Főmenü megnyitása

Piros metróvonal (Stockholm)

stockholmi metróvonal

A Piros vonal vagy Tub 2 ahogy az SL-en (Storstockholms Lokaltrafik) belül nevezik, egyike a három földalatti vonalnak Stockholmban. Összesen 36 állomása van, ezek közül 4 betonépítmény, 16 sziklába vájt és 15 felszíni állomás. A pálya teljes hossza 41 238 méter, 18 méterrel rövidebb mint a Zöld metróvonal. A vonalnak négy ága van, Fruängen és Norsborg délnyugaton valamint Ropsten és Mörby centrum északkeleten.

Stockholm metro symbol.svg Röda linjen
Röda linjen logo.svg
RodaLinjen2016.png
Stockholm metro map.png
Adatok
Ország Svédország
Típus metróvonal
Hálózat Stockholmi metró
Hálózat hossza41,238 km
Vonal hossza 41,2 km
Állomások száma 36
Nyomtávolság 1435 mm
Áramellátás 650 V DC, Harmadik sín
Üzemeltető
Üzemeltető Storstockholms Lokaltrafik
Útvonaldiagram
Mörby centrum (T14)
Danderyds sjukhus
Bergshamra
Universitetet
Tekniska högskolan
Stadion
Ropsten (T13)
Gärdet
Karlaplan
Östermalmstorg
(LACMTA Circle Green Line.svg Zöld vonal)
T-CentralenLACMTA Circle Blue Line.svg
Gamla Stan
Slussen
(LACMTA Circle Green Line.svg Zöld vonal)
Mariatorget
Zinkensdamm
Hornstull
Liljeholmen
Midsommarkransen
Telefonplan
Hägerstensåsen
Västertorp
Fruängen (T14)
Aspudden
Örnsberg
Axelsberg
Mälarhöjden
Bredäng
Sätra
Skärholmen
Vårberg
Vårby gård
Masmo
Fittja
Alby
Hallunda
Norsborg (T13)

HáttérSzerkesztés

A piros vonalon két földalatti járat, a T13-as és a T14-es, közlekedik és 411 000 utast szállít naponta és kb. 128 milliót évente. A T13-as járat NorsborgRopsten míg a T14-es Fruängen–'Mörby Centrum között közlekedik. Hétfőtől szombatig a T14-esen nappal 5 percenként járnak a szerelvények Mörby centrum és Liljeholmen között míg máskor 10 perces időközökben. Csúcsforgalom idején 5 percenként jár a T13-as NorsborgRopsten között és 5 percenként a T14-es Mörby centrumFruängen között. Ez 2,5 perces közlekedési sűrűséget eredményez a közös ÖstermalmstorgLiljeholmen szakaszon, vagyis 24 szerelvényt óránként.

A leghosszabb alagútak a Gamla stanBergshamra (8,5 km), a Gamla stanGärdet (részben közös a Gamla stan–Bergshamra alagúttal, 2,1 km saját alagút, 4,5 km összesen) és az AxelsbergBredäng (2,3 km).

A 10 legnagyobb állomás (felszálló utasok száma egy téli hétköznapon) a következő:

Nr Állomás Felszállók száma
1 T-Centralen (piros vonal) 75 800
2 Slussen (piros vonal) 40 200
3 Östermalmstorg 36 800
4 Liljeholmen 29 300
5 Tekniska högskolan 25 800
6 Ropsten 18 900
7 Mariatorget 17 300
8 Hornstull 17 100
9 Karlaplan 16 800
10 Danderyds sjukhus 15 200

TörténeteSzerkesztés

A piros vonal volt, a zöld vonal után amely lényegében 1960-ban befejeződött, a második vonala a stockholmi metrónak.

A különböző szakaszait az alábbi sorrendben adták át a forgalomnak:

  • 1956: Telefonplan - Fruängen, a megnyitáskor villamosjárat
  • 1964: T-Centralen - Fruängen, mint metró
  • 1964: Liljeholmen - Örnsberg
  • 1965: Örnsberg - Sätra
  • 1965: T-Centralen - Östermalmstorg
  • 1967: Sätra - Skärholmen
  • 1967: Östermalmstorg - Ropsten
  • 1967: Skärholmen - Varberg
  • 1972: Varberg - Fittja
  • 1973: Östermalmstorg - Tekniska Högskolan
  • 1975: Tekniska Högskolan - Universitetet
  • 1975: Fittja - Norsborg
  • 1978: Universitetet - Mörby centrum

A T-CentralenFruängen/Örnsberg szakaszt 1964 április 5-én avatták fel. További szakaszokat adtak át a forgalomnak 1965-1967 között míg az utolsó szakasz (Mörby Centrum-ig) 1978-ra készült el. Stockholm belvárosában a piros vonalat az utcáktól függetlenül és mélyebbre építették mint a Zöld metróvonalat, ami gyakorlatilag a méglévő utcák alatt vezetett.

A MälarhöjdenLiljeholmen szakaszt már az 1910-es években építették mint villamos vonalat, amit Södra Förstadsbanan (Déli elővárosi vonal) néven ismertek. Valamivel később épült a LiljeholmenMidsommarkransen szakasz. Ezt saját töltésre építették mivel a terület akkor még nem volt sűrűn beépítve. Ennek ellenére voltak szintbeni átjárók s ezért az szakaszok bővítését már alagútakban végezték. Ez az oka annak, hogy az eredeti villamosvonalakból csak kevés maradt meg.

A TelefonplanFruängen szakasz 1946–1956 között épült mint villamosvonal, de előkészítve a T14 és T17 földalatti járatokra, a Fruängen állomásig, hosszabb peronokkal a sínek között és rövidebbekkel a villamosoknak a sínek két oldalán. Ez a vonal ma is ugyanaz mint akkor volt. A T-centralen állomás mellett már akkor amikor a Zöld metróvonalat építették a síneket alagútakban vezették főleg úgy, hogy a beton elemeket leásták és betakarták. A T-Centralen állomás a Zöld vonalnak 1957-ben kezdett működni, míg a Piros vonalnak 1964-ben. Kezdetben a piros vonal színe a térképeken és menetrendekben narancssárga volt, de az idők folyamán egyre pirosabb lett. A Fruängen és Mörby centrum közötti járat az elején T24-es jelzésű volt és valamikor 2001 körül változott T14-re.

A LiljeholmenFruängen szakaszt 2006 május 8 - augusztus 20 között javítás miatt lezárták és ez idő alatt a szállítást potlóbuszok bonyolították le. Egy részét a szakasznak (Liljeholmen–Telefonplan) már június 19-én megnyitották.

ÁllomásokSzerkesztés

Tervezett hosszabbításokSzerkesztés

Nagy-Stockholm metró-tervei szerint a piros vonalat tovább vezették volna északra az Östermalmstorg állomástól egészen Hägernäs-ig. Az állomások amelyek szóba jöttek, Djursholms Ösby, Enebyberg, Roslags Näsby, Täby centrum, Viggbyholm és Hägernäs végállomás voltak.

A terv egyik változata szerint teljesen új pályát fektettek volna le, nem használva a már létező vasúti síneket. 1975-ben elhatározták a földalatti meghosszabítását a már létező Roslagsbanan (keskeny nyomtávú helyiérdekű vasút) rovására, de a viták tovább folytak és 1976-ban úgy határoztak, hogy a vasút marad, majd 1978-ban ismét a földalatti mellett döntöttek. A Stockholm megyei önkormányzat 1979-ben elhatározta a vonal meghosszabbítását Täby központjáig, felszíni kivitelezésben. Täby és Sollentuna községek 1980-ban népszavazást tartottak az ügyben és az eredmény a meghosszabbítás ellen szólt. A megyei önkormányzat nem tartotta irányadónak a szavazást mivel a tömegközlekedés egy megyei ügy, de a községek nem voltak hajlandók a metróvonalt bevenni a területrendezési tervekbe. 1980 októberében a megyei önkormányzat eldöntötte, hogy a földalattit meghosszabbítják, de a terveket végül feladták s helyette a helyiérdekű vasútat részesítették előnyben.

A másik északra haladó szakasszal, amelyiknek Ropsten a végállomása, az volt az elképzelés, hogy tovább vezetik egy külön hídon a Lilla värtan öböl fölött s majd alagútban a Lidingö centrum állomásig. Itt még egy további meghosszabítás lehetőségét is figyelembe vették, Baggeby, Bodal és Bogesundslandet állomásokkal mint lehetséges végállomások. Ebben az időben a Bogesundslandet terület lakóházakkal való beépítését tervezték. A városi tervhivatal 1971-ben a Lidingöbron (Lidingö-híd) tervezésekor vázlatokat készített a metró hídra is. Lidingö városi önkormányzata 1966-ban egy elvi döntést hozott a vonal meghosszabítására, de a tervről a végén lemondtak.

Tervezték a vonal déli irányba való meghosszabítását is Huddinge centrum és Flemingsberg állomásokig. Még területeket is fenntartottak ennek érdekében de a meghosszabbításra, többek között a Huddinge kórházig, eddig nem került sor.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Röda linjen (Stockholms tunnelbana) című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Röda linjen (Stockholm) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információSzerkesztés