peték el lettek „ültetve”, néhány napra a bőrbe ágyazódnak és az anyjuk hátának lépesméz külsőt kölcsönöznek. A petéből való kikelés, az ebihalból kis békává válás, mind az anyaállat hátbőrében megy végbe. Az alig 2 centiméter hosszú, kis pipabékák átszakítják anyjuk hátbőrét és kimásznak. Miután elhagyták az anyaállatot, a kisbékák magányos életmódot folytatnak.
Képek a pipabékárólSzerkesztés
Lapos teste és színezete segíti a rejtőzködésben
A nőstény hátbőréből előbújó kis békák
A hasa világosabb
Egy akváriumban
A londoni Grant Museum of Zoology-ban
Széles feje nagy szájban végződik
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Ross Piper|Piper, Ross (2007), Extraordinary Animals: An Encyclopedia of Curious and Unusual Animals, Greenwood Press (publisher)|Greenwood Press.
FordításSzerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Surinam toad című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információkSzerkesztés
- La Marca, E., Azevedo-Ramos, C., Silvano, D., Coloma, L.A., Ron, S. & Hardy, J. 2004. Pipa pipa. 2006 IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 23 July 2007.
- http://animaldiversity.ummz.umich.edu/site/accounts/information/Pipa_pipa.html - Animal Diversity Web
