Popovics Tibor (szlovákul: Tibor Popovič, ukránul: Тиберій Ладиславович Попович, Tiberij Ladiszlavovics Popovics, oroszul: Тиберий Ладиславович Попович, Tiberij Ladiszlavovics Popovics) (Munkács, Beregi zsupa, Csehszlovákia, 1930. október 20.Munkács, Ukrajna, 2008. február 10.) magyar, ruszin, illetve lengyel származású ukrán és szovjet hátvéd és fedezet labdarúgó, labdarúgóedző és sportvezető. 1948-ban a csapatával eljutott az ukrán labdarúgókupa döntőjéig, 1952-ben ezüstérmes lett a szovjet bajnokságban, míg 1954-ben megnyerte a szovjet kupát. Egyike annak a két labdarúgónak, akiket Kárpátaljáról, illetve és második világháború utáni Dinamo Kijevből elsőként meghívtak az ukrán és a szovjet válogatott-csapatba. A Szovjetunió sportmestere és Ukrajna érdemes labdarúgóedzője.

Popovics Tibor
Tiberij Popowicz.jpg
Személyes adatok
Születési dátum 1930. október 20.
Születési helyMunkács, Beregi zsupa, Csehszlovákia
Halálozási dátum 2008. február 10. (77 évesen)
Halálozási helyMunkács, Ukrajna
Állampolgárság csehszlovák (1930–1938), magyar (1939–1944), szovjet (1945–1991), ukrán (1991–2008)
Becenév Vörös, Tiba
Poszt hátvéd/fedezet
Junior klubok
IdőszakKlub
19451946Szovjetunió Dinamo Mukacsevo
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
1947Szovjetunió Dinamo Mukacsevo? 0(?)
1948Szovjetunió Bolsevik Mukacsevo? 0(?)
1949Szovjetunió Dinamo Mukacsevo? 0(?)
1950Szovjetunió Dinamo Moszkva0 0(0)
19511959Szovjetunió Dinamo Kijev121 0(4)
19591961Szovjetunió Kolhoznyik Rovno075 0(2)
Válogatottság
19561959Ukrán SSR Ukrán SZSZK00? 0(?)
19541957Szovjetunió Szovjetunió[1]00? 0(?)
Edzőség
IdőszakKlub
1961Szovjetunió Kolhoznyik Rovno
1961-1963Szovjetunió Nyiva Ternopol
1964-1965Szovjetunió Dunájevec Izmail
1966-1967Szovjetunió Avanhard Dzerzsinszk
1968-1969Szovjetunió Azovec Zsdanov
1969-1970Szovjetunió Torpedo Jejszk
1970Szovjetunió Kolhoznyik Cserkasszi
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

PályafutásaSzerkesztés

JátékoskéntSzerkesztés

A pályafutását a munkácsi, utcák közötti labdarúgó-bajnokságban, a Bundanyű nevű ifjúsági csapatban kezdte, majd - miután a második világháborút lezáró párizsi békeszerződések Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták, és az Ukrajna része lett - 1945-ben, alig 14 évesen bekerült az újonnan létrehozott Dinamo Mukacsevo klub ificsapatába és később a felnőttkeretbe is. 1948-ban őt meghívták az előző évben az ukrán bajnokságot megnyerő Bolsevik Mukacsevo-ba. A csapat az ő hathatós közreműködésével - Szabó Károly érdemes labdarúgóedző irányítása mellett - abban az évben a szovjet másodosztályú bajnokság ukrán zónájában negyedik lett és eljutott az ukrán kupasorozat döntőjéig, amelyre Kijevben került sor 1948. október 26-án a Dinamo Stadionban, és amelyben az akkori ellenfél - az első osztályú Dinamo Kijev - győzött 4:1-re. (A Dinamoban akkor már két kárpátaljai játékos - Láver György és Fábián János - is szerepelt, akik az év folyamán már átigazoltak az Ungvári Szpartakból a fővárosi elitklubhoz. Az említett kupadöntőt követően, 1948 novemberében azonban - a labdarúgás történetében egyedülálló módon - az ungvári csapat további hét oszlopos tagja is átigazolt a kijevi sztárcsapatba, nevezetesen: Tóth Dezső, Mihalina Mihály, Komán Mihály, Juszt Ernő, Gazsó László, Szengetovszkij Zoltán és ifj. Györffy Zoltán. Ehhez, a magyar és csehszlovák labdarúgóiskolán felnövő, fiatal kárpátaljai tehetségekből álló csoporthoz csatlakozott a szintén munkácsi születésű Godnicsák László is. A Kijevi Dinamo utánpótlás kerete az ő részvételükkel már 1949-ben kis-aranyérmeket szerzett az első ízben kiírt, a a szovjet tartalékcsapatok közötti országos bajnokságban. Ebben a csapatban abban az évben már tíz fiatal kárpátaljai tehetség játszott, akik több éven keresztül elismert tagjai voltak a kijevi nagy-csapatnak, és kiemelkedő eredményeket értek el országos és nemzetközi szinten.) 1948 őszén őt behívták sorkatonai szolgálatra, amelyet a Dinamo Mukacsevo labdarúgóklubnál teljesített. A helyi Dinamo akkoriban az Ukrán határőrség labdarúgó-válogatottjának báziscsapata volt, és 1949-ben a Szovjet határőrség országos labdarúgó-tornáján bejutott a döntőbe és legyőzte a legnagyobb riválisát - a Moszkva válogatott csapatát. E mérkőzés után Popovics Tibort átvezényelték a Dinamo Moszkva klubhoz, amelynek csapatában szerepelt néhány nem hivatalos mérkőzésen. Később átigazolt a Dinamo Kijevhez, amelynek utánpótlás keretével 1951-ben ötödik helyezéstért el a szovjet tartalékcsapatok bajnokságában. 1952-től kezdődően eredményesen képviselte a fővárosi klub színeit és jelentősen hozzájárult Ukrajna legjobb labdarúgócsapata kimagasló teljesítményeinek az eléréséhez (bajnoki ezüstérem, kupagyőzelem). Ettől kezdve őt többször jelölték a nemzeti labdarúgó-válogatott csapatokba. Így, többek között lehetősége nyílt bemutatkozni a második szovjet csapat tagjaként a Magyarország nemzeti „B” labdarúgó-válogatottja elleni, nem hivatalos barátságos mérkőzésen, amelyre Budapesten, 1954. szeptember 26-án került sor és amelyen akkor a vendégcsapat győzött 3:0-ra. A Szovjet labdarúgó-bajnokság első osztályában összesen 121 hivatalos mérkőzésen vett részt és 4 gólt szerzett a Dinamo Kijev játékosaként. Az ukrán fővárosban töltött nyolc szezon elmúltával a Kolhoznyik Rovno másodosztályú ukrán labdarúgóklubhoz szerződött, amelyben az aktív labdarúgást befejezte.

EdzőkéntSzerkesztés

A rovnoi csapatnál két évig a csapat játékos-edzője volt, majd 1961-ben a Kolhoznyik Rovno vezetőedzője lett. Az elkövetkező tíz évben a szovjet másodosztályú bajnokságban részt vevő különböző klubok - Nyiva Ternopol, Dunájevec Izmail, Avanhard Dzerzsinszk, Azovec Zsdanov, Torpedo Jejszk és Kolhoznyik Cserkasszi - labdarúgóedzői stábjának vezetője volt. Ezt követően 23 éven keresztül a Kolosz sportegyesület országos tanácsában tevékenykedett, a sportoktatási- és labdarúgóosztályokat vezette, majd 1994-ben visszatért a szülővárosába, ahol saját labdarúgóiskolát működtetett.

Sikerei, díjaiSzerkesztés

Ukrajna

Szovjetunió

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Szovjetunió «B» válogatott-csapata

Ajánlott irodalomSzerkesztés

  • Fedák László. Kárpátalja a sporteredmények tükrében (53., 57. és 137. oldal). Ungvár: Karpati (1994)  (ukránul)
  • Krajnyanica Péter. A kárpátaljai labdarúgás története (96. és 100. oldal). Ungvár: Karpati (2004)  (ukránul)
  • Mihalina László. Otthon minden kő megsegít... (63., 79. és 105. oldal). Vác: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda (2011) 

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tyberij Popowicz című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.