Rákosd (románul: Răcăştia) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Rákosd (Răcăştia)
A rákosdi református templom
A rákosdi református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Vajdahunyad municípium
Irányítószám 331005
SIRUTA-kód 86838
Népesség
Népesség562 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság214[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság272 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Rákosd (Románia)
Rákosd
Rákosd
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 48′ 05″, k. h. 22° 55′ 19″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 05″, k. h. 22° 55′ 19″
A Wikimédia Commons tartalmaz Rákosd témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Vajdahunyadtól nyugatra fekszik, a várostól mindössze az acélművek és egy domb választja el.

NépességeSzerkesztés

A népességszám változásaSzerkesztés

A falu lakossága 1910-ig nőtt, majd fogyásnak indult, de a második világháború után a vajdahunyadi vasmű vonzereje miatt időlegesen ismét növekedett. Az 1966-os népszámlálás óta megint csökken.

Etnikai és vallási megoszlásSzerkesztés

  • 1880-ban 702 lakosából 540-et írtak össze román és csak 137-et magyar anyanyelvűként, de 467-en követték a református hitet. Rajtuk kívül 199 ortodox és 27 római katolikus lélek lakta.
  • 2002-ben 595 lakosából 334 volt román és 256 magyar nemzetiségű; 242 ortodox, 220 református, 69 pünkösdi és 48 római katolikus vallású.
 
Az 1883-ban épült ortodox templom

TörténeteSzerkesztés

A helyi hagyomány szerint Háromszékről települt, valószínűbb azonban, hogy korábbi lakosságához később költöztek székely családok. 1333-ban említik először, Rakuzd alakban. A középkorban a vajdahunyadi váruradalomhoz tartozott. Jelentős református kisnemesi közössége volt, de a 18. században lakosságának többségét zsellérek alkották – részben református magyarok, részben ortodox románok. Református gyülekezete 1750-ig Hosdát testvéregyháza volt, akkor önállósult.[3] 1766-ban 215 férfit és 149 asszonyt számlált. Lakossága az 1760-as évektől 1851-ig határőri szolgálatot teljesített az orláti székhelyű I. Erdélyi Román Határőrezredben. Magyar lakói 1848 tavaszán az erdélyi országgyűléshez írott petíciójukban kérték a határőrség felszámolását, majd október 8-án elkergették Karl Rieber őrnagyának lefegyverzésükre kivezényelt határőreit.

Az 1830-as református iskolai vizitáció megállapítása szerint „A legszükségesebb a magyar nyelv tanulása volna”.[4] (A határőriskolában a diákok a tankönyvet románra fordítva tanultak németül.) Bár a legtöbb Hunyad vármegyei magyar közösség magyar nyelvtudása sem volt különb, Erdély szerte híressé vált az alighanem az 1850-es években megesett história a rákosdiakról és új lelkészükről. A lelkész ugyanis felkészült, hogy mivel hívei nem értenek magyarul, román prédikációt tartson nekik. Alig kezdett azonban hozzá, a gyülekezet leparancsolta a szószékről és kizavarta a templomból, még utánakiabálva (román nyelven), hogy ne gúnyolódjon rajtuk, hiszen ők magyarok.[5] A rákosdi magyarok elsődleges román nyelvűségét az első modern népszámlálások is tükrözik. A magyar állam 1874-ben Erdélyben az elsők között nyitott állami iskolát Rákosdon, hogy magyar nyelvtudásukat erősítse.

Határát 1906-ban tagosították. Az 1916-os román betörés elől magyar lakóit a hatóságok az Alföldre evakuálták. A második világháború és a mezőgazdaság átalakítása után legtöbb lakója a vajdahunyadi vas- és acélművekben talált munkát. Ekkoriban sok beköltöző is érkezett Rákosdra – románok a legkülönbözőbb vidékekről (de a legtöbben a szomszédos Nándorvályáról), magyarok főként a Székelyföldről, a Szilágyságból és a Mezőségről.

LátnivalókSzerkesztés

  • Református templomát 1533-ban a ferencesek építették Szent Ilona tiszteletére, miután vajdahunyadi rendházuk leégett. A reformáció idején lett a faluval együtt reformátussá. 1780–81-ben átépítették, a szentély mellé új hajót építettek. 1888-ban felújították.[6] A templomnak az 1781-es átépítés után kialakult és máig élő ülésrendjét Kós Károly írta le. Az istentiszteleteken férfiak és nők külön, egymással szemben ülnek. A padokat mindkét oldalon a falu kisnemesi lakosságának nemzetségi tagozódása szerint osztották ki, ahogyan azt 1781-ben kodifikálták. Eszerint a rákosdi nemesség hét ősi nemzetségre oszlott: Gergely, Pető, Farkas, Dávid, Jakab, Balázsi és Bertalan. A hét közül öt családnevet már 1482 és 1511 között is feljegyeztek Rákosdról. A nemzetségek több ágra oszlottak, az eredeti családnevek közül több már 1781 előtt kihalt, de a változó viszonyokat mindig a régi nemzetségi rendhez igazították. A nemzetségek a falun belül külön települtek, mint ahogy a temetőt és a falutól nyugatra eső erdőket is nemzetségek szerint osztották fel. A templomban az utolsó helyeket a „foglaló” nemzetségek után a faluba benősült vagy betelepült (nemtelen) családok kapták.

GazdaságaSzerkesztés

Máig is ismert korán érő cseresznyéjéről, amelyet már Benkő József is említett.

Híres emberekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863ra. Kolozsvártt, 1863, 6. o.
  4. Sebestyén Kálmán: Erdély református népoktatása 1780–1848. Bp., 1995, 61. o.
  5. Pl. Koós Ferenc: Három napi körút Hunyadmegyében. Reform 1870, 200. sz.
  6. [2]

ForrásokSzerkesztés

  • Kós Károly: A nemzetségi szervezet nyomai Rákosdon. Népélet és néphagyomány, 1972 [3] PDF
  • Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 3. köt. Kolozsvár, 2007
  • Vass Erika: A Hunyad megyei református szórványmagyarság. Szentendre, 2012

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés