Piperonil-butoxid

Piperonil-butoxid

Piperonil-butoxid
IUPAC-név 5-[2-(2-butoxietoxi)etoximetil]-6-propil-1,3-benzodioxol
Kémiai azonosítók
CAS-szám 51-03-6
ChemSpider 5590
KEGG C18880
SMILES
CCCCOCCOCCOCc1cc2c(cc1CCC)OCO2
ChEMBL 1201131
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C19H30O5
Moláris tömeg 338,438 g/mol
Sűrűség 1,05 g/cm³
Forráspont 180 °C (0,13 kPa)
Veszélyek
Lobbanáspont 170 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A piperonil-butoxid (rövidítve: PBO) rovarirtó szerek hatását fokozó szer a mezőgazdaságban, állatorvoslásban és a háztartásban. 1947-ben állították elő szintetikusan a természetben is megtalálható szafrolból.

Felhasználás

szerkesztés

Fokozza a piretrint(en), piretroidot(en), rotenont(en) és karbamátot tartalmazó szerek hatását. Leggyakoribb alkalmazásai:

  • számos mezőgazdasági termény betakarítás előtti és utáni kezelése
  • háziállatok közvetlen és közvetett kezelése
  • ipari és kereskedelmi épületek és raktárak, melyekben élelmiszert/takarmányt tárolnak vagy dolgoznak fel
  • szúnyogirtás.

Használható por, folyadék, spray, aerosol alakban. Kiszórható helikopterről vagy repülőgépről is.

Sokféle földi és repülő kártevő ellen alkalmazható: hangya, féreg(en), hernyó, kukac, bogár, atka, légy, szúnyog, pók, zsizsik, moly, kullancs, levél- és emberen élő tetű, darázs, muslica(en), hal.

Fizikai/kémiai tulajdonságok

szerkesztés

Színtelen vagy halványsárga színű, kissé keserű ízű olajos folyadék. Vízben gyakorlatilag nem oldódik (14.34 μg/ml), acetonnal, metanollal, benzinnel, diklórmetánnal és izooktánnal elegyedik.

Toxicitás

szerkesztés
LD50-értékek
Adagolás Faj Érték
mg/tskg
szájon át hím patkány 4570
nőstény patkány 7220
patkány 5630
egér 2600
nyúl 2650
bőrön át nyúl >2000
patkány >7950

A halakra mérsékelten, kétéltűekre igen mérgező. UV-sugárzás hatására gyorsan elbomlik a környezetben (felezési ideje 8,4 óra). A talajban található baktériumok elbontják. Hidrolízis útján csak nagyon lassan bomlik el (felezési ideje 500 napnál több).

Emlősökön nem mutatott mérgező hatást sem az emésztőrendszerben, sem a bőrön át, sem belélegezve. Nyulakon végzett kísérlet azt mutatta, hogy a szembe jutott piperonil-butoxid által okozott irritáció teljesen meggyógyult.

4 hím és 4 nőstény kutyának egy éven át adtak napi 0, 100, 600 és 2000 mg/tskg PBO-t. Nem történt sem elhullás, sem kezelést igénylő klinikai változás. A nagy dózist kapott hím kutyák étvágya és súlya csökkent, a nőstényeké csak minimálisan. A nagy dózist kapott kutyák májának és epehólyagjának súlya nőtt. Más jelentős változást nem lehetett megfigyelni. A kis adagot kapott kutyáknál nem tapasztaltak károsnak tekinthető változást.

Önkénteseknek egyszeri alkalommal adtak PBO-t szájon át. A 31 órán át tartó megfigyelés nem mutatott mérgezési tüneteket.

Más önkéntesek felkarjára juttatták az anyagot. Ők sem mutattak mérgezésre utaló tüneteket.

Patkányoknak párzás előtt és vemhesség alatt adva a szert az egyetlen tapasztalat az volt, hogy az újszülött patkányok az átlagosnál kisebb súlllyal születtek. Fejlődési rendellenességet nem tapasztaltak.

Patkányoknak nagyon nagy adagban adva a piperonil-butoxidot, a májrák gyakoriságának növekedését tapasztalták. Miután az ember nincs kitéve ekkora adagnak, a kockázatot minimálisnak találták. Az EPA osztályozása szerint az anyag a C osztályba tartozik szájon és bőrön át, és a D osztályba belélegezve.

Egy kétgenerációs vizsgálatban egereknek szájon át 0, 1000, 2000, 4000 és 8000 mg/tskg PBO-t adtak. Nem tapasztaltak kóros elváltozást.

Ember esetén az 1–2 év közötti gyermekek bizonyultak a leginkább érzékenynek a piperonil-butoxidra. Az akut kockázat az ő esetükben 20%-a volt a még elfogadhatónak; a teljes népességre ez az érték 6%. A krónikus kockázat 12 ill. 5%. A becslések szerint az ember számára 5,15 g/tskg lehet a halálos adag.[1]

Hatásmód

szerkesztés

A rovarok a citokróm P450 családba tartozó mintegy 500 enzim valamelyikével oxidálják vagy hidrolizálják a rovarölő szert, hogy hatását semlegesítsék. A P450 enzimek aminosavláncában található egyik cisztein kénatomjához hem kapcsolódik.

Ha a rovarölő készítményben piperonil-butoxid is van, az enzim nemcsak a rovarölővel, hanem a piperonil-butoxiddal is reagál. Az enzim a metiléndioxi rész[* 1] szénatomjáról leszakít egy hidrogént. amely oxidálódik, és hidroxilcsoportként kerül vissza. A szénatomhoz kapcsolódó három oxigénatom instabillá teszi a molekulát, amely vízvesztést[2] követően karbénné alakul, amely kettős kötéssel kapcsolódik az enzimbeli hem vasatomjához. Az enzim ezáltal működésképtelenné válik.

A piperonil-butoxidnak tehát önmagában nincs rovarölő hatása, de gátolja a kártevő rovarban a rovarirtó szert lebontó P450 enzim működését. Ezzel egyrészt felerősíti a szer hatását (szinergia), másrészt gátolja a rezisztencia kialakulását.

A bizonyítékok azt mutatják, hogy bár az enzimgátló hatás emlősöknél is jelen van, az csak átmeneti, és csak nagy adag esetén fordul elő.

Megjegyzések

szerkesztés
  1. Az ötatomos gyűrű két oxigénatomja közötti szénatom, melyhez két hidrogénatom kapcsolódik.

Hivatkozások

szerkesztés
  1. Piperonyl Butoxide (PBO) (Pesticides and You, Vol. 26, No. 1, 2006.)
  2. A visszakerült hidroxilcsoport „magával rántja” a másik hidrogénatomot is.

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés