Promoter
A promoterek közvetlenül a gének előtt elhelyezkedő DNS-szakaszok, és a lánc átírásában (a transzkripcióban) rendkívül fontos szerepet töltenek be. A promoter nem kódol fehérjét, hanem a gén elejét (az RNS-polimeráz enzim bekötődésének helyét) tartalmazza. A promoteren a bekötődési helyen kívül elhelyezkedhetnek más nukleobázis-szekvenciák, melyekhez a transzkripciós egység átíródásának sebességét szabályozó fehérjék kötődnek.
A sejt genetikai állománya, vagyis a genom, szakaszokra osztható, amelyeket géneknek nevezünk. A gének 25%-a kódol fehérjét (pl. inzulin).[1] A fehérjeszintézis során a génben tárolt információ egy átirat (mRNS) formájában eljut a riboszómához, ami pedig ez alapján összekapcsolja a fehérjét alkotó aminosavakat – a megfelelő sorrendben.
Az RNS szintézis első lépéseként egy RNS polimeráz köt a kromoszóma egy szakaszához, a gén promoteréhez (megjegyzendő, hogy rengeteg ilyen van, hiszen minden génnek van sajátja), majd a kettéválasztott DNS kettősspirált mintaként használva, ribonukleotidokból álló RNS-t szintetizál.
Az mRNS képződés egy pontosan szabályozott folyamat, hiszen minden enzimből csak egy meghatározott mennyiségre van szükség a sejtben. Ez a szabályozás részben az mRNS szintézis során valósul meg (továbbá a fehérjeszintézis, és a fehérjék transzláció utáni módosítása során). Ezért a promoterek és bizonyos fehérjék úgynevezett transzkripciós faktorok nem csak egyszerűen megkötik és a génhez vezetik a polimerázt, de meghatározzák az átírt mRNS mennyiségét is azzal hogy mennyire vonzó landoló helyet biztosítanak.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Fehérjének a száznál több aminosavat tartalmazó láncot szokás hívni, míg az emberi inzulint – melyben 51 aminosav van –, polipeptidnek nevezik. A terminológia nem egységes, és genetikai szempontból nincs jelentősége a különbségnek.
Források
szerkesztés- Ádám–Dux–Faragó–Fésüs–Machovich–Mandl–Sümegi: Orvosi biokémia. Medicina Könyvkiadó Zrt., 2006., 358–360. oldal. ISBN 963-242-902-8
- Enzo Gallori: Genetika képes enciklopédia. Kossuth Kiadó Zrt., 2010., 100–104. oldal. ISBN 978-963-09-6143-1