Főmenü megnyitása

Práxedes Mateo Sagasta, (Torrecilla de Cameros, 1827. július 21.Madrid, 1903. január 15.) spanyol politikus, mérnök.

Práxedes Mateo Sagasta
Práxedes Mateo Sagasta. Pintado por Casado del Alisal en 1884.jpg
Spanyolország miniszterelnöke

Születési név Práxedes Mariano Mateo Sagasta y Escolar
Született 1825. július 21.[1][2][3][4][5]
Torrecilla en Cameros[1][6]
Elhunyt1903. január 5. (77 évesen)[1][2][3][5]
Madrid[1]
Sírhely Pantheon of Illustrious Men
Párt Liberal Party

Szülei Valentina Esperanza Escolar Saenz del Prado
Clemente Mateo-Sagasta y Díaz Antoniana
Házastársa Ángela Vidal Herrero (1885. február 18. – 1897. február 3.)
Foglalkozás
Iskolái Technical University of Madrid

Díjak

Práxedes Mateo Sagasta aláírása
Práxedes Mateo Sagasta aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Práxedes Mateo Sagasta témájú médiaállományokat.
Práxedes Mateo Sagasta

ÉletpályájaSzerkesztés

Egy ideig mint mérnök működött a spanyol északi vasútnál. 1854-ben tagja lett az alkotmányozó cortesnek, de az 1856. évi madridi felkelés után kénytelen volt Franciaországba menekülni, ahonnan a közbocsánat kibocsátása után visszatérve, a madridi mérnökiskola tanára lett. Miután beválasztották a cortesbe, a progresszista párthoz csatlakozott és átvette a La Iberia című hírlap szerkesztését. Az 1866. június 22-i felkelés meghiúsulása után ismét Franciaországba menekült. 1868-ban, II. Izabella királynő bukása után visszatért, belügyminiszterré nevezték ki, mind szorosabban csatlakozott J. Prim y Patshoz és mind inkább elvált régi demokrata barátaitól. 1871. októberében a cortes elnökévé választották, ugyanazon évben a José Malcampo kormányában átvette a belügyi tárcát, majd 1872. február 18-án a minisztértanács vezetését, de mivel választási célokra állami pénzeket használt fel, 1872. május 22-én kénytelen volt visszalépni. 1874. január 3-án Francisco Serrano miniszterelnöksége alatt külügyminiszter lett, május 13-án belügyminiszter, szeptember 4-én pedig miniszterelnök lett. XII. Alfonz trónra lépésével, december 30-án, vissza kellett lépnie, és erre vezetője lett a dinasztikus liberális ellenzéknek. A parlamenti váltógazdálkodás megteremtése után a Liberális Párt vezetőjeként több alkalommal volt Spanyolország miniszterelnöke (1881- 1883, 1885 – 1890, 1892 – 1895, 1897 – 1899, végül 1901. február – 1902. december között. Ő hívta egybe az ú.n. „hosszú parlamentet” (1885 – 1890), amely nevezetes liberális reformokat hozott (esküdtszékek, polgári házasság, a férfiaknak általános választójog, sajtószabadság, gyülekezési szabadság) léptetett életbe.

ForrásokSzerkesztés

  • A Pallas nagy lexikona
  1. a b c d Genealogía de don Práxedes Mateo-Sagasta y Escolar, 254
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Diccionario biográfico español (spanyol nyelven), 2011. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Encyclopædia Britannica (brit angol nyelven). Encyclopædia Britannica Inc., 1768