Podosoje (Runovići)
Podosoje falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Runovići községhez tartozik.
| Podosoje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Runovići |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21261 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 25 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 445 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 22′ 43″, k. h. 17° 12′ 14″Koordináták: é. sz. 43° 22′ 43″, k. h. 17° 12′ 14″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Splittől légvonalban 63, közúton 87 km-re keletre, Makarskától légvonalban 17, közúton 40 km-re északkeletre, a dalmát Zagora területén, Imotska krajina középső részén, Imotskitól légvonalban 7, közúton 12 km-re délre, az Imotski-mező déli peremén fekszik. Felette emelkedik az Osoja-hegy, melyről a nevét is kapta. Településrészei délkeletről északnyugati irányban Dragovići, Ždere, Puljizi, Garci, Jerkovići és Buljani, míg észak-déli irányban Runović felé fekszik Protrke.
Története szerkesztés
A település nevét a 842 méter magas Osoja nevű hegyről kapta, mely a Biokovo-hegységgel párhuzamosan Imotski és Zagvozd között terül el. Jelentése Osoja alatti települést jelöl. Területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak. Ezt igazolják az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai, melyek a település területén is megtalálhatók. Podosoje határában található Liskovac történelem előtti várának maradványa. A rómaiak csak az 1. század elejére tudták véglegesen meghódítani a térséget. A szomszédos Runovići helyén feküdt a római korban Ad Novae. Itt haladt át a Salonából Ad Novaen keresztül Narona irányába menő római út. A római korban út vezetett Zagvozdról a Slivnohoz tartozó Krstaricán és a Podosojéhoz tartozó Stinicán át Ad Novae településre. A római uralom egészen 481-ig tartott. A 6. század második felében a területet elfoglalták az avarok és szláv segédnépeik. A középkori horvát állam közigazgatásában ez a terület Fehér-Horvátországhoz, azon belül az Imoti zsupánsághoz tartozott. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd 1493-re már ez a terület is uralmuk alá került. A török uralom idején a Hercegovaci szandzsákban az Imotski náhije területéhez tartozott. A velencei-török háborúk idején megmaradt lakossága nagyrészt a biztonságosabb tengermellékre menekült. Az 1699-es karlócai béke még török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A velencei uralom kezdetén lakosságát újratelepítették. Kezdetben a podbabljei plébániához tartozott, majd 1762-ben Blašković püspök megalapította az önálló runovići plébániát, melynek Podosoje is a része lett. A lakosság mezőgazdaságból és állattartásból élt, de gyakran pusztított éhínség is. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1869-ben felépült az új plébániatemplom. A településnek 1880-ban 54, 1910-ben 175 lakosa volt. A 20. század elejére a megélhetés fő forrását a burgonya- és dohánytermesztés, valamint a gabonafélék adták. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941. áprilisában a Független Horvát Állam része, majd 1943. szeptemberétől 1944 októberéig német megszállás alatt volt. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. Ebben az időszakban sokan vándoroltak ki Szlavóniába. Az 1970-es évektől fokozódott a fiatalok kivándorlása a tengerentúlra és Nyugat-Európába, emiatt lakossága jelentősen csökkent. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek már csak 40 lakosa volt.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 54 | 62 | 82 | 175 | 330 | 432 | 229 | 410 | 403 | 321 | 149 | 73 | 48 | 40 |
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt templomának építési ideje ismeretlen. Valószínűleg a 18. században épült, mert 1838-ban már olyan rossz állapotban volt, hogy megtiltották benne a misézést. 1967-ben teljesen felújították, de ezáltal teljesen elveszítette régi formáját.
- Liskovac ókori várának maradványai az azonos nevű 542 méteres magaslaton, közelében ókori halomsírral.
Gazdaság szerkesztés
A növényi kultúrák közül a gabonafélék, a dohány és a burgonya termesztése folyik. A lakosság korábban állattenyésztéssel is foglalkozott.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források szerkesztés
- Runovici község hivatalos oldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk szerkesztés
Prostorni plan uređenja općine Runovići – Runovići község rendezési terve.
